A veszekedés jót tesz  a szerelemnek – mondják a párkapcsolat szakértői – feltéve, ha bizonyos határokon belül marad, különben negatív következményei lehetnek.

Marina Cozzolino olasz pszichoterapeuta szerint a „mértéktartó” veszekedés oldja a feszültséget, javítja a kommunikációt, erősíti a kapcsolatot, mivel együtt oldanak meg egy problémát. A veszekedésben mindkét fél a saját identitását erősíti meg, azt  különbséget, amely a valakihez tartozás és a valakibe olvadás között van.

Néha azonban a párok túllépik a határt, és olyan sértő szavakat vágnak egymás fejéhez, amelyek megrendítik kapcsolatukat.

Cozzolino szerint, aki egyben az olasz Klinikai Szexológia-társaságnak is elnöke, „A nyelv együttműködésre, építésre, nem rombolásra szolgál. A párkapcsolat a felek választásán alapul, és nem lehet egyik felet sem állandóan letorkolni. Ezért fontos kerülni az erős, támadó szavakat, amelyek sokszor csak a jéghegy  csúcsát jelzik egy felgyülemlett agresszivitásnak, amelyet ok nélkül a partnerre zúdítunk.”

A pszichoterapeuta szerint a következő kifejezéseket nem szabad kiejtenie annak, aki ragaszkodik a kapcsolathoz:

1.”Még te is ráteszel egy lapáttal a sok problémámra.”

Ez azt jelenti, hogy a partner az illető problémái után következik és maga is problémát jelent. Ezzel kizárja a saját gondjaiból, és azt is közli, hogy a partner nem érti meg a problémáit, segíteni pedig még kevésbé tud rajtuk.

Helyette azt lehetne mondani: „Szerelmem, bocsáss meg, nem vagyok jó hangulatban, problémáim vannak. Akarod, hogy beszéljünk róluk?”

2.”A sok áldozat után, amit érted hoztam…”

Mindazokat a dolgokat hánytorgatja fel ezzel az illető, amit korábban örömmel tett. Magát így áldozatnak tünteti fel, bűntudatot ébreszt a partnerben, aki védekezésül agresszívvá válik. Végül ördögi kör alakul ki, amelyben már nem lehet tudni, hogy ki az áldozat.

A fenti mondat helyett inkább fogalmazzunk így: „Mindig a javadat, a közös javunkat akartam. Lehet, hogy tévedtem, de akaratlanul.”

3.”Hallgatnom kellett volna a barátnőimre. Ők azonnal tudták, hogy milyen vagy…”

Ez a mondat azonnali szakítást jelent. Az egyik oldalon van a sértett fél és barátnői, a másik oldalon a partner, ellenségként.

4.”Sosem csinálod jól, hagyd, majd én…”

A partner állandó alábecsülése ellentétben áll a szerelemmel, aki szeret, az bátorít, ösztönöz. Megbecsülés nélkül nincs szerelem. Sokkal jobb, ha tréfás hangon, mosolyogva azt mondjuk: „Nekem sem szokott sikerülni, próbáljuk meg együtt.”

5.”Az egész a te hibád.”

A felelősség áthárítása gyakori taktika és egyetlen célja sokszor csak saját hibánk igazolására szolgál: tévedtem, de csak azért, mert te ilyen vagy. Ez súlyos vád, amelyet tanácsos enyíteni: „Ha hibáztál, ezen mindig lehet segíteni. Mondd meg, hogyan tudok Neked segíteni.”

6.”Megmondtam…”

Ettől mindenki dühös lesz, mert úgy érzi, hogy gyerekként kezelik, míg a másik a mindentudás birtokában föléje kerekedik. A mondat enyhítő változata lehet: „Gondoltam, hogy ilyesmi történik.”

7.”Átkozott legyen a nap, amikor veled találkoztam.”

Aki ezt kimondja, meg akarja semmisíteni a másikat. Azzal vádolja, hogy tönkretette az életét, ő az okozója minden szenvedésének és elfeledkezik arról, hogy az együttélésről közösen döntöttek és közösen felelősek boldog és boldogtalan mindennapjaikért.

8.”Az exem rendesebb volt.”

Ez azt jelenti, hogy aki mondja, még mindig gondol rá, hogy a jelenlegi partner meg sem közelíti az előzőt, és tévedett, amikor a jelenlegit választotta. Nem kell pszichológusnak lenne ahhoz, hogy megértsük, mennyire kegyetlen ez a mondat. Mit szólna, ha ezt visszakérdeznék tőle?

9.”Tudtam, hogy nem bízhatom benned.”

Ez olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy alapjában véve soha nem bízott a partnerében, sejtette, hogy nem megbízható, tehetségtelen. A mondatban sok a negatív, korábban visszafojtott érzés. Ez bizonytalanságot kelt a társban és gyengíti a kapcsolatot. Frusztrációját kérdésben is felteheti a mondat gazdája: „Azt mondod, hogy nem bízhatom benned?”

10. „Nem érted?”

Ez a kérdés gyakran elhangzik és nemcsak a partnernek, hanem gyereknek, szülőnek, barátnak szól és ellentétes a rendes kommunikáció minden szabályával, továbbá a jólneveltséggel. Ha a másik nem érti, amit mondunk, nyilvánvaló, hogy mi nem magyaráztuk meg jól. A megértés hiányának felelőssége nem azé, aki hallgatja és jobb azt mondani, hogy „talán nem tudtam jól megmagyarázni.”