Robert De Niro nem szeret interjút adni, az újságírókat sem kedveli túlságosan. Előfordult, hogy egy-egy nem helyénvaló kérdésre, kerek-perec megtagadta a választ. A Huffington Postnak most sikerült őt megkörnyékeznie, hogy új szerepben mutatkozott be David O. Russell filmjében, a Joy-ban, ő Rudy papa, lánya pedig, aki az Oscar-díjas Jennifer Lawrence alakít, Joy Mangano olasz-amerikai üzletasszony, aki 25 évvel ezelőtt feltalálta a Miracle Mop felmosót, amellyel úgy lehet takarítani, hogy a háziasszonynak nem kell a kezét vízbe mártani.
Rudy papa nagy családban él, amelyben helyet kap a volt feleség, a volt férj, az új ara is.
H:Ön miben hasonlít Joe apjához?
N:Elég bonyolult alak. Romantikus léleknek lázszik, de megvan a magához való esze. Ezért választja a gazdag özvegyet, aki kész finanszírozni lánya vállalkozását. Nincs bennem sok közös ezzel az emberrel, aki együtt él a széles családdal. David O. Russell jól ismeri az ilyen típusú családot. Jól be tudja mutatni a humor és a működésképtelenség oldaláról.
H:Ön szerint a Joy a női hatalom dicsérete?
N:Kétségtelen, hogy a film a nők függetlenségéről akar szólni, amit teljes szívemmel támogatok.
H:Hogy áll a férfi-női paritás Hollywoodban?
N:Ha az ember körülnéz a filmiparban, és általában a show-bizniszben, láthat nőket hatalmi helyzetben, főleg producerként. De ez nem jelenti, hogy tényleges hatalmuk van, csak kirakatnak helyeznek oda embereket. Mások dolgoznak mögöttük.
H:Kié akkor a hatalom?
N:A kapitalizmusé. A pénzé. A pénznek mindig van célja és felhasznál bennünket, az arcunkat, az ideáljainkat, hogy elérje célját. A hatalmon lévő emberek azt csinálják, amit a pénz parancsol. Ők csak teljesítik azt, mint a bábok.
H:A filmben Joy a takarítás révén találja meg a vállalkozói számítását. Ön hogy van az ilyenfajta vásárlással?
N:Még kábelcsatornáim sincsenek. Néha előfordul, hogy valami szent ember rám akar ékszereket tukmálni, amikor zappingolok, de nem érdekel. Máshová kapcsolok.
H:Ön megalapította a TriBecca Filmfesztivált, beruházott New York üzleti negyedében, amelyet „fantom” negyednek neveztek szeptember 11 után. Robert Redford azt mondja, hogy ő már nem is ismer rá Sundance-ére. És Ön?
N:Még úgy tekintem, mint a kísérletezés nyitott területét. A 40-es, 50-es években szinte soha nem jártam Tribeccán. Ipari zóna volt, csak akkor mentem oda, amikor meg akartam nézni valamilyen raktárat. Amolyan senki földje volt.
H:50 éves filmkarrier áll a háta mögött. Kötődik ezekhez az emlékekhez?
N:A család témájánál maradva a szívemben hordom apám emlékét, akiről az HBO rövid dokumentumfilmje szól. A címe: Remembering The Artist: Robert de Niro sr. Nagy festő volt, Guggenheim-díjas. Rossz korban élt (homoszexuális volt). Most már a gyerekeim és az unokáim is tudják, hogy ki volt De Niro sr, és erre büszke vagyok.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.