Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu/atom
blfr5@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/07/26/cogito_23_585
Cogito 23/7
2023-07-26T00:47:52+02:00
2023-07-26T00:47:52+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><span><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/30906185.jpg" alt="30906185.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>07.07.</span></p>
<p><span>Vidéki ország (</span><span>©</span><span> Hobo) vidéki miniszterelnöke „levidékizte” a legharcosabb ellenzéki képviselőt a parlament folyosóján. Erről egy régi seregi élményem jut eszembe, még 1975-76-ból. Hadtápra vezényeltek bennünket, és egy közel másfél mázsás ótvaros bunkó volt a konyhafőnök. Ha valamit kifogásoltunk - pl. minek pucoljuk késsel a krumplit, amikor ott a hámozógép, csak éppen nem hajlandók bekapcsolni - csak annyit mondott: "B..meg, ne legyé má vidéki..." A nevét nem említem, mert még „politikai inkorrektséggel” vádolnának….De felrémlik szegény Édesanyám mondása is, aki időnként így vélekedett egyes emberekről: „Akkora paraszt, hogy az sértés a parasztokra nézve.”</span></p>
<p><span>Olvasom, hogy itt is, ott is felmondanak a tanárok. Hiba. Éppen ezt akarják, hogy a saját embereikkel töltsék meg az iskolákat, akik véghez viszik a teljes népbutító programot. Az egész tanár társadalomnak kellene felállnia, meg mindazoknak, akiket Bugriland urai naponta meglopnak, megaláznak. Vagy arra várunk, hogy illető és társai végelgyengülésben múljanak ki?</span></p>
<p><span>07.09.</span></p>
<p><span>Ritán megyek le a boltba vasárnap, de ezen a napon érdemes volt. Egy álomnál is szebb éjfekete bőrű, mesébe illő arcú lánnyal találkoztam. A vásárlás során többször összefutottunk, és bár nem szóltunk egymáshoz, tekintetünk találkozott és ő elmosolyodott, sejtette, mit mondanék, ha nem lennék olyan zavarban ettől a káprázattól. És eszembe jutott az is, hogy a sötét agyú rasszisták nem is tudják, hogy lélekben mit veszítenek… </span></p>
<p><span>07.14.</span></p>
<p><span>Vacsoraidő. Csöngetnek. Ki az? – szólok ki. Szomszédok – hangzik a válasz, de a hang ismeretlen. Soha nem látott férfi és nő áll ott, köszönés, bemutatkozás egy szál se. Maguk etetik a madarakat? – kérdezi a férfi, és rögtön előadja panaszát, hogy tele van szotyolahéjjal a földszinti lakásuk párkánya, még fotót is mutat. Amúgy földszinti lakás nincs a panelban, csak első emeleti. Tény, hogy jó ideje járnak hozzánk cinkék, néhány hónapja pedig már a varázslatos és hihetetlen étvágyú tengelicék is. Korábban az erkélyünk felső peremére, belülre tettük fel a madáretetőt, de akkor rendszeresen odajártak a többek által minden figyelmeztetés ellenére etetett galambok és teleszarták az erkélyt. Amikor szóvá tettem az egyik notórius galambetetőnek a dolgot, azt felelte, hogy „ők is isten madárkái”. Ekkor feltettünk egy galambhálót és az etetőt az erkélyről lelógattuk, akkor viszont több kismadár belegabalyodott és volt, amelyeknek már nem tudtuk megmenteni az életét. Ekkor kitaláltuk, hogy az erkély szélén hagyunk egy kis rést a hálóból, és ott, az alsó párkányra felfüggesztett etetőből lakmározhatnak. Csodálatos érzés reggelente az ő önfeledt éneküket hallgatni, miközben az erkélyen kávézunk. Most új megoldás után kell néznünk, mert ezekről a kis színes barátokról nem akarunk lemondani, pláne nem egy ilyen „névtelen szomszéd” miatt, akinek persze a maga szempontjából igaza van. Azért megnéztem volna a fejét, ha én is azt válaszolom neki, mint a notórius galambetető hölgy…</span></p>
<p><span>Ária-est az OTK-ban. Csodás hangok, életünk részévé vált, megunhatatlan dallamok Papageno belépőjétől a Nessun dormáig. A műsorvezető, maga is kiváló bariton, egyben magára osztja a showman szerepét is, egy idő után már kezd fárasztó lenni, többet beszél és poénkodik, mint amennyi zene szól. A szünet után szerencsére kicsit visszafogja magát, akkor viszont politikai nyilatkozatokat tesz, a közállapotokat ecseteli a kultúrától az egészségügyig, és többször is megemlíti: milyen jó, hogy ez a szerencsétlen megosztott magyar nép leginkább egy ilyen esten együtt élvezi a zenét függetlenül politikai, vallási és nemi hovatartozásától. Hát éppen ez az: miért kell még egy ilyen gyönyörű zenei élményt is elrontani azzal, hogy eszünkbe juttatták, milyen országban élünk? </span></p>
<p><span>07.15.</span></p>
<p><span>Legközelebbi szupermarketünkben is bevezették az önkiszolgáló kasszákat. Maradt összesen két „emberi” kassza, miközben az egész boltot átalakították, hogy lehetőleg semmit ne találjuk meg elsőre. A mai napon elég sok minden vásároltam, gondoltam, nem állok sorba, irány az automata. Csakhogy a gép folyamatosan pofázik, és 10 másodpercenként sürget, ha nem teszem fel elég gyorsan a fizetendő árut, ha nem kapom ki azonnal a visszajárót és ha nem pakolok el az ő sebességéhez mérten. Attól tartok, a jövőben inkább rászánom azt az 5-10 percet, amíg az emberi kasszához érek….</span></p>
<p><span>07.19.</span></p>
<p><span>A nemzetinek mondott klubcsapat kapott egy sima hármast idehaza a viking amatőröktől. Az egyik államilag (le)fizetett médium szerint most kell mindenkinek a csapat mögé állni. De szorosan ám, hogy szoruljon. Szerintem meg az ultráknak kellene felébredniük, hogy kő kövön be maradjon a rendszerből….A B-közép mindenesetre megadta a hangot: „Ruszkik, haza!”. Egy beépített ügynököt már kirúgtak, igaz, hogy egy másik beépített tette. De hát minden kezdet nehéz…Szegény Gyuszi bácsit sajnálom csak: úgy került bele ebbe az egészbe, mint annak idején Só Mihály a Magyar Élet Pártjának kampányába…</span></p>
<p><span>07.20.</span></p>
<p><span>Az embernek a gyomra kifordul, ha meglátja a köztársaságtalan elnökasszonyt ostoba mosolyával afrikai gyerekek között szelfizni. Mindig gyűlöltem, ha egy politikus gyerekekkel próbálja magát népszerűsíteni. Az elnökasszony pedig jól tudhatná, elvégre anya, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni az őszinte szeretetet és az alakoskodást. A végén még visszasírjuk a tartalék olimpiai bajnokot és a környezetért aggódót, ők legalább tudtak viselkedni. Sőt tán még az Elnöki Tanács néha elnökét is, aki legalább egy őszinte, becsületes alkesz volt.</span></p>
<p><span>07.21.</span></p>
<p><span>Legkedvesebb gyógyszerészem már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy óriási gyógyszerhiány van és ez csak rosszabb lesz. Pedig nem mondható egy vészjósló Cassandrának, sőt, vannak, akik direkt az ő kedvéért járnak abba a patikába. Most a kollégája elénk tárta a helyzet újabb bizonyítékait: nemcsak a már korábban felírt vérnyomás-gyógyszeremből nem szállítanak, hanem sokkal fontosabb orvosságokból is egyre jobban akadozik az ellátás – például inzulinból, amelyre elég nehéz „helyettesítőt” találni. Így is meg lehet oldani a költségvetés szociális keretének szűkítését…</span></p>
<p><span>07.22.</span></p>
<p><span>Hajdan kiváló alternatív magyar zenekar immár hazaffyas kötelességnek tekinti, hogy fellépjen a posványosi dzsemborin. Közkívánatra biztosan eljátsszák a Most múlik..kezdetű, a Bee Geestől lopott világslágerüket, és hogy a próféta szól belőlük…</span></p>
<p>Az európai országok liberális alkotmányainak a középpontjában az „én” áll, míg a magyar alkotmány középpontjában a „mi” áll - mondta ő. Ebben két hiba van: 1. a magyar alkotmány középpontjában ő áll. 2. magyar alkotmány, mint olyan, nem létezik.</p>
<p>A másik: az amerikai-kínai vetélkedés a nagyfiúk dolga, ebben nekünk nem osztottak lapot – mondta szintén ő. Erről egy kamaszkori sztori jut eszembe: volt egy srác, akinek az volt a szavajárása, hogy „én még ilyent nem b….tam”. Mire mi többiek: „Másmilyent sem…”</p>
<p>Még mindig ő. Hogyaszongya, hogy a sorsa, hogy elmagyarázza az embereknek, mit kell tenni. Nekem meg az a sorsom, hogy magasról leszarjam, amit ő és a hozzá hasonlók mondanak, azok, akik helyettem akarnak gondolkodni.</p>
<p>A helyszín közelében az idén is széttépett valakit egy medve. Az a hülye állat megint mellétrafált.</p>
<p>07.23..</p>
<p>Ötösével veszik a csirkemelleket – mondja szüntelenül dohányzó szomszédasszonyunk. Tényleg, nyolc nap múlva vége az árstopnak. Kíváncsian várom népünk reakcióját – ha lesz neki egyáltalán…</p>
<p>07.26.</p>
<p>Őrölt pirospaprikát keresek a boltban. 1900 forintért kínálnak 250 grammos kiszerelésben spanyol, szerb, perui koprodukciót. Véletlenül sincs egyetlen zacskó kalocsai sem. Ami pedig hungaricum. Biztos, hogy Magyarországon vagyok?</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F26%2Fcogito_23_585%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F26%2Fcogito_23_585%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F26%2Fcogito_23_585%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 23/7"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/07/26/cogito_23_585#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18178335" border="0" /></a><br /></p>
szocio
gondolkodom
Göbölyös_N._László
Magyaország
0
Cogito 23/7
A vidéki országfő medvéje, Só Mihály és a Fradi. Nem a hőhullámtól lett agyrém ez az ország GNL szerint.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/30906185.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/30906185.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/07/07/boileau-narcejac_vallomas_kriminovella_2_resz
Boileau-Narcejac: Vallomás - kriminovella 2. rész
2023-07-07T06:23:56+02:00
2023-07-07T06:23:56+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/boileau_narcejac_2.jpg" alt="boileau_narcejac_2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Végül bizonyítékok hiányában felmentik, de a bíró láthatóan továbbra is meg van győződve arról, hogy Patrick Ménier ölte meg Jacques Brévannes-t.</p>
<p>Patrick elvesztette a lába alól a talajt. Bizonytalan. Nem tudja, mit tegyen. Függessze fel barátja könyvének kiadását? Hisz megígérte neki…Brévannes nagyon számított rá. De ha most kiadja, nem vádolják-e érte cinizmussal?</p>
<p>És Nicole? Mit gondol Nicole? Bűnösnek tartja ő is? Ha bűnösnek tartja, akkor nem marad más hátra…De olyan közelről érintette a halál, hogy helyzete ellenére nincs kedve lemondani az életről. Legjobb lesz, ha meglátogatja az asszonyt. Lehet, hogy nem is fogadja, de ha igen, elmondja neki mindazt, amiről oly sokáig hallgatott.</p>
<p>De ha bevallja szerelmét, az asszony igazolva látja gyanúját…Patrick agya forr, érveket, szerelmes szavakat keres…Nem hisz abban, hogy szerencséje lehet, hisz Nicole szerette a férjét. De szerette-e valóban? Megpróbál visszaemlékezni egyes jelenetekre. Például a legutóbbi vacsorájukra. Érdekes, inkább úgy viselkedtek egymással, Jacques és Nicole, mintha nem is házastársak, hanem barátok lettek volna. Patrick élesen látja maga előtt Jacques-ot. Mosolyog a feleségére, de melegség nélkül, mintha szerepet játszana. Szerepet játszottak mindketten…Jacques keresgél az emlékei között. És az a tűnő, de makacsul visszatérő benyomás alakul ki, hogy a házaspár valamit rejtegetett előle. Hogy mindketten erőlködtek, hogy kedvesek legyenek, amikor hozzájuk érkezett. Miért? Veszekedtek?</p>
<p>A sajtó ébresztette fel Patrick gyanúját. Tudta ugyan, hogy Jacques mindennel és mindenkivel elégedetlen volt. De az újságok rettenetes dolgokat publikáltak róla. Keserű gondolatokat a nőkről, a barátságról, a boldogságról…És Patrick olyan embert fedez fel benne, aki nem is hasonlít a barátjára. Ám ez az ember Nicole férje volt. És ha Nicole mindig is szerencsétlen volt? Ha büszkeségből mindig harcolt azért, hogy senki – még ő se – gyanítsa az igazságot? Nem habozhat tovább. Minden eshetőségre azonban telefonál előbb, hogy megtudja, fogadják-e.</p>
<p>xx</p>
<p>Amikor belép a házba, az első dolog, amit észrevesz, hogy eltűntek mindenhonnan Jacques fényképei.</p>
<p>És itt jön Nicole, aki szívélyesen fogadja. Érdekes, nem visel gyászruhát. Úgy tűnik, a bánat nem sújtotta le. Patrick gondosan megválasztott kondoleáló szavakkal érkezett, de most nem meri elmondani ezeket. Teljesen meg van zavarodva. Nicole a karosszékbe ülteti.</p>
