A tehetség és a szerencse mellett a kémiának is szerepe volt a 19. század festészetének sikerében.
Az új, gyorsan szárazó festékek lehetővé tették a simább, gyorsabb ecsetvonásokat, amelyek hihetetlen módon tudták megörökíteni a fény játékait. A francia CNRS és a párizsi Pierre et Marie Curie egyetem kutatóinak erről szóló tanulmányát az Angewandte Chemie International Edition jelentette meg.
A kutatók a spektroszkópia technikájával vizsgálták meg a 19. századi angol festészetben használt színek összetételét és megállapították, hogy ólomacetátot, lenolajat, gyantát tartalmaztak. Az ólom töltötte be főleg a katalizátor szerepét a zselésítésben és adott testességet a műnek. Rugalmasságánál fogva a gél gyors száradást biztosított és lehetővé tette újabb rétegek gyors felvitelét a készülő festményre. 1841-ben William Turnernek például sikerült néhány nap alatt befejeznie A kereszténység hajnala című festményét, míg korábban a száradásra várva a festőknek sokszor hónapokig, néha évekig várniuk kellett.
A felfedezés újabb stratégiákat sugallhat a festmények jobb konzerválására.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
