Előfordulhat, hogy betegséggé fajul, annyira csúnyának látjuk magunkat. Ezeknek az embereknek a többsége pedig nem is szenved valami testi torzulásban. Nem kifejezetten betegség a diszmorfofóbia, de ahhoz vezethet, pl. rögeszmés zavarhoz, depresszióhoz – állítják a pszichiáterek.
A diszmorfofóbia egyformán érinti a férfiakat és a nőket. Gyakran a serdülőkorban jelenik meg, amikor a test átalakulóban van. Viszont eltarthat akár az élet végéig. A statisztikák szerint az érintetteknek csak 12%-a fordul segítségért pszichiáterhez, pedig ez csak a jéghegy csúcsa, sokan szégyenlik ezt a fóbiájukat, és nem folyamodnak, ha szükség lenne esetleg rá, az esztétikai sebészethez sem. Bár az is lehet, hogy utána is elégedetlenek lennének fizikumukkal.
A diszmorfofóbiás rávetít a fizikai realitásra egy „hibát”, és egy más képet keres, egy ideális modellt, egy színésznőjét vagy egy híres emberét, akinek a másolata szeretne lenni. A hibát magánál legtöbbször az arcán, a bőrén véli megtalálni. A gyökerek az anya-gyermek közötti kapcsolatra vezethetők vissza, bár a diszmorfofóbia sokszor csak később, valamilyen stressz hatására jelentkezik.
A probléma sokszor azért sem válik nyilvánvalóvá, mert az illető nemcsak szégyenli, hanem rejtegeti is, a tükörbe nézés kerülése vagy ennek fordítottja csak a fóbia erősödésével jelentkezik. A vészcsengő azonban már jelezhet akkor is, ha valaki gyermek- vagy serdülő korban feltűnően zárkózott. Ebben a szakaszban fontos közbelépni és pszichológushoz fordulni.
Mivel a diszmorfofóbiának nincs organikus eleme, a gyógyszerek csak akkor segítenek, ha olyan járulékos tünetei vannak, mint az állandó feszültség vagy az álmatlanság. A terápiák elsősorban a magatartási ismereteken alapulnak. Súlyos esetekben klinikai kezelés is szükségessé válhat, bár ennek még nemigen épültek ki sehol a struktúrái – írja a La Repubblica.
A leghíresebb diszmorfofóbiás eset kétségkívül Michael Jackson volt, aki egész életében „más” akart lenni, és sorozatos plasztikai műtétek, bőrfehérítések révén végül valóságos „műember” lett belőle. De ki hinné, hogy ugyancsak „csúfnak” találja magát Uma Thurman? Sőt, annak idején Audrey Hepburn is elégedetlen volt magával, mert túl nagynak találta a fülét és a száját. Voltak persze olyan hírességek, akik tisztában voltak előnytelen külsejükkel, mint a nagy angol színész Charles Laughton, a zseniális olasz komika, Franca Valeri, nem is szólva Woody Allenről, akik képesek voltak öniróniájuk révén előnyt kovácsolni „csúfságukból”.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.