<p>-Szegény barátom! – szólal meg Nicole – Sokat gondoltam magára. Micsoda megpróbáltatás. Sohasem tudom meghálálni.</p>
<p>-De…bocsánat…nem értem – dadogja Patrick.</p>
<p>-Ó, ne tiltakozzon! Mindent tudok. Csaknem elítélték énmiattam. Köszönöm, Patrick.</p>
<p>-De biztosíthatom…</p>
<p>-Ugyan, Patrick! Tudom, hogy miattam hallgatott. De most beszélhet. Egyedül vagyunk. Miattam volt, ugye? Engem akart megkímélni. ha elmondta volna az igazat, engem is letartóztattak volna.</p>
<p>-Letartóztatták volna?</p>
<p>-Igen…mint cinkost. Ha bevallotta volna…</p>
<p>-Mit vallottam volna be?</p>
<p>Nicole szomorúan mosolyog.</p>
<p>-Hagyjuk – mondja – Még túl korai ezekről a dolgokról beszélni. Iszik egy teát?</p>
<p>-De hát nem öltem meg…Ne képzelje, hogy…</p>
<p>Nicole kétértelműen mosolyog.</p>
<p>-Baleset volt – suttogja.</p>
<p>-Igen. A kocsi hirtelen megcsúszott.</p>
<p>Nicole cigarettával kínálja Patrickot.</p>
<p>-Alábecsültem magát, Patrick…Félénknek hittem. Jól el tudja rejteni igazi természetét. De az…eset óta…jobban megismertem. Valójában olyan, mint én…titokzatos, szenvedélyes… De tiszteletben tartom a hallgatását, Patrick.</p>
<p>Beszélgetnek, egyre oldottabban. Bensőséges viszony alakul ki közöttük. De Nicole mindig a kérdést kerülgeti, amelyet nem mer nyíltan feltenni. Egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy átlátszó célzásokat tegyen rá. Kérdezgeti a börtönről. Mennyit szenvedett ott Patrick! Különösen az első napokban.</p>
<p>-A lelkiismeretfurdalás miatt? -kérdi Nicole.</p>
<p>- Ó, nem! De mérleget készítettem… Összehasonlítottam színtelen, alapjában félresikerült életemet Jacques-éval, aki olyan érdekesen élt!</p>
<p>-Szegény Patrickom, irigykedett rá? Nem kellett volna. Nem szeretem. Soha nem is szerettem. Ezt akarta velem kimondatni, ugye? Olyan közel volt a férfihez, hogy annak csak előre kellett volna hajolnia, hogy megölelhesse…</p>
<p>Nicole egyre bizalmasabb dolgokat mond el Patrick-nak a férjéről. Jacques gyűlöletes alak volt, kegyetlen, tele elviselhetetlen mániával.</p>
<p>-Nem egyszer kívántam, hogy haljon meg – mondja.</p>
<p>Patrick érzi, hogy ha bevallaná a gyilkosságot, Nicole a karjába hullna. De nem meri.</p>
<p>-Én sem sajnálom, hogy megtörtént ez a baleset – csak ennyit mond. Az asszony csalódottan távolodik el tőle.</p>
<p>xx</p>
<p>Patrick másnap visszatér a Brévannes-házba. Nicole nincs otthon. De Marie, az öreg cseléd ott van. Először vonakodik, de Patrick ügyesen adagolja kérdéseit. És Marie kiönti a szívét. Elmondja, hogy milyen szörnyű jeleneteknek volt tanúja.” Szegény asszonyom! Nem értem, hogy volt ereje maradni. Voltak olyan esték, amikor féltem az úrtól...”</p>
<p>Nicole megérkezése félbeszakítja Marie elbeszélését.</p>
<p>Patrick arckifejezését látva, Nicole azonnal rájön, hogy Marie-t faggatta.</p>
<p>-Mindent elmesélt magának, ugye? … Ne tagadja … Különben, jobb, ha mindent tud.</p>
<p>Nicole feltárulkozik és mint a nők általában, nem tudja abbahagyni. Patrick rémülten jön rá, hogy a cseléd nem túlzott, Jacques Brévannes szörnyeteg volt.</p>
<p>-Ha újra kellene… - kiált fel. De aztán észbe kap, sajnos nem öltem meg.</p>
<p>Nicole ekkor kinyit egy fiókot, egy revolvert szed ki belőle, amelyet Patrick felé nyújt.</p>
<p>-Én döntöttem – mondja – ha maga nem előz meg, én … Patrick tiltakozóan emeli fel a kezét.<br /> -Tudom, tudom – türelmetlenkedik Nicole – maga nem tett semmit, de én el voltam szánva. Mert elérkezik az a pillanat, amikor a beletörődés rabszolgasággá válik.</p>
<p>-Lelőtte volna?</p>
<p>-Gondolkodás nélkül. Elegem volt a szenvedésből. Azzal szórakozott, hogy kínzott, mert úgy találta, hogy akkor mondom ki az igazi szavakat, amelyeket aztán felhasznált a könyveiben. És ilyen volt mindenkivel.</p>
<p>-Velem nem.</p>
<p>Nicole sértőn felkacag.</p>
<p>-Magával még rosszabb volt. Ha hallotta volna… De miért okozzak fájdalmat?</p>
<p>De Patrick szeretné tudni. Végül Nicole elmondja, hogy Jacques miket mondott róla a háta mögött… hogy egy szerencsétlen flótás, egy senki, egy ostoba fajankó…</p>
<p>-Igen meg kellett volna ölnöm – szólal meg fakó hangon Patrick.</p>
<p>-Látja!</p>
<p>Nicole vár. Patrick szeretné mondani neki, hogy megtette érte, szeretné magához ölelni, de képtelen olyan cselekedettel dicsekedni, amelyet nem követett el. Hallgat</p>
<p>xxx</p>
<p>Monacoban a Saint-Martin parkban, ahol búsan sétálgat, Patrick összetalálkozik Myriam-mal, egy újságírónővel, Nicole régi iskolatársával. A beszélgetés, természetesen azonnal a Brévannes-házaspárra terelődik. Myriam, aki nem is sejti, hogy milyen érzésekkel viseltetik Patrick Nicole iránt, hosszan beszél barátnőjéről, akit rendkívül idealistának, regényesnek ismert. Nevetve, iróniával idézi fel egzaltált szavait.</p>
<p>-Ugyancsak meg kellett változnia ahhoz, hogy hozzámenjen Brévannes-hoz – vonja le a következtetést.</p>
<p>Patrick nem felel. Ő tudja, hogy Nicole nem változott meg. Visszamegy Nicole-hoz és azonnal megérzi, hogy a légkör megváltozott. Az asszony óvatos lett, Jacques fotói visszakerültek a falakra. Nicole bejelenti, hogy visszamegy Párizsba. Patrick számára ez valóságot katasztrófát jelent.</p>
<p>-De itt hagyom magának a kulcsokat – mondja Nicole. Akkor jön, amikor akar… sőt be is rendezkedhet itt.</p>
<p>-Nicole!</p>
<p>Kibúvóival nyilván csalódást okozott az asszonynak, aki azt képzelte, hogy szerelemből ölt. Végülis meggyőzte arról, hogy nem egyéb egy siralmas, nagy érzésekre képtelen alaknál. Minden elveszett!</p>
<p>-Magának nincs szüksége rám – teszi hozzá Nicole. Felesleges vagyok itt. Inkább itt hagyom magát a barátjával. </p>
<p>-A barátommal? – mondja Patrick keserűen. Igaz, a barátom volt, „de megöltem!”</p>
<p>Nicole ránéz:</p>
<p>-Végre! Nem kapkodta el!</p>
<p>És hirtelen mozdulattal kirántja a fiókot, előveszi a revolvert és Patrick-ra szegezi.</p>
<p>-Ne mozduljon! Tudtam, hogy nekem előtt-utóbb elmondja az igazságot.</p>
<p>És tárcsáz!</p>
<p>-Halló! Rendőrség? Itt Brévannesné… Jöjjenek gyorsan. Itt van Patrick Ménier. Most vallotta be, hogy megölte a férjemet. Hogyan?... Hiába tagadja el… van egy tanúm… Igen, a cseléd, akit kioktattam… Ő mindent hallott.</p>
<p>Nicole könnyes szemmel néz férje arcképére:</p>
<p>-Sikerült elkapnunk, Jacques.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F07%2Fboileau-narcejac_vallomas_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F07%2Fboileau-narcejac_vallomas_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F07%2Fboileau-narcejac_vallomas_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: Vallomás - kriminovella 2. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/07/07/boileau-narcejac_vallomas_kriminovella_2_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18160946" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/boileau_narcejac_2.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/07/04/boileau-narcejac_vallomas_1_resz
Boileau-Narcejac: Vallomás 1. rész
2023-07-04T06:31:10+02:00
2023-07-04T06:31:10+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/boileau_narcejac_2.jpg" alt="boileau_narcejac_2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A helyszín Monte Carlo. Reggel fél kilenc. Egy ultramodernül berendezett luxuslakásban egy férfi kétségbeejtő lassúsággal borotválkozik. Jacques Brévannes ő, a regényíró. A falakat fényképei díszítik: Jacques Brévannes teniszezik, Jacques Brévannes sportkocsija volánjánál, Jacques Brévannes dedikál…</p>
<p>A szoba másik felében a kiadó, Patrick Ménier áll és idegesen dobol az ablak üvegén. Már tízszer megnézte az óráját.</p>
<p>-Siessen – szólal meg végül – El fogunk késni.</p>
<p>-Rögtön, rögtön – nyugtatja Jacques – Micsoda ötlet ilyen hajnali órában kiugrasztani az embert az ágyból!</p>
<p>Aprólékos gonddal rakja el a borotváját.</p>
<p>-Minden évben ugyanaz a komédia – folytatja – Az anyósom mindig úgy rendezi, hogy Nicole Párizsba mehessen.</p>
<p>-Talán valóban beteg volt – mondja Patrick.</p>
<p>-Igen, persze – elégedetlenkedik Jacques – Nem nekem ad igazat. Rendben, máris jövök.</p>
<p>A két férfi elmegy. Marie, az öreg cseléd becsukja mögöttük az ajtót.</p>
<p>xxx</p>
<p>Lemennek Jacques sportkocsijához. Jacques még rágyújt egy cigarettára, mielőtt beszállna.</p>
<p>Útközben elhaladnak egy lerobbant kocsi mellett. Vezetőjének, egy olasznak, eltört az emelője, nem tud kereket cserélni.</p>
<p>Jacques megáll.</p>
<p>-Sohasem érünk oda – tiltakozik Patrick.</p>
<p>-A vonat úgyis késik pár percet – feleli Jacques.</p>
<p>Jacques és az olasz kereket cserélnek. Patrick türelmetlen.</p>
<p>A vonat nemsokára visszahozza Nicole-t…</p>
<p>Jacques végre visszaül a kocsijába.</p>
<p>-Az embernek segítenie kell a másikon – jegyzi meg.</p>
<p>-Lekéssük a vonatot.</p>
<p>-Hát legfeljebb majd vár, vagy fog egy taxit – veti oda közömbösen Jacques.</p>
<p>Villámgyorsan veszi a kanyarokat. A gumik erősen surlódnak. Patrick félni kezd.</p>
<p>-Összetörjük magunkat – mondja félénken.</p>
<p>-Nem lesz nagy veszteség, már ami engem illet – morog – Jacques – Sokan örülnének, tudom.</p>
<p>És hirtelen megtörténik a baj. Jacques rosszul veszi be a kanyart, a kocsi megcsúszik, nekimegy a sziklafalnak, majd lepattan róla és a másik oldalon a mélybe zuhan. Egy pillanattal később távolabbi robaj hallatszik.</p>
<p>xx</p>
<p>A vizsgálóbíró kérdésekkel gyötri a szerencsétlen Patrickot.</p>
<p>-Védelmi szisztémája egyáltalán nem állja meg a helyét. Nézzük csak újra a tényeket. Tudjuk, hogy 9.20-kor indultak el Brévannes lakásáról. A Kék Vonat fél 10-kor érkezik Monte Carlóba. Tehát bőségesen volt idejük. Miért hajtott Brévannes úr akkor olyan gyorsan azon a veszélyes úton?</p>
<p>-Mondtam már, bíró úr – válaszol Patrick fáradtan – Egy olasznak segítettünk kereket cserélni. Ezért voltunk késésben.</p>
<p>-Sajnos, nyomára sem bukkantunk ennek a titokzatos olasznak. Rádiófelhívást is közzétettünk. Az olasz sajtó hosszasan foglalkozott a….balesettel. Vallja be, kissé furcsa, hogy az autós nem jelentkezett.</p>
<p>-Pedig igazat mondtam.</p>
<p>-Jó. Beszéljük akkor egy kicsit magáról a balesetről. Normális körülmények között Önnek is le kellett volna esnie a kocsival együtt. Ám Önt, egy kicsit kábult állapotban ugyan, de sértetlenül találták meg. A dolgok úgy festenének, ha mondjuk Ön leütötte volna a barátját, amíg a kocsi állt és aztán letaszította volna a járművet az ájult emberrel együtt..Tudom, hogy sok furcsa baleset van, de ebben az ügyben minden furcsa….nagyon furcsa. Nem úgy találja?</p>
<p>Patrick hallgat.</p>
<p>-Egy másik furcsaságra is felhívnám a figyelmét – folytatja a bíró – Ez az Ön jelenléte a Brévannes-házban. Közismert, hogy Brévannes úr úgy élt, mint egy medve. Ön is elismerte, hogy Önt sem kímélte meg a gorombaságaitól. És Ön mégis maradt…Ön azt állította, hogy már hozzászokott barátja rossz modorához, nem is törődött vele. Csakhogy…</p>
<p>A bíró elgondolkodik, a megfelelő szavakat keresi.</p>
<p>-Csakhogy – folytatja – Ön azt is elismerte, hogy Brévannesné asszony iránt…</p>
<p>-Kérem! – tiltakozik Patrick.</p>
<p>-De hát ide van írrva – gurul dühbe a bíró és kezével az előtte fekvő dossziéra csap. (Olvassa): „Kérdés: Milyen érzelmeket táplált Brévannes-né asszony iránt? – Válasz. Nagyon kötődöm hozzá. – Kérdés: Meg tudná egy kicsit pontosabban fogalmazni e kötődés értelmét? – Válasz: Szerettem”. Igaz ez, vagy nem?</p>
<p>-Igaz is, meg nem is – válaszol Patrick – Mert van ilyen és van olyan szerelem. Először is, soha nem mondtam meg neki, hogy szeretem. És kerültem is a vele való találkozást. Két-három naponként ugrottam csak fel hozzájuk. Amióta Jacques nálam akarta kiadatni a legújabb művét, egy kicsit gyakrabban találkoztunk. De nem voltam Jacques közeli barátja.</p>
<p>-Mondjuk, hogy így van. Mégis tartozott neki pénzzel. A kezünkben vannak az elismervények.</p>
