A hajléktalanság létező jelenség.
Mi az hogy létező? Növekvő.
Úton-útfélen találkozunk aluljáróban üldögélő, pokrócok tengeréből felénk révedő szempárral, különösen télen.
Van akiket meghat, van akiket megbotránkoztat.
Mivel állatbarát vagyok, engem a kutyával „pózoló” hontalanok mindig is különösképp meghatottak.
Volt akikkel szóba is elegyedtem, a legutóbbi esetre pont a napokban került sor.
Gáborral nagyjából húsz percet beszélgettünk, mialatt mi megittunk egy-egy komlóból készült friss nedűt, míg Halász, a kutyája, mohón falta a neki vett párizsit.
Hogy mennyiből futja nekik a napi életre? Változó.
Állítása szerint az emberek általában roppant rapszodikusak, s minél zordabb az idő,annál mogorvábbak vele..pedig pont fordítva kéne.
Számára már napi ezer forint is boldogságot okoz. Legyen pár falat kenyere, tudjon mit inni, s Halász is kapjon pár falatot, ha kell a saját adagjából szolgáltatva ezt.
Persze ha marad még némi apanázs, lecsúszik pár csavaros kifli is.
Nem feltétlen az íze miatt, de legalább ha csupán pár percig is, de felmelegíti a szervezetet.
Midőn beszélgetésünk zárultával útnak indultam, még visszanéztem úgy ötven méterről: Gábor Halász mellé visszakuporodva nézett utánam, s tekintetünk találkozásakor mosolyogva intett egyet.
Pár száz forinttal kevesebbel tértem haza, viszont segíthettem két élőlényen, kiknek szüksége volt erre.
S ez sokkal többet ért számomra annál a pénznél.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
