A tavasz istennőjének, Florának a köntöse alatt egy tüdő rejtőzik Sandro Botticelli Vénusz születése című csodálatos festményén. Erről meg van győződve Davide Lazzeri olasz plasztikai sebész, aki az orvostudomány művészeti megjelenéseinek kutatója.
Egy másik, 2016-ban megjelent tanulmányában néhány fontos részlet alapján feltételezte például, hogy Michelangelo ízületi gyulladásban szenvedett.
Lazzeri elmondta a La Repubblicának, hogy egy 2009-es amerikai tanulmányból indult ki, amelyben azt írták, hogy Botticelli Tavaszának megfestett egében és virágjai között két tüdőt véltek látni, ami a lélegzés szimbóluma és ennek alapján alaposabban megvizsgálta a firenzei Uffizi képtár egyik gyöngyszemét, a Vénusz születését.
„Flora köntösének formája elgondolkodtatott. Egy részrekonstrukció segítésével kivettem belőle Flora figuráját és megállapítottam, hogy a köntös nem normális formájú. Ha Botticelli azt akarta volna láttatni, hogy a szél mozgatja, nem tette volna azt a bemetszést a nimfa karja fölé. majd figyelmesen megvizsgáltam a színt is és észrevettem, hogy az is a tüdőre emlékeztet” – mondta a kutató.
Hogy sejtését tudományosan alátámaszthassa, Lazzeri a festő életének dokumentumaiban mélyedt el. Botticelliről nem maradtak fenn olyan írásos anyagok, amelyek azt bizonyítanák, hogy személyesen jelen lett volna boncolásokon, amelyeket az egyház akkoriban szigorúan tiltott, mégis gyakori volt a művészek között. Erre utalnak mindenekelőtt Leonardo da Vinci és Michelangelo munkái. Botticelli viszont, mivel a Mediciek köréhez tartozott, feltehetően ott lehetett azokon a nyilvános boncolásokon, amelyeket kifejezetten művészeknek szerveztek, hogy megismerjék az ember anatómiáját és ezáltal hitelesebben ábrázolhassanak. A másik ok, amiért úgy gondolja, hogy Botticelli tisztában volt a tüdővel, az, hogy a festő mestere Palladio volt, aki maga is végzett boncolásokat.
Lazzeri feltételezését az is erősítette, hogy Botticelli mind a Tavaszban, mind a Vénuszban Simonetta Catanco Vespuccit vette modellül néhány nőalakhoz. Simonetta 22 évesen halt meg tüdőbajban, de a festő a halála után 2, illetve 8 évvel is az ő arcát festette meg e két híres képen. Bár a festő, mint több korabeli nagy művész, valószínűleg homoszexuális volt, mégis beleszerethetett, annyira, hogy 34 évvel a nő halála után az volt a kívánsága, hogy melléje temessék el a firenzei Mindenszentek Bazilikában. A tüdő, mint már-már rögeszme, itt is jelen van.
Ami Lazzeri doktort végleg meggyőzte, az volt, hogy a képen látható jobboldali tüdőn egy tökéletes hilus látható, a köntös ráncai pedig azt a csatornát ábrázolják szerinte, amelyen keresztül a tüdőbe hatolnak az erek és az idegek.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