<p>-Ezt nem is tagadom. Az ügyeim most nem állnak valami fényesen. Ez nem szégyen. Hogy ki tudjam adni a könyvét, kölcsönt kaptam, jobban mondva, előleget kaptam tőle. Ez nem lehetett ok arra, hogy megöljem.</p>
<p>-Minden az Ön bűnösségére vall.</p>
<p>-Éppen ez az. Miért lettem volna olyan ostoba, hogy olyan gyilkosságot kövessek el, amelyben minden részlet engem vádol?</p>
<p>-Én ellenben azt hiszem, hogy Ön nagyon agyafúrt.</p>
<p>xx</p>
<p>A vizsgálóbíró rekonstruáltatja a balesetet. Patrick elszoruló szívvel látja viszont a „fatális helyszínt.”</p>
<p>A bíró beülteti egy rendőr mellé egy sportkocsiba és Patrick útmutatásait követve a rendőr a sziklafalig vezeti a kocsit, majd a meredély széléig tolat, miközben Patrick kicsúszik a kocsiból. Senkit sem tudott meggyőzni ártatlanságáról. (folyt).</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F04%2Fboileau-narcejac_vallomas_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F04%2Fboileau-narcejac_vallomas_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F07%2F04%2Fboileau-narcejac_vallomas_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: Vallomás 1. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/07/04/boileau-narcejac_vallomas_1_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18158462" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/boileau_narcejac_2.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/30/cogito_23_6_278
Cogito 23/6-2
2023-06-30T07:52:00+02:00
2023-06-30T07:52:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/chat-with-robot-to-learn-english-e1525781955444.jpg" alt="chat-with-robot-to-learn-english-e1525781955444.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>06.16.</p>
<p>Lehet, hogy a vezérlő is egy mesterséges intelligenciával felszerelt nyelvi modell, aki az interneten fellelhető, bizonyos témakörökben leggyakrabban használt kifejezésekből állítja össze mondandóját?</p>
<p>Klinika, ambuláns rendelés. Egy „három korona” nevű gyógyszertárat hirdetnek. Az egyik páciens egyből a „teremtés koronájára” asszociál. Nekem sem kell több, elmesélem, hogy egy közelmúltbeli kutatás szerint a Föld meg sem érezné, ha az emberiség kihalna. „Úgyis ez vár ránk – mondja az illető hölgy férje – mert jönnek a globálisok, sőt, már itt is vannak, ők uralják a világot, mint eddig”. „Szerintem itt hagyjuk abba” – mondom halkan feleségemnek olaszul. Kezd ez lenni a titkos közös nyelvünk, még nagyobb hasznunkra is lehet.</p>
<p>Hazaérve a liftnél találkozunk egy fiatal nővel, aki a ház közügyeinek egykor legaktívabb tagjának a lánya. Az idős hölgy folyton agitált, aláírásokat gyűjtött, és aki vonakodott, azt megrótta, hogy nincs benne tulajdonosi szellem. Rég láttuk őt, a lánya elárulja, hogy édesanyja demens lett a covid-oltástól, de ezt az orvosok tagadják. A szintén a liftre váró gondnok-helyettesnek sem kell több. Ő úgy tudja, hogy a járvány előtti évben az egész házsoron hárman haltak meg, azóta több mint 50-en. És mindegyik covidban, vagy mert beoltották őket. Újságíróként is végig követtem az eseményeket, az oltások kifejlesztésének történetét is, de a konteóknál én sem tudok jobbat. Amikor tavaly Szüleim meghaltak, mindkettőnél azt mondták, hogy a covid gyengítette le őket végzetesen, csak hát Apám beoltatta magát, Anyám nem. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem fog nálunk kitörni covid-lázadás, mint a 1831-ben a nagy kolerajárvány idején, amikor elterjedt, hogy meg akarják mérgezni az embereket a kutak fertőtlenítésével. Szépen elhalt a több mint 50 ezer halott, az össze-visszabeszélés, az ellentétes intézkedések feletti felháborodás – mint minden ebben a „szabadság-szerető” országban.</p>
<p>06.17.</p>
<p><span>Új rock-történeti könyvemhez az elmúlt napokban többször végighallgattam a Black Sabbath Master of Reality című, 1971-es albumát. Ennek befejező száma, az Into The Void, amely arról szól, hogy egy csapat űrhajós elhagyja a Földet, hogy egy élhetőbb világot teremtsenek valahol az univerzumban, ahol nem az agymosottak és a gyűlölet uralkodnak. Mondom, egy 52 évvel ezelőtt megjelent lemez az ostobák által "sátánistának" nevezett együttestől. Ha rajtam múlna, a mai Magyarországról csinálnék hozzá egy klipet.</span></p>
<ol start="1989">
<li><span> június 16 „nemzeti gyásznap” volt. Akkor még nem is tudtuk, hogy mennyire az. És nem Nagy Imréék miatt, hanem azért, mert akkor szabadított ránk a történelem egy magát forradalmárnak álcázó fiatalembert. És senki nem vette komolyan azokat, akik meglátták valódi arcát a forradalmi álca mögött….</span></li>
</ol>
<p><span>Vörösvári úti piac szombaton. Tömeg, drágaság a köbön. Egy kiló áfonya 6500 forint, még hagyján, de hogy málna is 6000 legyen? A friss cékla kilója 980 forint. Tavaly 600-nál drágábbért nem láttam. A cseresznye akciósan, szombati túladósan 1700 forint, az érdi bőtermő meggy jó esetben 1800. Bízzunk abban, hogy a következő hetekben egy kicsit lejjebb megy. Tavaly három héttel később 900 forintért vettük kilóját a befőzéshez….</span></p>
<p><span>A buszon. Fiatal lány, mellén baba kenguruban. Jobban megnézem, látom, hogy játékbaba. Másoknak is feltűnik, a lány is észreveszi, hogy furcsán néznek rá. „Kismamáknak tartok felkészítő előadásokat babaápolásból. Ez itt Lilibaba” – mondja. Nagyjából megnyugszunk, a látványban mégis van valami hátborzongató.</span></p>
<p><span>Teljesen megőrült a közösségi főmédia. Három posztonként nyomnak valami kéretlen reklámot, vannak olyanok, amelyeknek kérem elrejtését, de fél nap múlva újra előjön. Már őket is megvették a teljes körű agymosás kiszolgálására?</span></p>
<p><span>06.19.</span></p>
<p><span>A mélykereszténynek mondott Ballagakatona megint nem fér a bőrébe, újra cenzúrázni akarja a rock-zenét és kiiktatni a sátánistákat. Nem tudja, hogy az ilyen irányú törekvések Amerikában már 30 éve közröhejbe fulladtak és az általa megbélyegzettek közül néhányan őszintébben hívők, mint ő valaha lesz. </span></p>
<p><span>06.20.</span></p>
<p>Nagyon foshatnak az elvtársak, ha már egy évvel az önkormányzati és az európai választások előtt lehetetlenné akarják tenni az ellenzéki pártokat anyagilag. Pedig semmi okuk rá, egészen addig, amíg a "kisebbség" jó pénzért beül a "többség" képére formált parlamentbe.</p>
<p> </p>
<p>06.21.</p>
<p>Orosz jehovisták a Kálvin-téren. Nincs elég bajunk a folyamatos magyar állami istentisztelettel?</p>
<p>Az ingyenes hm…címlapján tanácsokat harangoznak be a megtakarításainkra „ideiglenesen” kivetett adóhoz. Azt már tudjuk a különböző vészhelyzetekről, hogy addig tartanak, amíg a vezérlő jónak látja őket. Az „ideiglenesről” pedig az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport” jut eszembe, ha még van ebben az országban, aki emlékszik rájuk. Az ő „ideiglenességük”, ha az utolsó távozó katonától számítjuk, 46 évig tartott, és ha nincs a megfelelő nemzetközi konstelláció, amely nélkül hiába üvöltöttük volna, hogy „ruszkik haza”, még mindig itt lennének. Ja, bocs, hogy el sem mentek valójában?</p>
<p>A Nemzeti Múzeumban van dolgom, ballagok fel a lépcsőn, és rápillantok arra a táblára, amelyet a jelenlegi kormányerő 22 évvel ezelőtt, akkor még magát magyar polgári pártnak nevezve, kiszegezett, megemlékezve arról a 17 éves fiatalemberről, aki 1969. január 20-án, a prágai Jan Palach példáját követve felgyújtotta magát, így tiltakozva a csehszlovákiai invázió ellen. Vajon lenne-e a 133 bátor ember közül egy is, aki képes lenne magát feláldozni a szabadságért? Tartok tőle, hogy inkább azokhoz tartoznak, akiknek – Petőfi szavaival – „drágább rongy élete, mint a haza becsülete.”</p>
<p>06.23.</p>
<p>Lekerül a sapka a hatósági termékekről. Most jön a felvásárlási roham, csak figyeljük! Az Állami Áruház ahhoz képest kutyafüle, ami itt lesz.</p>
<p>Córeszból jelentjük továbbá: duplájára emelték a szabad felhasználású diákhitel kamatait. Nu sto vi, ribjáta?</p>
<p>Imádom, amikor a jelenleg regnálók egykori miniszterei hirtelen elkezdik osztani az észt. Pedig amikor illetők segge alatt bársonyszék volt, akkor sem volt jobb. Kibicnek semmi sem drága és utólag nem nagy kockázat okosnak lenni….</p>
<p>06.25.</p>
<p>A Duna Tv-ben a Múzeumok Éjszakája kapcsán szóba kerültek a rendszerváltás előtti filmek és egy hölgy azt találta mondani az 1986-ban készült Szamárköhögés kapcsán, hogy "valami módon átcsúszott, mert a Kádár-rendszerben betiltották azokat a filmeket, amelyek 56-ról szóltak. Namármost, a Duna Worldön éppen aznap adták Szabó István Apa című filmjét, amelyben fontos jelenetek vannak 56-ról. A Szerelmesfilm (1970) egyik mozgatója éppen Kata 56-os disszidálása és az egyik franciaországi jelenetben többféle magyar emigráció képviselői ott vannak. A Szerencsés Dániel (1983) témája éppen az 56-os "menni vagy maradni" , és van rá utalás mindjárt az elején a Megáll az időben (1981). Most kapásból csak ezek jutnak eszembe....</p>
<p>06.26.</p>
<p>Egy órán belül jön velem szembe kedvenc whiskey-m hígítása a világsztár édes löttyel – szegény Jack Daniel foroghat a sírjában! – és a fallosz alakú gofri, amelyet ráadásul a fehér bálnáról neveztek el – irgalmazzatok Henry Melville-nek és Bonzo Bonhamnek!…De azért megnyugszom: léteznek még a világon nálam sokkal perverzebb alakok, csak az a baj, hogy ő kóros világképükkel milliókat lehet keresni….Addig pedig maradjunk a kígyóuborkánál és a sárgarépánál, amelyről még maga Szindbád sem tudta, hogy a nők miért pucolják olyan dühödten….</p>
<p>06.27.</p>
<p>„Te légy, ki megkezdd gyáván a futást,</p>
<p>Fuss és bújjál el trónusod alá,</p>
<p>Mint ágy alá a megszeppent kutya,</p>
<p>Onnan kotorjanak ki és kacagva</p>
<p>Köpködjenek könyörgő szemeidbe</p>
<p>A gyermekek s a vénasszonyok,</p>
<p>S kik egykor lábad csókolák…” – írta Petőfi Sándor 1848 nyarán Az apostol című költeményében.</p>
<p>06.28.</p>
<p>A meg nem nevezhető végre megszólalt az egész világot foglalkoztató ügyben, persze akkor sem magyar médiumnak, és fel is volt háborodva, amikor a német újságíró felhánytorgatta neki múltját. Sikerült azt kinyögnie, hogy a zsoldoshadsereg lázadása nem volt „fontos ügy”. Az biztos, hogy ha őt megpuccsolná valaki, nekünk fontos, de a világ többi része számára mínuszos hír lenne…</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F30%2Fcogito_23_6_278%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F30%2Fcogito_23_6_278%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F30%2Fcogito_23_6_278%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 23/6-2"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/30/cogito_23_6_278#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18155950" border="0" /></a><br /></p>
szocio
gondolkodom
Magyarország
Göbölyös_N._László
0
Cogito 23/6-2
Mesterséges intelligenciák és unintelligenciák, sátánizmus és hígkereszténység. És Petőfi. GNL olvasatában.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/chat-with-robot-to-learn-english-e1525781955444.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/chat-with-robot-to-learn-english-e1525781955444.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/27/boileau-narcejac_a_nyeremeny_kriminovella_2_resz
Boileau-Narcejac: A nyeremény - kriminovella 2. rész
2023-06-27T00:52:57+02:00
2023-06-27T00:52:57+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/la-mort-du-franc-a-rapporte-plus-de-500-millions-d-euros-a-l-etat-701452.jpg" alt="la-mort-du-franc-a-rapporte-plus-de-500-millions-d-euros-a-l-etat-701452.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Később Sylvie valóban beszámol Didier-nek.</p>
<p>-Amint Aurora lement. Elkezdtem keresni. Csak a megnyugtatásunkra. Mivel Gaston nem ment be a dolgozószobájába, a sorsjegy nem lehetett ott.</p>
<p>-A mindenségit! – kiáltott fel Didier – a zsebében maradt.</p>
<p>-Pontosan erre gondoltam én is.</p>
<p>-Akkor semmi sincs veszve. Tudod, hol a gardrob?</p>
<p>-A folyosó végén.</p>
<p>-Gaston egy tengerészkék öltönyben volt pénteken, ugye, te is emlékszel?</p>
<p>-Igen. Még le is ette az ebédnél.</p>
