Írolvasgondol

Az Oscar-díjas Kevin Spacey napjaink egyik legsokoldalúbb színésze. Bár mostanában elsősorban a House of Cards főszereplőjével azonosítják, számos remek alakítás fűződik a nevéhez, elég ha csak a két leghíresebbet, a Hetedik sorozatgyilkosát és az Amerikai szépség önmagából kifordult középkori kisvárosi kispolgárát említjük. Spacey éppen Rómában forgatta sorozata legújabb epizódját, ez alkalommal kért tőle interjút  a La Repubblica.

-Milyennek látja a sorozat fiataljait?

-A saját ifjúságomra emlékeztetnek. Amikor kezdtem, olyan voltam, mint ők. Nagyon akartam kipróbálni és megismertetni magamat. Mindent játszottam, sorozatot, filmet, vígjátékot.

-Mindig tudta, hogy színész akar lenni?

-Tizenkét éves voltam, amikor eldöntöttem, de a kezdőnek nagyon fontos, hogy jó tanítókra, olyan mentorra találjon, aki irányítja és bátorítja.

-Önnek nagy szerencséje, hogy ez Jack Lemmon volt.

-Jack fantasztikus ember, zseniális színész volt, aki komikus szerepeket váltogatott drámaiakkal. Örökre hálás vagyok neki és nem akarom, hogy elfelejtsék. Félénk, bizonytalan voltam. 13 éves koromban változtatta meg az életemet. Ő, a nagy színész eljött megnézni egy diákok által rendezett darabot. Amikor elmondtam a szerepemet, odajött hozzám, a vállamra tette a kezét és azt mondta: „Színésznek születtél.” Azt tanácsolta, hogy menjek New York-ba színészetet tanulni.

-Gondolja, hogy az ő segítsége nélkül nem sikerült volna?

-Nem sikerült volna. Amikor az ember kicsi és a bálványa azt mondja neki: „Menj ezen az úton, mert ez a jó út”, akkor az olyan, mintha megjutalmazták volna. A legfontosabb dolog az életben és ez mindenkire érvényes, az önbecsülés. Tudni, hogy ki vagy és mennyit érsz. Mert a tehetség önbecsülés nélkül és anélkül, hogy lennevalaki, aki bízik benned, nem elég.

-Tizenkét év múlva együtt játszott Lemmonnal.

-Jack a Broadway-n játszott a Hossú út az éjszakában című darabban. Huszonöt éves voltam, és nem tudja elképzelni, mi mindent megtettem azért, hogy meghallgassanak. Végül sikerült vele játszanom. Aztán a barátja lettem és olyan volt számomra, mint egy apa.

-Mire tanította meg?

-Mindenre: hogyan bánjak az emberekkel, hogyan fejlesszem a humorérzékemet, hogy találjam meg a dolgokban a szépséget. Öröm volt vele lenni és ezt a szellemiséget vittem át az alapítványomba. Mivel annyi mindent kaptam az élettől, hogy jó, ha visszaadhatok valamit belőle másoknak.

-Miben áll ez a kötelezettsége?

-Sok workshopot szervezek a világban, segítjük a fiatalokat, hogy egyetemre mehessenek, ösztöndíjakat adunk. Az alapítvány emblémája a lift nyomógombja. Ahogy Jack mondta: „Küldd le a liftet”.

-A siker elérése könnyebb volt régen vagy most?

-Sohasem könnyű. Mára megváltoztak a körülmények. A mozi, a tv, a színház között könnyebb átmászni a falon, akkor is, ha valakinek nincs ügynöke, mert a YouTube-on lehet egyedül is megtalálni meghallgatási lehetőséget.

-De karriert építi, az más, nem?

-Természetesen és ide akartam kilyukadni: ha szerencséd van, könnyebben elindulhatsz, de aztán tanulni, jobbítani, nőni kell.

-Gondolt arra, hogy Meryl Streep egykori ifjú elrablója két Oscart kap?

-De régen is volt! Mike Nicholstól nagy lehetőséget kaptam. Kezdő voltam, ideges, a metrójelenetet forgattuk. A Time Square tele volt emberekkel, ott kellett követnm és elrabolnom Meryl Streepet. Azon a napon voltam 26 éves. A nap végén Mike és Meryl karon fogtak és meghívtak vacsorára.

-A House of Cards világsiker. Frank Underwoodnak tehetsége van a rosszra. Szórakoztatja a figura?

-Ő az egyik legjelentősebb és legbonyolultabb figurám. Underwood mindenre képes, hogy elérje, amit akar. Ő a klasszikus rosszfiú.

-Több mint rossz, kegyetlen.

-Bizonyos hitelességgel játsszom el, de nem szeretném, hogy az emberek azt higgyék, hogy olyan vagyok, mint ő, és megvonják tőlem a barátságukat.