Nem vagyok nagy teniszrajongó, de volt idő, amikor szívesen néztem nagy meccseket, akár ötórásokat is. Ez a korszak az 1970-es, 80-as évek fordulóján volt, amikor egy jégember és őrült művész uralta e sportágat.
Soha nem felejtek el egy jelenetet, talán Wimbledonból volt, de lehet, hogy Flushing Meadows-ból. A jégember adogatott, a labda csípte a vonalat. Kívül volt vagy belül? Ez volt természetesen a vita tárgya. Az őrült művész teljes eszköztárát bevetette a naiv csodálkozástól a dührohamig, párbeszéde a vezető bíróval már-már kezdett korhatárossá válni. Közben a jégember állt és várt. Végül salamoni döntés született: új adogatás következik. A jégember bólintott, majd szervált egy vitathatatlan ászt.
A jégember természetesen Björn Borg volt, az őrült művész pedig John McEnroe.
A torontói filmfesztivál nyitó eseményeként mutatták be Janus Metz Pedersen dán rendező Borg vs McEnroe című filmjét. Sverrir Gudnason izlandi származású svéd színész személyesíti meg Borgot, míg McEnroe szerepében az amerikai Shia LaBoeoufot láthatjuk.
A 31 éves, lázadó hírében lévő Shia a bemutató sajtókonferenciáján kijelentette, hogy számára film „felszabadító erejű” volt. „McEnroe olyan, mint Mozart. Amikor a csúcson volt, nem nézett magába, nem keresett barátokat. Egyszerűen győzni akart.”
A színész a forgatás előtt hat hónapig a teniszpályán edzett olyan buzgalommal, hogy még a lábát is eltörte.
„Azt hiszem, hogy McEnroe valami olyant vitt a játékba, ami előtte nem volt: érzést. A haragot technikaként használta, ezzel fokozta intenzitását, a sémákon való áttörést. Így akarta felülmúlni önmagát. Bizonyos értelemben művész volt és az is maradt” – áradozott.
Labeouf még akkor kereste a kapcsolatot a rendezővel, amkor a Dühben játszott Brad Pitt-tel, mert úgy látta, hogy Pedersennek az Afganisztánban harcoló katonákról szóló dokumentumfilmje nagy hatással volt az egész stábra, és szerette volna személyesen is megismerni. Elmesélte, hogy kapott a hősével foglalkozó két forgatókönyvet, de „az egyik dadogós üvöltőzőként, bohócként festette le, nem tartotta őt tiszteletben. Ronnie Sandahl viszont nem szatírának szánta a történetet, engem, mint emberi lényt, jobbá tett.”
Messze van az az idő, amikor a színész a Disney-sorozatban az Even Stevens-család taja volt, azóta játszotta Indiana Jones fiát, és Lars von Trier Nimfomániásában is remekelt. Három éve óta art-performance programokat szervez. Az egyik legnépszerűbb a haters-találkozó volt (a gyűlölet profijai a weben), ahol engedélyezte, hogy arcul köpjék. Szervezett egy Trump-ellenes kiállítást is. Volt rendőrségi ügye is, letartóztatták részeg verekedésért. Az angol bulvársajtó nem véletlenül nevezte el „Super Brat”-nek, azaz „szuper haszontalan kölyöknek”.
„Játszani számomra a Borg/McEnroe-ban lehetővé tette számomra, hogy kifejezzem, amit mélyen magamban érzek. Személyesen nem találkoztam Johnnal, nagyon elfoglalt. De olvastam az életrajzában, hogy Borg az ő hőse. Az az 1980-as wimbledoni döntő olyan volt számára, mint kihívni Supermant. (Azt az ötjátszmás mérkőzést, amelyet azóta is minden idők legnagyobb teniszmeccsének tartanak, még Borg nyerte, McEnroe azonban egy évvel később visszavágott). Osztozom vele sérülékenységében és annak közszemlére állításában. Azt hiszem, hogy tudja, mi az emberek véleménye róla és a sportörökségéről. Végül is imádni való ember.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