<p>-Aurora még lent van?</p>
<p>-Jobb: elment a piacra vásárolni. Az öreglány meg fürdik…Itt a megfelelő pillanat.</p>
<p>Didier csendben kimegy a folyosóra, Sylvie pedig a fürrdőszoba ajtajánál hallgatózik. Az első gyanús jelre figyelmezteti a férjét.</p>
<p>A gardrób ajtaja csikorog. Didier igen lassan meri csak kinyitni. Sok a ruha, sötét van és Sylvie-t is figyelnie kell. És Sylvie éppen int, mielőtt villámgyorsan eltűnne. Didier legalább olyan gyorsan csukja be a gardrób ajtaját.</p>
<p>Berthe egy pohárral a kezében jön ki a fürdőszobából. Sylvie újra megjelenik:</p>
<p>-Nem jól érzi magát, Berthe? – kérdezi – Rosszul néz ki.</p>
<p>Igen, Berthe-nek migrénje van. Nem lehet csodálkozni, amikor ilyen csapás érte. Sylvie felajánlja, hogy elkíséri. Mellesleg így tudja a legjobban ellenőrzése alatt tartani. Berthe bevesz egy pirulát és ledől az ágyára. A két asszony beszélgetni kezd.</p>
<p>Berthe elmondja, hogy képzeli a jövőjét. Eladja a boltot, úgyis rosszul ment. Adósságai vannak. De reméli, hogy rendezésük után is marad annyi, hogy nyugodtan eléldegélhet falun abban a házban, amelyet szülei hagytak rá. Kevéssel megelégszik majd.</p>
<p>Sylvie helyesel, de közben jól körülnéz. Ott, a kandallón, az Gaston levéltárcája és az öngyújtója, a szemüvegtoja és a pénztárcája. De hát akkor Berthe már…</p>
<p>Didier ugyanezt konstatálja a gardróbban. Berthe megelőzte őket. A tengerészkék öltöny zsebei üresek. Még egy régi metrójegy sincs bennük. Dühtől reszketve megy vissza a vendégszobába, ahová Sylvie is hamarosan megtér.</p>
<p>-A némber! – ez Sylvie első szava.</p>
<p>-Mi? Te is tudod? – csodálkozik Didier.</p>
<p>-Persze. Minden holmi, ami Gaston zsebében volt, ott van nála. Biztos, hogy aprólékos gonddal átnézett mindent.</p>
<p>-Igen, naivak voltunk – dühöng halkan Didier – Egy ilyen ő! Ez volt az első gondja!</p>
<p>-Némber! – ismétli Sylvie – Tervezheti a jövőjét.</p>
<p>-Mit tervez?</p>
<p>Sylvie elmondja, mit hallott Berthe-től.</p>
<p>-Emlékezz vissza, mit mesélt Gaston – mondja a feleségének Didier – A csőd szélén álltak. Nyilván nem abból akar megélni, ami az üzlet eladása után marad neki.</p>
<p>-A húsz milliónkkal pedig, ha jól kezeli…</p>
<p>-A jó istenit! Valamit csak lehet tenni!</p>
<p>-Semmit. Ezt már megállapítottuk. Nincs bizonyítékunk. Csak a szavunk. Felfogod?</p>
<p>-Egy pillanat! – mondja Didier furcsa hangsúllyal – Még nem tudod, mire vagyok képes. Hagyd rám a dolgot. Valami elképzelés már körvonalazódik bennem…két nap sem telik bele, hallod, Sylvie, két nap sem, és inkább akarsz lenni a saját bőrödben, mint az övében. Megfizetek, meglátod…</p>
<p>xxx</p>
<p>És még aznap délután a Marassin házaspár járja a régi negyed boltjait.</p>
<p>-Virágot szeretnénk…valami nagyon szépet, Gaston Crépois úr, az unokatestvérünk temetésére lesz…akié a Nefelejcs rövidáru üzlet…</p>
<p>-Á, Önök a rokonai? Nagyon derék ember volt. És micsoda brutális halál! Pedig milyen egészségesnek nézett ki!</p>
<p>-Erős volt, mint a szikla. Rendszeresen feljött hozzánk Párizsba és biztosíthatom, hogy egészségesebb volt, mint én vagy Ön. (Didier hatásszünetet tart). Érthetetlen, hogy valaki csak így, ereje teljében, ok nélkül meghaljon…</p>
<p>A virágárus ösztönösen lehalkítja a hangjátt.</p>
<p>-Arra gondolom, hogy esetleg…nem természetes….?</p>
<p>-Én? Nem gondolok semmire, egyáltalán semmire…Egyszerűen csak meg vagyok lepődve, nagyon meg vagyok lepődve. Gondolja el, Crépois úr velünk töltötte az utolsó napját Párizsban és tökéletesen jól érezte magát…Nézzük csak, mit tud ajánlani? Koszorút, Egyszerű csokrot?</p>
<p>A virágárus után a fűszeres következett.</p>
<p>-Egy doboz zöldborsót kérnék…Crépoisné asszony Önnél szokott vásárolni, nemde?</p>
<p>-Igen. Szegény asszony! Önök nyilván a családhoz tartoznak.</p>
<p>-Igen. A párizsi rokonok vagyunk. Crépois úr rokonai. Még most sem tértünk magunkhoz.</p>
<p>-Sajnos! Ez gyakori eset…szívbetegeknél.</p>
<p>-Szívbeteg! Könnyű azt mondani.</p>
<p>A hangsúly olyan, hogy a fűszeresnek megáll a keze.</p>
<p>-Hogyan?....csak nem gondolja, hogy…?</p>
<p>-Ó, én semmit sem gondolok…semmit sem mondok…én csak megállapítok…mennyibe kerül a zöldborsó?</p>
<p>Marassinék elmennek, a fűszeres izgatottan hívja a feleségét:</p>
<p>-Juliette, Juliette, gyere, ezt hallgasd meg!</p>
<p>Marassinék ezután még betértek a pékhez, a henteshez, a tejeshez. Körbejárták a piacot is. Végül látogatást tetek Guilboud doktornál.</p>
<p>-Doktor úr, bizalmasan fordulunk Önhöz, és a legteljesebb titoktartást kérjük. Mi vagyunk az Ön páciense, Gaston Crépois rokonai. És rettenetesen meglepődtünk, amikor….</p>
<p>xxx</p>
<p>Az államügyész figyelmesen nézi Berthe Crépoist-, aki gyászruhájában igen méltóságteljesen áll előtte.</p>
<p>-Ha csak a névtelen levelek lettek volna, az ügy valószínűleg ennyiben marad…De hát…a közhangulat, mindenki beszél róla. Nem beszélve egy bizonyos kérésről, amelyről még korai lenne beszélni…Röviden: mint tudja, asszonyom, a törvényszéki orvos végül is nem adta meg az engedélyt a temetésre és elvégezték a boncolást…Most kaptam meg Herbillon professzor jelentését. Felolvasom: „Nagy adag mérgező cukor, a vacsoránál elfogyasztott gyilkos galóca származékai…”. Mivel magyarázza ezt, asszonyom?</p>
<p>Berthe összeomlik. Tettén nem annyira az érdek, inkább a gyűlölet diktálta. Előzőleg már két alkalommal tett mérget férje ételébe Párizsból való hazatérésekor. Guilboud doktor semmit sem sejtett. Gaston rosszulléteit kiruccanásai következményeinek hitte. Miért fogott volna gyanút a harmadik alkalommal? Hisz ő maga is többször figyelmeztette páciensét és önmérsékletre intette. És az események igazat adtak Berthe-nek. Ha nem lett volna ez az előre nem látható boncolás…</p>
<p>Mivel a gyilkos nem örökölhet az áldozatától, Didier és Sylvie lettek Gaston örökösei. Sajnos a boltnak akkora volt a deficitje, hogy eladása után csupán néhány ezer frank maradt nekik.</p>
<p>-Hát – sóhajt Sylvie – jobb híján azét megvesszük a kocsit és teszünk egy kis kirándulást a Riviérára.</p>
<p>xxx</p>
<p>Nemsokára ott is vannak a déli úton egy kis Citroenben. Megállnak egy benzinkútnál, ugyanakkor, mint egy nyitható tetejű fehér csodaautó. A volánnál világos ruhában egy kihívó külsejű nő, mellette egy selyemfiú.</p>
<p>-Nézd, Sylvie! Istenemre, ha nem tévedek…</p>
<p>Sylvie odanéz:</p>
<p>-Hisz ez Aurora. Nahát!</p>
<p>A fehér kocsi kilő, de Aurora megismerte a házaspárt és lelkesen integet nekik.</p>
<p>-Ismerik? – kérdezi a benzinkutas – Ez aztán elmondhatja magáról, hogy szerencséje van. Alig egy hónapja még házvezetőnő volt, aztán nyert a lottón. De nem fog megöregedni. Már kétszer csaknem összetörte magát. Viszont addig is jól él.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F27%2Fboileau-narcejac_a_nyeremeny_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F27%2Fboileau-narcejac_a_nyeremeny_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F27%2Fboileau-narcejac_a_nyeremeny_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: A nyeremény - kriminovella 2. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/27/boileau-narcejac_a_nyeremeny_kriminovella_2_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18153082" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/la-mort-du-franc-a-rapporte-plus-de-500-millions-d-euros-a-l-etat-701452.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/20/boileau-narcejac_a_nyeremeny_1_resz
Boileau-Narcejac: A nyeremény 1. rész
2023-06-20T07:15:00+02:00
2023-06-20T07:15:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/la-mort-du-franc-a-rapporte-plus-de-500-millions-d-euros-a-l-etat-701452.jpg" alt="la-mort-du-franc-a-rapporte-plus-de-500-millions-d-euros-a-l-etat-701452.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Longchamp….Diadalív-díj…</p>
<p>A Marassin házaspár nagyon izgatott. Tudják, hogy nyernek. Sőt, már nyertek is. De mennyit? Ez az, amit még nem tudnak. Lottójuk számát az előzetes sorsolásnál kihúzták, de nyereményük összege a lóverseny összegétől függ.</p>
<p>-Nagyon gazdagok leszünk – magyarázza a játék lényegét feleségének Didier Marassin – ha Fricotin győz. Egy kicsit kevesebbet kapunk, ha másodiknak jön be és még kevesebbet, ha csak harmadik lesz. De akkor is kapunk valamit, ha utolsó lesz….</p>
<p>Ám Fricotin második lett. Didier és Sylvie 200 ezer frankot, vagy ahogy ők mondják „húsz millió régi frankot” nyertek, pontosabban csak 10 milliót, mert Didier felesben vette a sorsjegyet unokatestvérével, Gastonnal.</p>
<p>-Én nyugodtabb lennék – súhajtja Sylvie, akinek aggodalmaskodó természete van és sohasem tud igazán örülni – ha a jegy nálad lenne.</p>
<p>Didier megvonja a vállát.</p>
<p>-Tudod jól, hol az egyikünknél van, hol a másikunknál. Csak nem fogjuk kettévágni a sorsjegyet, vagy elismervényt kérni…Máskor sem tettük…</p>
<p>-Máskor nem nyertünk – mondja Sylvie ártatlan hangon.</p>
<p>-A mindenségét! Ha nem bízok Gastonban, kiben bízhatok?</p>
<p>És hozzátette, mivel neki nem voltak aggályai:</p>
<p>-Az öreg Gaston! Ugyancsak fel lehet dobva most, ha nézte a tévét…Igaz, hogy Berthe miatt úgy kell tennie, mintha nem érdekelné a lóverseny.</p>
<p>-Igaz, erről el is feledkeztem…De mondd csak, mit fog Gaston a pénzzel csinálni?....Berthe nagyon gyanakvó, azt mondják.</p>
<p>-Gyanakvó vagy nem, Gaston kitalál majd valamit. Kezdetnek majd többször jön Párizsba a vásárra, nem?</p>
<p>-Elfeledkezel a gyomráról! – nevetett Sylvie.</p>
<p>De öröme nem tartott sokáig. Összeráncolt homlokkal kérdezte:</p>
<p>-Didier…a szám…biztos vagy abban, hogy….?</p>
<p>Férje kissé idegesen vette elő noteszét a zsebéből:</p>
<p>-136882…B-sorozat…Ne idegeskedj! Tudod, mit, először is csapunk egy kis lakomát!</p>
<p>-Baptiste-nál?</p>
<p>-Viccelsz? Nem, „Baptiste” a nyeremény előtt volt jó!</p>
<p> </p>
<p>xxx</p>
<p> </p>
<p>A kissé megilletődött Marassin házaspár megrendeli a vacsorát egy impozáns pincérnél.</p>
<p>Whisky-t szopogatva (most isznak életükben először) terveket szőnek. Ízlésünk nem azonos, de egy dologban megegyeznek: kocsit vásárolnak és lecsorognak a Riviéráig.</p>
<p>-De hát nem tudunk elindulni csak úgy egyik napról a másikra, Didier!</p>
<p>-Miért?...Van jogosítványom. A cégnél meg bejelentem, hogy előbbre akarom hozni a szabadságomat. Nem utasítják el.</p>
<p>-De a kocsivásárláshoz pénzre van szükségünk. </p>
<p>-Hát Gaston majd elküldi.</p>
<p>-Nem gondolod, hogy most mindjárt telefonálnod kellene neki? Lehet, hogy nem is tudja még a jó hírt.</p>
<p>-Ebben látod, igazad van, Sylvie. Persze, telefonálni kell neki.</p>
<p>Didier lemegy az alagsorba és egy antibes-i számot hív.</p>
<p>-Halló, Antibes?...Á, Crépoisné asszony, ugye?...Jó napot asszonyom…akarom mondani, jóestét, húgom! Didier Marassin vagyok. Igen. Nem volt szerencsénk még megismerkedni személyesen, mivel sohasem kíséri el Gastont Párizsba…Gaston ott van?...Hogyan?...Mit mond?...Tegnap este? Jaj, szörnyű…De, tudtam, hogy nincs teljesen rendben az egészsége, de mindig olyan vidám, belevaló volt…Még pénteken reggel is, amikor kikísértük az állomásra….Ó, nem is tudom elhinni…És mikor lesz a…Igen, igen, ott leszünk…Bátorság, húgom, bátorság…</p>
<p>A nyugtalan Sylvie férje ábrázatát látva azonnal megértette, hogy a szép terveiket valami keresztezte.</p>
<p>-Fogadok, hogy Gaston azt mondta, hogy nincs nála a sorsjehy…</p>
<p>-Gaston nem mondott semmit. Meghalt tegnap este. Infarktus valószínűleg. Berthe táviratozott, mivel azonban ma vasárnap van…</p>
<p>A pincér kihozta az előételt.</p>
<p>-Nem beszéltél Berthe-tel a sorsjegyről?</p>
<p>-Mit képzelsz?...Ha Gaston nem avatta be, meg volt rá az oka. Aztán mivel lehetne bizonyítani, hogy mindig felesben vettük? Nincs semmi bizonyítékunk rá. És az asszony képes lenne az egészet megtartani.</p>
<p>-Igazad van. Nem ismerem ezt a Berthe-et, de semmi bizalmam nincs benne. Biztosan boldogan kifosztana bennünket.</p>
<p>-Így hát nincs vesztegetni való időnk…Megpróbálunk két helyet szerezni a Kék Vonatra. Hány óra van?</p>
