Kétezer évig titok volt, hogy mitől olyan szilárdak a római kori építmények. Ez a kérdés foglalkoztatta már 77-ben idősebb Pliniust is a Naturalis Historiában, amelyben azt írta a tengervíz által áztatott kikötők kapcsán: „Egységes kőtömbökké válnak, amelyet nem kezdenek ki a hullámok és minden nap erősebbé válnak”. (Mellesleg az idősebb Plinius, mint azt  unokaöccse egyik leveléből tudjuk, a Vezúv 79. augusztus 25-i, Pompeit és Herculanumot elpusztító kitörésének áldozata lett, mert segítenie akart a Nápolyi-öbölben rekedt barátainak…)

Marie Jackson amerikai geológus-geofizikus Traianus piacait és Pozzuoli kikötőjét tanulmányozva próbálta megtalálni a „receptet”, és arra következtetésre jutott, hogy a titok nyitja a vulkáni hamu, a tufa és a víz keverékéből álló cement lehet.

Most a utahi egyetem általa vezetett újabb kutatása szerint a tengervíz az, amely tönkretehetetlenné teszi a római kikötőket. A geológusok hónapokig vizsgálták Orbetellóban a Portus Cosanus mólót X-sugarakkal és felfedezték, hogy a struktúra belsejében az ásványok növekedtek az erózió által okozott repedésekben, ami azt mutatja, hogy a sós vízzel való érintkezés miatti reakció a cement megkötése után is folytatódott.

Ha belegondolunk, hogy a globális felmelegedés nyomása mellett a modern cementgyártás legalább 7%-kal járul hozzá az üvegház-hatás növeléséhez, az ókori római „recept” alkalmazása nagyon célszerűnek tűnik.

Ma például a portlandi cement, amelyet gátak építéséhez használnak, szétmorzsolódik néhány évtized után. Ugyanakkor magas hőmérsékletre hevített kemencékben állítják elő, amelyek sok széndioxidot bocsátanak ki.

Az orbetellói kutatás után a geológusok arra a véleményre jutottak, hogy amikor a tengervíz a repedéseken keresztül eljut a cementben lévő vulkáni hamuhoz, a benne lévő ásványok növekedni kezdenek és olyan kristályokat hoznak létre, amelyek hasonlóak a vulkáni kőzetek szilíciummal teli kristályaihoz. És ezek a kristályok növelik a cement ellenálló képességét.

Ez a recept kipróbálható lehetne a jövő tengeri építményeinél, például, a wales-i Swansea lagunájánál, ahol az árapály energiáját fogják felhasználni. A római cement prototípusa évszázadokig ép maradna és az építés árát is behozná – érvelnek a tudósok.