A 20. század vége a depresszió és a Prozac kora volt. Az új évezredben ezeknek a helyét az állandó mozgásban lévő ideges szorongás foglalta el. Ezt táplálja a kommunikáció technológiája és megsokszorozza a Facbook, a Twitter. Lehet, hogy a globális terrorizmus, 9/11 és a 2008-ban kirobbant gazdasági válság az okozója, mindenesetre az összes nyugati társadalmat sújtja – írja a La Stampa.
A téma erősen foglalkoztatja a szakembereket. Az amerikai National Institute of Mental Health adatai szerint a tizenévesek 38%, a gyerekek 26%-a mutatja a szorongásos jeleit, ami egyértelmű emelkedést jelent a tíz évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva. A depresszióra vonatkozó számok ugyanakkor változatlanok maradtak.
Enrica Amaturónak, az olasz Szociológiai Társaság elnökének az a véleménye, hogy a fiatalok azért szoronganak, mert elszakadt az átmenet lánca a gyermek- és a felnőttkor között, ami a munkába állást, a családalapítást segítette. A fiatalok serdülő korúak maradtak, mintha elvesztették volna a reális életbe való bekapcsolódás képességét.
„Valójában a szorongás mindannyiunkat érint, öregeket és fiatalokat egyaránt. Ez egyfajta védekező mechanikizmus egy veszéllyel szemben. Normális reakciója az életnek a sok stresszel szemben, hasznos is, a bajok elkerülése végett. Változik viszont a helyzet, ha nincs reális veszély. Akkor nem a felnőtté válásban segít, hanem felőrli a személyiséget” – magyarázza Marco Pacifico pszichológus és Giada Fiume, akiknek most jelent meg az Iránytű a szorongáshoz (Una bussola per l’ansia) című könyvük.
Igaz az is, hogy a szorongás funkcionálisabb, mint a depresszió, társadalmilag hasznosabb és a súlyos esetek kivételével pozitív oldalai is vannak.
„A szorongást asszociálni szokták a temperamentummal, a részletekkel való odafigyeléssel – mondja Tracy Foose, a San Franciscói egyetem pszichológia professzora – a szorongó ember soha nem áll le, állandóan a tökéletességet keresi és figyel mások kívánságaira.” André Agassi példáját említette, aki már gyerekkorában is ezerszer ütötte naponta apja parancsára a labdát, hogy elérje a lehető legnagyobb pontosságot. Végülis nyert Wimbledonban – védekezik a „kegyetlen” apa.
„A pszichoanalízis és a pszichiátria megszületése előtt a szorongást a klasszikus olvasásával próbálták gyógyítani. Ma már ez senkinek sem jutna eszébe, mindenre gyógyszert szedünk” – sajnálkozott Gordon Marino filozófia-professzor, aki Kierkegaardban találta meg a számára fontos válaszokat fájdalmas válása után.
A hidegháború idején olyan amerikai értelmiségiek, mint Arthur Schlesinger jr. hangoztatták azt az elméletet, mely szerint a szorongás a demokratikus társadalom velejárója, kettős szállal kötődik a szabadsághoz: egyrészt a túl nagy döntésszabadsághoz, másrészt az ezzel járó nagyobb egyéni felelősséghez. Mellesleg e szabadság-kép szintén Kierkegaardtól való, és nemigen látunk ennél jobb alternatívát.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