<p>-Hét óra 10….Dehát azt sem tudod, hová rakta Gaston a sorsjegyet.</p>
<p>-Ó, gondolom, hová. Egyszer elmondta, hogy minden apróságot, amit el akar dugni a felesége elől, egy dohánydobozba tesz. Az asszony utálja a dohányt…És soha nem teszi be a lábát a dolgozószobába. Öt perc elég lesz. Annyi időre csak le tudod Berthe-et foglalni!</p>
<p>De mielőtt kifognának Berthe-en, szembe kell nézni a pincérrel, meg kell neki magyarázni, hogy kénytelenek vagyunk azonnal elmenni, hogy sajnáljuk, hogy fizetünk, ha kell, kifizetünk mindent, amit megrendeltünk, ha ilyen esetekben ez szokás…A személyzet megvető tekintetétől kísértek Didier letesz az asztalra néhány bankjegyet, felkapja a kabátját és az ajtó felé rángatja Sylvie-t.</p>
<p>xx</p>
<p>Másnap reggel. Kis bőrönddel a kezükben Didier és Sylvie a régi Antibes kis utcáin bolyonganak. Érdeklődnek…Rátalálnak a kétemeletes, lerobbant külsejű házra. A földszinten üzlet. „Nefelejcs – rövidáru”. A redőnyök le vannak húzva. Az ajtón papír: „Haláleset miatt zárva.”</p>
<p>Didiernek többször kellett kopogtatnia, mielőtt az ajtó kinyílt. És….meglepetés! Egy 25 év körüli, kellemes arcú nő állt előtte. Egyáltalán nem hasonlított arra, aki Marassinék elképzeltek.</p>
<p>-Jónapot, Berthe!...Megengedi ugye, hogy Berthe-nek szólítsuk?</p>
<p>-Jobb, ha Aurorának hívnak – mondta a nő déli akcentussal – Én vagyok a mindenes.</p>
<p>Az első emeletről éles hang kérdezte:</p>
<p>-Mi az?</p>
<p>Ez aztán tényleg Berthe Crépois volt és minden szempontból megfelelt annak a képnek, amelyet a párizsi rokonok alkottak Gaston feleségéről.</p>
<p>Az özvegyet nagyon meglepte, hogy ilyen hamar megérkeztek és Didier bőbeszédű magyarázatokba bonyolódik, hogy mit jelent ilyen pillanatokban a hozzátartozók vigasztaló jelenléte…Berthe köszönetet mondott és elmesélte, „hogyan történt a dolog”.</p>
<p>Pénteken este, amikor hazaért, Gaston a szokásosnál fáradtabbnak nézett ki. Megvacsorázott és azonnal lefeküdt. Egy kicsit később Berthe-et hívta, rosszul érezte magát.</p>
<p>-Azt hittem, hogy olyan rosszullétről van szó, mint máskor.</p>
<p>-Hogyan? Ez már máskor is előfordult vele?</p>
<p>-Igen, a két előző utazása után. Gyomorfájás-féle rövid ájulásokkal. Gondolom, nem tartotta be a diétáját Párizsban és nem vigyázott magára egyéb területen sem…</p>
<p>-Szegény Berthe-em, nem lehettünk mindig a sarkában!</p>
<p>-Röviden, kihívtam Guilboud doktort, aki régóta kezeli..Ő is a szokásos krízisre gondolta. Úgy hívta ezeket a rosszulléteket, hogy „a párizsi kiruccanások”. Aztán éjszaka Gaston állapota rosszabbra fordult…Guilboud visszajött…de már hiábavaló volt…Tegnap este…</p>
<p>Csend. Berthe pongyolája zsebéből előszed egy zsebkendőt és beletrombitál.</p>
<p>-Nem beszélt egy kicsit…félre? – kérdezi aggodalmasan Didier.</p>
<p>Berthe kíváncsian ránéz.</p>
<p>-Félre?...Nem. Miért?</p>
<p>-Nem is tudom…néha a vég olyan keserves.</p>
<p>-Méltóságteljesen halt meg – mondja Berthe.</p>
<p>Felmennek az első emeletre, ahol a lakás van. Aurora előkészíti a vendégszobát, ahol Marassinék alszanak. A szobát nem használhatták gyakran. Sőt, lehet, hogy nem is használták soha.</p>
<p>Aztán Didier kéri, hogy bemehessen szerencsétlen rokonához. Követi Berthe-et, aki elvezeti Gastonhoz. Sylvie túl érzékeny. Elnézést kér, Berthe tökéletesen megérti.</p>
<p>És Sylvie, kihasználva az özvegy elfoglaltságát, azonnal munkához lát. Az első ajtó, amit kinyit, Berthe szobájába vezet. De a második Gaston szobája. „Minden apróságot, amit el akart dugni a felesége elől, egy dohánydobozba tette” – mondta Didier. A probléma csak az, hogy Gastonnak egész gyűjteménye volt ezekből a dobozokból. Különböző korszakok különböző formájú dobozai sorakoztak a kandallón, polcokon, egy vitrinben…</p>
<p>Sylvie egymás után emelgeti a fedeleket. „Semmi, semmi, semmi” – motyogja magában. Zajt hall a háta mögött, összerezzen és megfordul. Aurora áll az ajtóban.</p>
<p>-Kész a szoba, Asszonyom.</p>
<p>-Köszönöm – mondja – cigarettát keresek. Nem volt már időnk venni az állomáson, olyan gyorsan indultunk…És minthogy szegény rokonunk dohányzott…</p>
<p>-Ó, asszonyom, csak egyben van dohány…a virágos dobozban…Nézze!</p>
<p>És Aurora kinyitja a dobozt és egy csomag Gauloise-t vesz ki belőle. Megkínálja Sylvie-t, tüzet is ad neki.</p>
<p>Szimpatikus ez az Aurora, és valószínűleg egy kicsit fecsegő is. Talán valamit meg lehet tudni tőle.</p>
<p>-Mondja, Aurora kisasszony, nem nagyon mertük Berthe-et a részletekről faggatni, mivel ez kínos dolog…de, köztünk legyen szólva, mi történt pontosan szombaton este?</p>
<p>-Hát, az asszonyom már az asztalnál ült, amikor az úr megérkezett. Asszonyom már elkezdett enni és igen rossz kedve volt. Az út egyenesen az ebédlőbe ment.</p>
<p>-Igen. Még kezet sem mosott. Ez nem volt szokása, különösen nem utazás után.</p>
<p>-Valóban. És aztán?</p>
<p>-A desszertnél hirtelen felállt. Asszonyom megkérdezte tőle, hogy mi baja. Ő megvonta a vállát és azt mondta: „Semmi….egy kis fáradtság, mint máskor”. És elment lefeküdni.</p>
<p>-És aztán?</p>
<p>-Levetkőzött és lefeküdt.</p>
<p>-Várjon! Biztos benne, hogy nem ment ki újra a szobából?</p>
<p>Aurora csodálkozva nézett Sylvie-re.</p>
<p>-Igen, Asszonyom, biztos vagyok benne.</p>
<p>-Nagyon szerettük őt – magyarázta kissé erőltetetten Sylvie – különösen a férjem. Ezért megpróbálom rekonstruálni az egészet. Később majd elmondom neki.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F20%2Fboileau-narcejac_a_nyeremeny_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F20%2Fboileau-narcejac_a_nyeremeny_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F20%2Fboileau-narcejac_a_nyeremeny_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: A nyeremény 1. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/20/boileau-narcejac_a_nyeremeny_1_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18148556" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/la-mort-du-franc-a-rapporte-plus-de-500-millions-d-euros-a-l-etat-701452.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/16/cogito_23_6
Cogito 23/6-1
2023-06-16T07:16:00+02:00
2023-06-16T07:16:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><span><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/tengelic.jpg" alt="tengelic.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>06.02.</span></p>
<p><span>A népért síró kabinet a magyar családok védelmében új inflációellenes intézkedésekről döntött, elrendelte a hetenként váltakozó akciókat minden élelmiszerüzletláncnál. Közben a népért síró kabinet arról is döntött, hogy július 1-től a lakossági megtakarításokra a kamatadó mellett rátesznek még egy majdnem ugyanakkor szociális hozzájárulási adót. Az elsőt kötelező kiplakatírozni kívül-belül a boltokban. A másodikat az éjjeli közlönyben tették közzé.</span></p>
<p><span>Hosszú évek óta először léptem be egy katonai objektumba, igaz, csak annak kultúrközpontjába egy barátom első világháborús fotókiállítására. Útbaigazítást kértem egy fiatal katonától, aki felajánlotta, hogy „menjünk együtt, ha nem baj.” Útközben jól elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy ő légvédelmit, apja a II.világháborúban harcolt és nagy szerencsével megúszta az orosz fogságot. A közel kétméteres fiatalember – miután bevallottam neki, hogy én is voltam valamikor katona – kifejtette, hogy ma kevés fiatal jelentkezik katonának, pedig nem ártana, ha újra lenne sorkatonai szolgálat, igaz, a maiak közül sokan alkalmatlanok lennének fizikailag és pszichológiailag egyaránt. Felvetettem, hogy épp elég a társadalmi feszültség nálunk, még csak a kötelező katonai szolgálat hiányozna. A fiú megemlítette, hogy Ausztriában például van (ez így igaz) és mégsem okoz feszültséget. Persze, hogy nem, feleltem, mert Ausztria egy normális, békés, kiegyensúlyozott, jóléti állam. Ha nálunk lenne belső béke, nálunk sem lenne ebből gond. Hát igen, ismerte el a fiatal, hivatásos katona, ma már csak az számít, hogy ki hová tartozik, még a művészeknél is azt nézik, hogy ki hol lép fel….</span></p>
<p><span>„Az európai politikának nagy szüksége van olyanokra, akik akarnak valamit” – mondta a vezérlő. Egyetértek. Olyanokra, akik akarnak valamit, amire Európának szüksége van. </span></p>
<p><span>06.04.</span></p>
<p><span>Elbúcsúzott az egyik legnagyobb Király, aki még a mai célfociba is bele tudta vinni a szellemességet ,a szépséget, miközben élt-halt a játékért. Nagyképűnek, nárcisztikusnak tartották, rá is játszott erre jócskán, közben végtelen alázat volt benne a játék iránt, és hatalmas szíve. Több mint tíz évvel ezelőtt elsőként kapta meg a Puskás-díjat és a vezérlő adta át neki. Sosem felejtem el azt képet, ahogyan Bajnokunk legnézett rá. Ha valamikor, akkor érvényes volt elhíresült mondása: „Én Zlatan vagyok, Te ki a…?”. </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/udinese-calcio-v-ac-milan-serie-a-scaled.jpg" alt="udinese-calcio-v-ac-milan-serie-a-scaled.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>06.07.</span></p>
<p><span>A népért síró kabinet (a továbbiakban nsk) újabb adókkal terheli a gyógyszergyártókat és forgalmazókat is. Akik természetesen rá fogják terheli ezt a fogyasztókra. Így lehet majd kevesebb nyugdíjat kifizetni, mert egyre több embernek nem lesz pénze a gyógyszereket kiváltani. Vagy pedig visszatérünk kollektíve a népi gyógymódokhoz, ott úgy is kevesebb a mellékhatás. És gyógyfüveket szedni még szabad…</span></p>
<p><span>Nsk most már nem is titkolja, hogy a kamatok további terhelésével mit vár az istenadtától. Irány az állampapírok! – írja címlapján az ingyenes hm…</span></p>
<p><span>Mostanában egyre több a nagyseggű fiatal nő. Néhai Kollégámnak a telt hátsó volt a szépségideálja, J-Lo volt a minta, de úgy érzem, ezek a manapság elszaporodó zsíros, löttyedt fenekek már neki sem tetszenének. A minap láttunk egy 20 évvel ezelőtti filmet J-Loval, nem mondom, hogy nincs neki jócskán, de, mit tagadjuk, jól áll neki. </span></p>
<p><span>Petíciót indít az ellenzék az orbáni infláció ellen. Hány éves vagy, Királylány? A dinsztelt oppozíció még mindig nem vette észre, hogy őfelsége és kormánya nagy ívben köp a petíciókra, ugyanúgy, mint a tüntetésnek eladott néhány órás békés sétákra, csak az erőtől fél, és a tartóstól. Mint a kocsmai kötekedő, aki azután kezdi meghúzni magát, hogy már ötödször alaposan pofán vágták.</span></p>
<p><span>Szívesen viccel mostanában az atombombával a magyar média. A legújabb, aki a nukleáris fegyvert bevetette, az egyik külföldi áruházlánc, a hasadó anyag pedig az óriási árleszállítás. Jó lenne, ha a nagyra becsült kollégák tisztában lennének a szavak értelmével és súlyával…vagy vénségemre, közel 50 évi szakma után túl sokat kérek?</span></p>
<p> </p>
<p><span>06.11.</span></p>
<p><span>És ha már média: a liberális oldal, köz- és magánszereplők egyaránt, még mindig nem jöttek rá arra sem, hogy ha a kormányszféra valamelyik ügyeletes bunkója megszólal, és ordenáréskodik, teljesen felesleges vele szópárbajba belemenni. Egyrészt ezt akarják, hogy valakiknek higgyék magukat, másrészt pedig úgysem fognak hamut szórni a fejükre, hiszen ők nem térhetnek el a kiadott narratívától. És mégis, újra meg újra, a magyar irodalom hamis gyöngyszemétől, úgyis mint az ötös számú hóhértól egy kiérdemesült diszkósig, belemennek az ő utcájukba. </span></p>
<p><span>Nem minden idők legszebb BL-döntője volt a 2023-as, egy kép azonban emlékezetes marad. A lefújás után két focista zokog. Az egyik a győztes csapat norvég óriása, a másik a vesztesek argentin pengéje. Pedig csak egy hajszálon múlt, hogy ki veheti át a trófeát. Ezek a fontos, emberi pillanatok, amiért a sport még a 21.században is létezik.</span></p>
<p><span>Sosem voltam híve a szépségversenyeknek, hajlott koromra sem változik meg a véleményem. A minap alig 30 másodpercet sikerült elkapnom belőle, amikor a felvezető show-ban csupa nemzeti színbe öltözött hölgy lejtett. Unokámmal inkább Tűzoltó Samet néztünk. Néhány nappal korábban láttam azt a reklámot, amelyben bemutatkoztak a jelöltek. Mit tagadjam, mindegyiket egyformának láttam, pedig még elég jó a szemem…</span></p>
