Írolvasgondol

A New York-i Rubin Museum of Art, amely India és a Himalája művészetével foglalkozik 13 év óta, The World Is Sound címmel kiállítást rendezett a kozmosz első hangjainak, amelyeket művészek próbáltak reprodukálni.

A kiállításon bemutatnak néhány régi tárgyat közöttük, például egy 18. századi  emberi lábszárból készített trombitát, amelyet a tibeti halotti szertartásokon használtak, de a fő attrakció a világ születésének hangja.

A csúcspont az OM, a hinduizmus és a buddhizmus szent szanszkrit mantrája, amelyet a világegyetem születése eredeti hangjának, szimbólumának tekintenek.

A múzeum hónapokon át arra kérte a látogatókat, hogy dúdoljanak OM-okat, amelyeket felvettek a stúdiójukban. Majd ezeket a hangokat számítógépen egybeolvasztották és lett belőle egy egyórás kollektív OM, amely megszakítás nélkül szól 3D-ben egy meditációs teremben.

Spencer Yen tajvani származású művész egy 45  digitalizált hangból álló triót képzelt el, amelyek gybefolyó „a”, „u”, és „m” hangot ejtenek ki.

A művészek között ott volt Pauline Oliveros amerikai kísérleti zeneszerző, aki a minimalista és az elektronikus zene egyik úttörője volt -  2016 novemberében halt meg 84 éves korában – valamint Samita Sinha New York-i művésznő, aki a hindi abc-ből alkotott művet.

Julia Gimbrone amerikai zeneszerző többször felvette egy szöveg felolvasását egy 1,2 méter mély sós vízben, míg hangja felismerhetetlenné vált.

A látogatók lefekhettek a teremben elhelyezett padokra, hogy meghallgassák a tibeti Halottak Könyvéből tartott felolvasás. A könyv a halál és az újjászületés közö átélteket írja le és figyelmezteti a hallgatót, hogy a sötétség felé kalandozni a kezző közötti állapotban rossz ómen lehet.

„A hangban az az érdekes, hogy sohasem alkották meg, anyagi szempontból nem létezik – mondta Moby, a világhírű rock-sztár, akinek interjúja a kiállítás része – Abból az elvből indultunk ki, hogy a Zene sírásra, nevetésre, táncra, szexre és arra is készíthet bennünket, hogy elmenjünk ordítozni 100 ezer más emberrel együtt.”