<p><span>06.12.</span></p>
<p><span>Ki tudja, hányadszor olvasom újra a Nemo kapitányt. Egyike azoknak a könyveknek, amit biztosan magammal vinnék arra a bizonyos lakatlan szigetre, a Háború és békével együtt. És mindig fedezek fel benne új dolgokat, amelyekre nyilván halmozódó tapasztalataim révén figyelek oda jobban. Például azt, hogy mennyire hangsúlyozottan szerepel benne az óceánok biodiverzitásának megőrzése, a korallok védelme, az egy halfajták és tengeri emlősök lehalászásának, levadászásának veszélye. És ezekre Jules Verne már több mint 150 évvel ezelőtt rájött…Az egyik nap egy olyan cikket találtam, amely a nagy áramlatok lelassulásának veszélyeire figyelmeztet. Verne ezt már másfél évszázaddal előtt szintén tudta és amikor a Nautilus a Golf-áramlatnál jár, le is írja. </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/7785934.jpg" alt="7785934.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p><span>06.13.</span></p>
<p><span>Meghalt Berger. Nem Vietnamban, hanem egy motorbalesetben. Igazi rocker-halála volt. Most már nemcsak a Hair zárójelenetében siratjuk. </span></p>
<p><span>06.14.</span></p>
<p><span>Az ingyenes hivatalos média (hm) napok óta címlap-migránsozik. Mi van, fiúk, kifogyott az ellenségtár?</span></p>
<p><span>A vezérlőt elképesztő örömhír érte – írja a legnagyobb magyar-multi szennylap. Mint kiderült, hatodik unokája van érkezőben. Gondoskodnak arról, hogy legyen kinek szétosztania az országot. Én is el tudnék képzelni egy irtózatos örömhírt, családom gyarapodásán túl is, de lehet, hogy ahhoz még a lehetetlen kívánságokban illetékes Szent Rita is kevés lenne.</span></p>
<p><span>Minek sírjak azon, hogy a könyvkiadás is pártállami biznisszé vált? Szerencsére elég nagy a könyvtáram ahhoz, hogy a következő 20 évben legyen mit olvasnom anélkül, hogy egyetlen új könyvet kelljen vásárolnom. Két éve áttértem az online publikálásra., így a terjesztők tehetnek egy szívességet. És a filmarchívumomból is elő tudom hívni jószerével az egész filmtörténetet, ha a tv-t elöntik a kurzusfilmek. Amúgy pedig a mesebeli kisgömböc is szétdurrant egyszer. Vagy mint Mr. Creosote a Monty Python - az Élet értelmében, akinek a végén hozzák a számlát.</span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span>„Cudar nemzet bíz a magyar, hiába,</span></p>
<p><span>Nemigen néz sem előre, sem hátra,</span></p>
<p><span>Elfeledte, ami történt azelőtt,</span></p>
<p><span>A jövő meg? bánja is ez a jövőt” – írta Petőfi Sándor 1848. januárjában. </span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span>Egyébként meg minek bánkódjunk? Minden nap együtt reggelizünk az erkélyünkre szálló tengelicékkel. </span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span> </span></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F16%2Fcogito_23_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F16%2Fcogito_23_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F16%2Fcogito_23_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 23/6-1"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/16/cogito_23_6#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18146718" border="0" /></a><br /></p>
szocio
gondolkodom
Magyarország
Göbölyös_N._László
0
Cogito 23/6-1
Nemo kapitány, Ibra, Berger és a tengelice. A fontos dolgok GNL életében az egyre sötétülő világban.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/tengelic.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/tengelic.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/13/boileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_2_resz
Boileau-Narcejac: A szökevény – kriminovella 2. rész
2023-06-13T08:31:54+02:00
2023-06-13T08:31:54+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/9lancia-flaminia.jpg" alt="9lancia-flaminia.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A termosz megtelt vízzel. Michel egy pillanatig még a lehetetlen csodát várta, majd visszafelé indult.</p>
<p>-Mennyivel tartozom?</p>
<p>A benzinkutas ásítva számolta meg a pénzt.</p>
<p>-Ebben az órában nem lesz nagy forgalom. Hacsak a csendőrökkel nem találkoznak.</p>
<p>-A csendőrökkel? Miért?</p>
<p>-A Lanciás férfit keresik. Nem hallgatták a rádiót?</p>
<p>-Nem. Mi történt?</p>
<p>-Ó, rettenetes eset!...de hosszú lenne elmondani. Jó utat!</p>
<p>Elindultak újra néptelen, sötét úton.</p>
<p>-Mit csináljak, ha egy útlezáráshoz érek? – kérdezte Michel.</p>
<p>-Ne foglalkozz ilyesmivel. Nem lesz útlezárás. Letértek a főútról, keskeny útra fordultak be, faágak súrolták a kocsi oldalát. Aztán egy hepehupás földút következett.</p>
<p>-Állj be! – szólalt meg hirtelen a férfi.</p>
<p>Michel fékezett. Nagy csend volt, csak a motor egyenletes dorombolását és a tücskök hangját lehetett hallani.</p>
<p>-Szállj ki! – mondta a férfi – Menj, ne félj, te bolond. Tudod jól, hogy szükségem van rád.</p>
<p>Mindketten kikászálódtak a kocsiból. A férfi megtántorodott.</p>
<p>-Istenem, hogy én milyen fáradt vagyok!</p>
<p>Hozzátámaszkodott a kocsi oldalához és kivette a dugót a termoszból.</p>
<p>-Menj egy kicsit messzebb…így…még! Most ne mozdulj, mert lövök.</p>
<p>Elengedte a pisztolyt, amely most a madzagon lógott, levette a szemüvegét és a zsebébe tette. Majd a termoszban lévő friss vizet ráöntötte a fejére. Nagyokat prüszkölt.</p>
<p>Michel úgy érezte, hogy ez a megfelelő pillanat. Lábujjhegyen tett egy lépést, aztán egy másodikat, egy harmadikat és futásnak eredt.</p>
<p>-Állj meg!</p>
<p>A férfi a zaj irányába fordult. Rövidlátó szemével hiába kutatta a sötétséget. A szemüvegét kereste. Amikor sikerült feltennie és meglátta Michelt, célzott és lőtt.</p>
<p>Michel megállt, majd visszajött.</p>
<p>-Ha akartam volna, lelőhettelek volna – mondta a férfi.</p>
<p>Michel érezte, hogy könnyek tolakodnak szemhéja alatt, de semmiért a világon nem akarta volna, hogy a másik sírni lássa.</p>
<p>-Kis ravasz!...észrevetted, hogy szemüveg nélkül semmit sem érek…Csakhogy, amint felrakom…..Tessék, kapd el!</p>
<p>Odanyújtotta a fiúnak a termoszt.</p>
<p>-Dobd a levegőbe! magasra!</p>
<p>Villámgyorsan lőtt. Michel felvette a termoszt. A közepén ki volt lyukasztva.</p>
<p>-Látod? Ha akartam volna…de ismétlem, szükségem van rád.</p>
<p>Menjünk!</p>
<p>Újra beszállt a hátsó ülésre és Michel indított. Bosszúból azonban odavágta:</p>
<p>-A pisztolylövések messzire hallatszanak.</p>
<p>A férfi nem ijedt meg.</p>
<p>-Tudom, mit akarsz mondani, fiú. Azt hiszed, hogy meghallották. Nem. Egyetlen ház, egyetlen tanya sincs erre. Nem véletlenül jöttünk erre.</p>
<p>-Járt már máskor is itt?</p>
<p>Csend.</p>
<p>-És ha nem ér oda idejében és elmegy a kamion?</p>
<p>Kis, csaknem vidám nevetés hallatszott.</p>
<p>-Igazad van, hogy védekezel. A helyedben én is ezt csinálnám. Megpróbálnék kételyeket támasztani. De nem passzolom el a kamiont.</p>
<p>-Miért olyan biztos benne?</p>
<p>-Mert előbb odaérünk, mint ők. A hely jól ki lett választva. Háromszor fognak dudálni. Mindent megbeszéltünk…</p>
<p>-És én? Velem mi lesz?</p>
<p>-Veled? Még van idő gondolkodni. Figyeld az utat!</p>
<p>Hajtűkanyarok következtek. A hold vad tájat világított meg. A jobboldalon mély szakadék tátongott. Michel görcsösen szorította a kormányt és az út szélére húzódott.</p>
<p>-És ha félrerántanám a kormányt?</p>
<p>-Mondd csak, fiú, mondd!...Nem könnyű ezt megtenni. Amikor annyi idős voltam, mint te, én is szerettem az életet.</p>
<p>Michel visszament az út közepére.</p>
<p>-És most?</p>
<p>-Ó, most már más a helyzet. Most már az élet nem számít. Inkább az, hogy az ember tudjon nemet mondani.</p>
<p>Felértek a tetőre. Sziklákkal, görcsös fákkal megszórt fennsíkon voltak.</p>
<p>-Tompított világítással menj!</p>
<p>-Összetörjük magunkat.</p>
<p>-Nyugodj meg, nem megyünk messze.</p>
<p>Egy ideig csendben döcögtek.</p>
<p>-Menj le az útról! Itt….itt….be a mezőbe! Itt állj meg! Itt a fák mögött. Most már nincs szükségünk a kocsira.</p>
<p>Kiszálltak.</p>
<p>-Erre egyenesen – mondta a férfi – De ne menj túl gyorsan. Michel elindult. Mögötte a férfi bukdácsolt, lába megakadt a kiálló gyökerekben, káromkodott.</p>
<p>Majd egy pásztorkunyhó előtt megálltak.</p>
<p>-Itt várom meg őket. Menj be!</p>
<p>Michel körülnézett, 300 méterrel lejjebb keresztutat látott. A férfi meglökte a fegyver csövével.</p>
<p>Bent a férfi az ajtó közelében ült le, ahonnan láthatta a keresztutat. Michel felé fordult:</p>
<p>-Ülj le! Ne képzeld, hogy megszökhetsz!</p>
<p>Szaglászott:</p>
<p>-Birkaszagot érzek. Neked ez persze nem jelent semmit…</p>
<p>Hangja megcsuklott, de gyorsan összeszedte magát.</p>
<p>-Láttam, van egy szájharmonikád. Játssz!</p>
<p>-Mit?</p>
<p>-Azt mondtam, játssz! Akármit. De játssz…</p>
<p>Michel elkezdett játszani. Egy lassú dallamot, amelynek nem is tudta a címét. A férfi nem tiltakozott, sőt, halkan verte hozzá a taktust. Amint Michel befejezte, ráparancsolt:</p>
<p>-Most valami mást…játssz!</p>
<p>Michel játszott vidám, szomorú dalokat, mindent, ami eszébe jutott. A férfi megtörölte szemüvegét, anélkül azonban, hogy levette volna. Lehet, hogy sírt.</p>
<p>Michel rákezdett egy másik, szelíd, nosztalgikus dallamra. És hirtelen egy színtelen hang keveredett a zenével, az álomba merült ember hangja. Michel figyelt, próbálta megérteni. De a férfi ismeretlen nyelven beszélt. Arca időnként megrándult, jobb keze elengedte a pisztolyt, a bal keze, nyitott tenyérrel elhagyatottan nyugodott a földön mellette.</p>
<p>Motorzaj hallatszott az éjszakában. Egy pillanatra fényszóró pásztázta végig a kunyhót. Aztán fékcsikorgás…A kamion megállt a kereszteződésben. Három rövid dudálás hallatszott…</p>
<p>A férfi fájdalmasat sóhajtott, kinyújtotta a lábát. Michel közelebb húzódott hozzá. Már nem játszott semmiféle dallamot, képtelen lett volna rá, össze-vissza fújta a hangszerét, nehogy a férfi a csendre felébredjen.</p>
<p>Újabb három dudaszó. A férfi félig kinyitotta a szemét, hallotta a harmonikát, és újra motyogni kezdett. Michel hallotta, hogy a kamion elindul és egyre távolodik. Aztán csend lett. Ekkor abbahagyta a harmonikálást. Ő is kimerült volt, egy pillanatra lecsúszott a földre. Aztán lassan, térden csúszva odament a férfihoz, hallgatta lélegzését és keze megindult a pisztoly felé…</p>
<p>De a csomó túl bonyolult volt. A kéz felkúszott az alvó arcáig és óvatosan levette a szemüveget….</p>
<p>A napsugár ébresztette fel a férfit. Nyögött, mozgatta a nyakát, kinyitotta a szemét és keze ösztönösen a szemüveget kereste. Amikor rájött, mi történt, megragadta a pisztolyt és maga elé tartotta.</p>
<p>-A szemüvegem! Add vissza a szemüvegemet, te hülye!</p>
<p>Ekkor meghallotta a birkák alig hallható toporgást a kunyhó körül. Felugrott, kinézett az ajtón a kereszteződés felé abban az oktalan reményben, hogy meglátja a kamiont. De csak ködöt látott maga előtt.</p>
<p>Lassan hátrált, mintha a nap elől menekülne és csak akkor állt meg, amikor a falat érezte a háta mögött.</p>
<p>A dörrenés nem hallatszott messzire. A birkák fel sem emelték a fejüket.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F13%2Fboileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F13%2Fboileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F13%2Fboileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: A szökevény – kriminovella 2. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/13/boileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_2_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18145488" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/9lancia-flaminia.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/07/boileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_1_resz
Boileau-Narcejac: A szökevény – kriminovella 1. rész
2023-06-07T11:13:38+02:00
2023-06-07T11:13:38+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/9lancia-flaminia.jpg" alt="9lancia-flaminia.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A férfi térden állva aludt, törzse lélegzetének ritmusára imbolygott. A kocsi egyik gumija lapos volt és a földön ott hevert az emelő, amelyet kiejtett a kezéből. Holdfényes éjszaka volt. A tücskök megrészegülten ciripeltek.</p>
<p>Amikor meglátta a kocsit, Michel ösztönösen lassított. Egy autó ebben az órában táborhelyéről két lépésre!...Óvatosan közelített és akkor fedezte fel a férfit. Közelhajolt hozzá, jól megnézte. Az ismeretlen 40 éves lehetett, széles vállú, kemény vonású. Két napos szakáll nőtte be az arcát. De, ami a legváratlanabb volt, olyan fémkeretes szemüveget viselt, amilyen ma már senki sem hord és a vastag üvegek eltorzították csukott szemhéját. Michel egy pillanatig habozott és mosolyogva idézte fel azt a nem távoli időt, amikor még cserkész volt és mindennap végre kellett hajtania egy jó cselekedetet.</p>
<p>-Nincs szüksége valamire?</p>
<p>Válasz nem érkezett.</p>
<p>-Hé, uram!</p>
<p>Michel abbahagyta a férfi ébresztgetését, fogta az emelő rúdját, minden erejével ránehezedett, majd kicserélte a kereket.</p>
<p>Amikor visszafordult, látta, hogy a férfi mögötte áll és pisztolyt szegez rá.</p>
<p>-Köszönöm – mondta – Éppen jókor jöttél.</p>
<p>Michel úgy meglepődött, hogy a férfi mögötte áll és pisztolyt szegez rá.</p>
<p>-A kereket – parancsolta a férfi – Dobd be az árokba.</p>
<p>Michel fogta a kereket és belökte a fák közé.</p>
<p>-Hány éves vagy? – kérdezte a férfi.</p>
<p>-Tizennyolc.</p>
<p>-Mit csinálsz itt ilyen késő éjszaka?</p>
<p>-Sátorozok.</p>
<p>-És amikor láttad, hogy lerobbantam, mindjárt munkához láttál…Derék gyerek vagy! Szereted magadat hasznosítani, mi?</p>
<p>-Igen, amikor csak lehet.</p>
<p>-Akkor kérek tőled még egy szívességet. Ürítsd ki a zsebeidet!</p>
<p>Michel egy pillanatig habozott, majd a kocsi hűtőjére rakta a szájharmonikáját, egy zsebkendőt, egy kést, egy csomag cigarettát és egy madzagot.</p>
<p>-Nyisd ki a kést – parancsolta az ismeretlen.</p>
<p>-De…</p>
<p>-Figyelmeztetlek. Nem szeretem ugyanazt kétszer elmondani.</p>
<p>Michel kinyitotta a kést és újra lerakta.</p>
<p>-Most menj odébb!</p>
<p>A férfi odament a kocsihoz, levágott egy darabot a madzagból, közben egy pillanatra sem tévesztette szem elől a fiút. Aztán befűzte a madzagot a pisztoly agyához rögzített karikába és a csuklójára kötötte.</p>
<p>-Nem tudod, miért csinálom, ugye?</p>
<p>-Nem – válaszolta Michel, aki kezdett magához térni – Vagyis fél attól, hogy elalszik és elengedi a pisztolyt.</p>
<p>-Pontosan. Félek…ezért az első gyanús mozdulatra lövök.</p>
<p>Becsukta a kést, a zsebébe tette, majd rámutatva hűtőre így szólt:</p>
<p>-Visszaveheted a többit..nem veszélyes. És most, fiú, szállj be!</p>
<p>Michel engedelmesen beült a kocsi hátsó ülésére.</p>
<p>-Nem. Én vagyok az utas…és te vezetsz…ne mondd, hogy nem tudsz vezetni azok után, amit tettél értem. És ne menj túl gyorsan, Ráérek.</p>
<p>Elhelyezkedtek. Michel a kormánynál, a férfi hátul.</p>
<p>-Menj egyenesen előre, majd szólok, amikor fordulni kell.</p>
<p>A kocsi elindult. A férfi ösztönösen hátradőlt, de azonnal kiegyenesedett.</p>
<p>-Beszélj!</p>
<p>-Micsoda?</p>
<p>-Azt mondtam, beszélj!</p>
<p>-Mit mondjak?</p>
<p>-Akármit…csak azt kérem, hogy jó hangosan beszélj. Tudod mit, beszélj Magadról!</p>
<p>A visszapillantó tükörben Michel látta a férfi szemüvegének két kis fénylő pontját.</p>
<p>-Michel Mauroy-nak hívnak…Van egy 15 éves öcsém és egy hétéves húgom. Én egyetemista vagyok…most, a szünidőben autóstoppal járom az országot. A múlt héten Mentonban voltam…aztán átmentem Toulonba…aztán Saint-Tropeez-be…Két hét múlva kell otthon lennem…mérnök leszek…elég keményen kell tanulni, de érdekes….nagyon szeretem a matematikát és főleg a geometriát….</p>
<p>Michel belenézett a visszapillantóba. Úgy tűnt neki, hogy a férfi magába roskadt.</p>
<p>-Mászkálás közben ismétlem a tananyagot. Ez nem vicc, fejben csinálom…Akarja, hogy elmondjam Dandelin elméletét?...</p>
<p>Újra belenézett a tükörbe. A férfi nem mozdult. Egy kocsi jött velük szembe. Lámpáinak fényénél Michel jobban szemügyre vette az ismeretlent. Az ablak üvegéhez támaszkodott és a szája egy kicsit nyitva volt, mint a halottaké.</p>
<p>Az út éles kanyarokban folytatódott, és a férfi ide-oda dobálózódott. Michel lassított, lassított, végül megállt. Kezét kinyújtotta az ajtó fogantyúja felé. A férfi kinyitotta a szemét.</p>
<p>-Mi van, fiú?</p>
<p>Michel indított. A férfi előrehajolt, feje Michelé mellett volt.</p>
<p>-Hidd e, nem alszom el. Csak jobb lesz, ha én beszélek…Ötödik éjszaka nem alszom. Tudod, mit jelent öt éjszakán át nem aludni?...Nem…Senki sem tudja…Semmi máshoz nem hasonlítható érzés ez…Állítólag bele is lehet halni…Nem fogod elhinni, csaknem feladtam magam…egyszerűen azért, hogy jogom legyen aludni.</p>
<p>Monoton hangon beszélt, egyes szavakat furcsa akcentussal ejtett ki. Beszédét rövid szünetekkel szakította meg és néha dadogott, mint egy részeg, vagy kábítószeres.</p>
<p>-De megöltek volna, érted…nem tudnak már életben hagyni…Mindenki engem keres…Te nem olvasol újságot, fiú? Nem, nem olyan a fejed, mint aki újságot olvas…aztán meg, az újságok nem írták meg a lényeget…</p>
<p>Karját az első ülés támlájára tette és állát rátámasztotta.</p>
<p>-Olyan messze történt…meg kellett ölnöm mind a hármat…a harmadiknak a motorja magától gurult tovább, még követett 200 méteren, pedig a gazdája halott volt…végül egy kanyarban kiszállt…a fiú úgy repült előre, mint egy rakéta…</p>
<p>Furcsa módon békés volt a hangja. Kigúvadó, kissé zavaros szeme a távolba meredt.</p>
<p>-Amint meglátnak, lelőnek…nem lesz időm magyarázkodni…már túl késő. Érted, fiú? A dolgok annyira gyorsan követték egymást…nem akartam, egyáltalán nem akartam…hirtelen mind a nyomomban voltak…a kutyák is…pedig a kutyákat nem bántottam..már csaknem utolértek…Az emberekre rá tudok lőni, de az állatok, az más…nálunk, a mi vidékünkön rengeteg a birka…</p>
<p>Megcsuklott a hangja.</p>
<p>-Nem tudod elképzelni…a sok birka…olyan melegek, mint a déli szél…az ember megy közöttük…szinte viszik. Olyan, mint a tenger. Két kutyám is volt…messze van, nagyon messze. Együtt verekedtünk, játszottunk. Érted?</p>
<p>A férfi gépiesen feltette a másik karját is az ülés támlájára.</p>
<p>A pisztoly ott lógott a csuklóján, a kocsi ritmusára himbálózott.</p>
<p>-Nem voltam gonosz…csak azután…mi mindenre kényszerítettek!</p>
<p>Összerezzent és erélyesen megrázta a fejét.</p>
<p>-Atyaisten! Megint alszom. Miről is beszéltem? Felelj! Figyelsz ugye, hogy mindent el tudj mondani nekik….</p>
<p>Előrehajolt és megnézte a kilométerórát.</p>
<p>-Egy órán belül ott leszünk…kamionnal jönnek értem és átvisznek a határon…Ott majd elbújtatnak. Minden el van intézve. Nehezen sikerült.</p>
<p>-A kamiont átkutatják a határon – mondta Michel.</p>
<p>-Nem! eh, te is olyan vagy, mint a többi…Azt akarod, hogy elfogjanak…gyűlölsz, ugye? Amit elmondtam, azért, ugye?...Mit mondtam el?...</p>
<p>-Hogy megöltél három embert.</p>
<p>-És még?</p>
<p>-Ez minden.</p>
<p>-A tegnapiról nem beszéltem? Arról, akinek a Lanciája volt?</p>
<p>-Nem.</p>
<p>-Le kellett ütnöm. Ellenállt….Utána elvittem a kocsiját…érted? Most egy Lanciában keresnek.</p>
<p>-És ha nem állt volna ellen?</p>
<p>-Mit tudom én! Ne tégy fel kérdéseket, fiú.</p>
<p>A férfi szeme lecsukódott és azonnal újra kinyitotta. Egy gyűrött térképet húzott elő a zsebéből, meggyújtott egy zseblámpát és egy bonyolult útvonalat követett az ujjával a rajzon. Láthatóan nehezen igazodott el rajta.</p>
<p>Az út végén benzinkút állt.</p>
<p>-Állj meg! Kérj öt liter benzint. Elég lesz…aztán…</p>
<p>Egy termoszt tett az első ülésre.</p>
<p>-Töltsd meg a csapnál. De ne csinálj ostobaságot. Ha megszöksz, a benzinkutas fizet érted. Megértetted?</p>
<p>Megbökte Michel tarkóját a pisztollyal. Michel megállt a benzinkút előtt és kiszállt. Kutya ugatott az egyik ablak mögött.</p>
<p>Megjelent a benzinkutas, piszkos volt és joviális. Rámutatott az ablakra:</p>
<p>-Nagy zajt csap, de nem veszélyes…Mennyi lesz?</p>
<p>Michel megtalálta a csapot. Az épület közepe táján volt. A férfi szemmel tartotta. Michel megtöltötte az üveget.</p>
<p>-Szép az éjszaka – kiáltotta oda a benzinkutas – Messzire mennek?</p>
<p>-Mentonba.</p>
<p>-Mentonba? Egy kis görbe este?</p>
<p>Benézett a kocsiba és látta, hogy valaki ül hátul.</p>
<p>-Ó, bocsánat! – nevetgélt, mivel nyilvánvalóan azt hitte, hogy nő rejtőzködik a kocsiban. (Folytatjuk)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F07%2Fboileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F07%2Fboileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F06%2F07%2Fboileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: A szökevény – kriminovella 1. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/06/07/boileau-narcejac_a_szokeveny_kriminovella_1_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18141082" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/9lancia-flaminia.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/31/cogito_23_5
Cogito 23/5-2
2023-05-31T07:06:01+02:00
2023-05-31T07:06:01+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/6-ai-implementation-challenges-and-how-to-overcome-them-1.jpg" alt="6-ai-implementation-challenges-and-how-to-overcome-them-1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>05.16.</p>
<p>Ön duplikált ügyfél – közölte velem a banki alkalmazott. Mit meg nem tud magáról az ember vénségére. Pedig még egy kiadásban is sok vagyok, néha még magamnak is.</p>
<p>Politikai támadás a mentők ellen – írja több médium is annak kapcsán, hogy a neves színészért nem mentek ki és ez közfelháborodást okozott. Kétségtelenül van abban igazság, hogy ha egy ismert, népszerű ember körül történik valami, annak sokkal nagyobb a visszhangja, mintha az illető egy a 9,5 millió közül. A mulasztás azonban mindkét esetben mulasztás. Ehhez jött a főmentős finoman szólva is szerencsétlen nyilatkozata, mely szerint nem kivételezhetnek híres emberekkel – ez végül is szintén igaz, de ha egy ismeretlenért nem megy ki a mentő és meghal, ugyanolyan felelősség terheli őket, mintha egy hírességet veszítünk el. Persze nem is Magyarország lenne, ha nem keresnének benne rögtön valami politikai felhangot, hiszen nevezett művész sosem rejtette véka alá nézeteit. Nekem viszont az egészről az jut eszembe, hogy havonta kapunk adománykérő levelet és csekket a mentősöktől….</p>
<p>05.17.</p>
<p>Franciaország is felsorakozott azok közé, ahol volt államfőt/miniszterelnököt letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Mostantól kezdve aligha fogjuk úgy emlegetni Nicolas Sarkozy-t, mint a „mi fiúnkat”. És ami a legszebb, hogy ügyvédje nemhogy nem tudta megvédeni őt, hanem ő is megy a sittre.</p>
<p>05.18.</p>
<p><span>Ha már nálunk nem vonják felelősségre azokat, akiket régóta kellene, legalább a különösen aljas indokból, széles körben naponta elkövetett háborús uszítást büntetnék.</span></p>
<p><span>05.19.</span></p>
<p><span>Tegnap a legnagyobb közösségi portál percenként szakította meg Vágó István búcsúztatójának élő közvetítését „jelenleg off-line vagy”, majd „helyreállt az internetkapcsolatod” címszóval. Biztosan ekkorra időzítették a műszaki hibát....</span></p>
<p><span>68 Párizsára, Rómájára, Frankfurtjára, Berkeley-ére emlékeztető képek az Andrássy úton és a kormánypárt székháza előtt. Talán felébrednek végre fiataljaink és megértik, hogy az ő jövőjük a legnagyobb tét?</span></p>
<p><span>05.22.</span></p>
<p><span>Amikor kiszabadulsz a hideg, levegőtlen nagyvárosból és órákig sétálhatsz az erdőben, ahol megtelik tüdőd, lelked, minden egyes porcikád a természet áradásával, ahol nem érnek el telefonok, negatív hírek és más felesleges hangok, ahol hallgathatod a csendet és befelé figyelhetsz: Életem Párjával ismét megtapasztalhattuk, hogy fák a legszebb, legigazibb templomok. </span></p>
<p><span>05.23.</span></p>
<p><span>Nem szállnak le rólam a csalók. Most egy iPhone-t akarnak mindenáron kiszállítani nekem, holott sosem rendeltem ilyent, és letiltanának egy sosemvolt domain-emről is. Vajon hogyan pécéznek ki, nem jöttek még rá, hogy nem vagyok rájuk vevő? </span></p>
<p><span>Elment a Nagyobbik Lány a Pa-Dö-Dö-ből. Több mint 30 éven át küzdött a szkelóris multiplex-szel, mégis maga volt a vidámság, a szellemesség, az élni akarás. Néhai Barátom jut róla eszembe, aki 21 éve távozott, miután közel 40 éven át kellett megélnie az ALS kínjait, 47 évesen végül szívroham vitte el, de úgy húzott ki másokat a maga egyedülálló humorával, nemegyszer gyilkos iróniájával a depresszióból, az ember elszégyellte magát. Ilyen lehet Györgyi is, akivel egyszer találkoztam csak személyesen, amikor azzal fenyegetett, hogy meg akar verni egy rossz kritikáért, persze aztán elpoénkodtuk az egészet. Ha ilyen sorsokat, és ilyen emberi méltóságot látunk, nekünk mi bajunk lehet?</span></p>
<p><span>Egy feldühödött Fradi-drukker „közpénznyelőnek” nevezte kedvenc klubját, amelynek játékosai csak veszik fel a nagy gázsikat, miközben leszarják a közönséget. Én, bár nem vagyok Fradi-drukker, inkább pénzmosodának nevezném. </span></p>
<p><span>Az idén is hódoltunk a hagyományos bodzaszedésnek a Hajógyári-szigeten. Az elmúlt hetek esőzései ellenére valóságos bodzaligetek fogadtak bennünket, ilyen bőséggel tán még sosem találkoztunk. Már teleszedtük kosarunkat, és kifelé ballagtunk, ismét telítődve a zöldáramlással, amikor meghallottunk egy agylúgozó zenét. Egy fiatalember jött, hátizsákkal, szintén bodzát szedni, de még arra az időre sem volt képes kikapcsolni a zajládáját. Milyen ember az ilyen, aki ennyi csendet nem bír elviselni? Vagy nem is tudja, hogy milyen csend és fogalma sincs arról, hogy mit veszít?</span></p>
<p><span>05.25.</span></p>
<p><span>Egymás után mennek el a kedvenceink. Hamarosan, mi rajongók is követjük őket. Legalább tudni fogjuk, kiket keressünk odaát.</span></p>
<p>Édesapám tavaly júniusban halt meg. A sakk mellett a tévé, főleg a sportműsorok jelentették utolsó éveiben a legfőbb kikapcsolódást. Édesanyám négy hónappal követte őt. Amikor elmentek, el kellett mennem a szolgáltatókhoz, hogy lemondjam vezetékes telefonjukat, mobiljukat, az internetet és a tévét. Mindegyik simán ment, kivéve a tv-t, közölték, hogy csak ha majd a hagyatéki végzés meglesz, akkor mondhatom le. Hiába magyaráztam, hogy senki nem használja, még az áramot sem fogyasztja. Ragaszkodtak hozzá. Most meglett a hagyatéki végzés, vannak még egyéb tennivalók vele, de gondoltam, végre lezárom ezt a tv-ügyet. Bemegyek a szolgáltatóhoz, ahol kérik Édesapám halotti bizonyítványát. Ami már nálam volt tavaly ősszel is. Mondom az ügyintézőnek, hogy akkor a kollégája nekem ezt mondta, azért nem mondtam le eddig, most persze nem hoztam el, hiszen itt a hagyatéki végzés. Nem, nem, neki a halotti bizonyítvány kell. No, futottam még egy kört, végül megkapták, amit kértek, és végre megszabadultam tőlük, remélem egy életre. A saját szolgáltatásomat az év elején mondtam fel, sorozatos inkorrektségek miatt. Végül is jól jártak, elloptak tőlem közel 60 ezer forintot.</p>
<p>05.26.</p>
<p>Nyugdíjemelés nem lesz évközben, döntött a főkegyúr kormánya, áremelések viszont igen, és nyomják tovább a rezsicsökkentés című parasztvakítást. Csak a mihez tartás végett. Mert hogy a KSH-adatok nem indokolják a nyugdíjemelést. A helyükben én is a saját magam hamisította adatokra hivatkoznék. De csak idő kérdése, amikor majd a nyugdíjak elértéktelenedését is Brüsszelre fogják.</p>
<p>Az ingyenes hm… szerint főpolgármesterünk veszélyes kijelentést tett, miután azt találta mondani, hogy háborúban állunk Oroszországgal. Eddig is tudtuk, hogy az igazság bizonyos körök számára veszélyes. Amúgy konkrétan arról van szó, hogy a metrókocsikat azért nem tudja a főváros felújítani, mert a szállító európai szankciók alá esik az általa indított háború miatt. Már pedig mi európai ország vagyunk, még ha ez nem is tetszik mindenkinek. Hogy ebből micsoda ordítozás lesz…</p>
<p>05.28.</p>
<p><span>"Az mesterséges intelligentsiák korlátairul". Laptopom kéretlenül, automatikusan frissítette magát tegnap délben, amikor kikapcsoltam, fel sem ajánlotta, hogy a frissítést elkerüljem. Este, amikor be akartam írni valamit egy már létező word doc-ba, kiírta, hogy a módosítás nem lehetséges, mert zárolva van. Több doc-ot is végignéztem, kiderült, hogy valamennyi word és excel-doc-omat zárolta. Vagyis mindegyiket ki tudtam nyitni, megnézni, de beléjük írni nem lehet, és átmásolni sem a szokásos ctrlC - ctrlV módszerrel). Továbbá hibát jelzett a microsoft outlook-fiókomnál. Namármost, ez egyéni probléma, szerencsére nem volt semmi halaszthatatlan munkám a hét végén. De azért elgondolkodtató, amikor az önjáró gépekről beszélünk: ha egy ilyen apróságban tehetetlenek vagyunk, akkor mi van egy egészségügyi alkalmazásban (pl. életmentő műtét), vagy neadjisten háborús körülmények között?</span></p>
<p><span> </span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F31%2Fcogito_23_5%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F31%2Fcogito_23_5%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F31%2Fcogito_23_5%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 23/5-2"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/31/cogito_23_5#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18133784" border="0" /></a><br /></p>
szocio
gondolkodom
Magyarország
Göbölyös_N._László
0
Cogito 23/5-2
A háborús uszítástól az önjáró AI-ig. Ikonjaink után mi következünk a kaszásnál. GNL gondolkodik.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/6-ai-implementation-challenges-and-how-to-overcome-them-1.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/6-ai-implementation-challenges-and-how-to-overcome-them-1.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/23/a_faba_faragott_kiralyfi
A fába faragott királyfi
2023-05-23T06:01:34+02:00
2023-05-23T06:01:34+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/postimage/346168128_747882313706869_1497264909610214038_n_1684814447.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/postimage/346168128_747882313706869_1497264909610214038_n_1684814447.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p>Sárvár, Várkert 2023</p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F23%2Fa_faba_faragott_kiralyfi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F23%2Fa_faba_faragott_kiralyfi%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F23%2Fa_faba_faragott_kiralyfi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A fába faragott királyfi"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/23/a_faba_faragott_kiralyfi#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18130428" border="0" /></a><br /></p>
platán
Magyarország
Fotó
Természet
Sárvár
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/postimage/346168128_747882313706869_1497264909610214038_n_1684814447.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/16/cogito_2023
Cogito 2023/5
2023-05-16T07:38:00+02:00
2023-05-16T07:38:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><span><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/image_8.jpg" alt="image_8.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>05.02</span></p>
<p><span>Ferenc pápa békemisszióra szánta el magát Budapesten - írja az ingyenes hivatalos média (a továbbiakban hm). És persze a címoldalon, meg odabent a vezérlővel való találkozójának a fotója. Azért édes pofák, azt sugallják, hogy Őszentsége a Karmelitában világosodott meg, hogy fellépjen a béke érdekében. Akinek egy halvány fogalma van a diplomáciáról, különösen a vatikániról, az pontosan tudja, hogy jobb helyeken ez nem a kapkodás, rögtönzés műfaja. Az sem volt véletlen, hogy Ferenc pápa fogadta Hilarion metropolitát. Dehát így most a vezérlő híveibe azt sulykolhatják, hogy urukésparancsolójuk még a pápánál jobban óhajtja a békét. A lap idézi a Szentatya interjúját, amit az őt kísérő újságírónak adott, de véletlenül sem azokat a szavait, amelyeket a Bazilikában mondott egyházi személyek előtt a megosztottság ördögtől való voltáról, vagy a vasárnapi szentmisén mondott prédikációját, amelyben egyfelől a befogadásra, a nyitottságra szólított fel, másfelől pedig emlékeztetett arra, hogy a jó pásztor nem tolvaj, és nem él vissza a hívei bizalmával.</span></p>
<p><span>Persze én vagyok a hülye, min csodálkozom, amikor éppen vége lett a szentmisének, és a főszakértő atya meg a főideológiaitolmács Kacorkirály azonnal „elemezni” kezdték a Szentatya teljesen egyértelmű szavait….</span></p>
<p><span>Május 1-én hagyományainknak megfelelően – mivel Tabán Török Ádi nélkül nekünk már soha nem lesz többé Tabán – a Hajógyári-szigetre mentünk csalánt és egyéb gyógynövényeket gyűjteni. Az otthonunktól a HÉV-megállóig, ami kb. 500 méter, négy hajléktalan szólított meg bennünket…Az ötödik csak némán nézett ránk, miközben az Árpád-híd alatt gitárját pengette…</span></p>
<p><span>04.05.</span></p>
<p><span>50 éve járok a Szeged-Budapest vasútvonalon és most a hajnali gyorsvonat olyan helyeken áll meg, mint még soha, lásd Petőfiszállás, Monorierdő, Üllő, de olyanokon is, amelyeknek még a nevét sem hallottam soha, mint Selymes vagy Nyárapát. Pedig szorgalmas nézője vagyok az Ízőrzőknek. Gyorsított személyről már hallottam, de vénségemre meg kell tanulnom a lassított személy fogalmát is.</span></p>
<p><span>A köztv gondoskodik arról, hogy minél több szabadidőnk legyen. A közvilágtv csütörtök esti végtelenített Szenes Iván-koncertek után most jönnek szerdánként a királyok hegedűsének végtelenített koncertjei. Miközben a főtv-n jövő héttől főműsoridőben nyomják ki tudja, hányadszor Rex kanadai kalandjait, amelyek az összes közül a leggyengébbek voltak. És ha ezekhez hozzávesszük a nótareggeleket és esteket, valamint kívánságműsorok özönét, tényleg szabadok leszünk, mint a madár, eljöhet újra a családi társasjátékok, kártya és sakkcsaták ideje. Köszönet a figyelmességért!</span></p>
<p><span>Mindannyian biológiai támadás alatt állunk, amelyet liberális laboratóriumokban fejlesztettek ki – mondta a vezérlő. Eszembe jut erről Erich K</span><span>ä</span><span>stner: Emil és a detektívek című regényének vonat-jelenete, amelyben az egyik utas (akiről még nem tudjuk, hogy bankrabló) arról beszél, hogy aki pihentetni akarja az agyát, beteheti egy bankba, kap érte száz márkát, és amikor újra szüksége van rá, visszamegy, visszafizeti a pénz és visszakapja. Attól tartok, hogy a vezérlő is ezt tette, csak elfelejtett visszamenni érte…</span></p>
<p><span>05.05.</span></p>
<p><span>A tüntető diákok elleni rendőrattak kapcsán a közösségi médiában már az 1970. május 4-én kenti vérengzést emlegetik, amikor 4 diákot öltek meg a vietnami háború ellen tüntetők közül. Ezt énekelte meg Neil Young az Ohio című dalában. Nem nyugszanak, míg nem hal valaki. Tényleg erre várunk? </span></p>
<p><span>05.10. </span></p>
<p><span>„A múlt nem ismerete/elfeledése arra ítél minket, hogy azt újra átéljük.” Lusta vagyok kikeresni, hogy ezt ki mondta, de ugyanez vonatkozik azokra, akik a múltat meg akarják hamisítani, sőt, folyamatosan azt teszik. Az egyik új főkatona egyenesen azt állítja, hogy ha Lengyelország náci lerohanása után a béke erői közbe lépnek, meg lehetett volna akadályozni a II.világháborút. Úgy látszik, elkerülte a figyelmét, hogy előtte volt egy Anschluss, megszállták Csehszlovákiát, de legalább az első bécsi döntésre emlékezhetett volna, amelynek nyomán visszakaptuk a Felvidéket. És vélhetően nem hallott Hitler „élettér-elméletéről” sem…..Másnap meg is kapta a beosztását a lengyel nagykövettől, még azt is megemlítette, hogy az akkori magyar miniszterelnök nem volt hajlandó Magyarországot belevinni a Lengyelország elleni háborúba. Tudjuk, Teleki Pált nem ezért nem szeretjük…</span></p>
<p><span> </span><span>05.11</span></p>
<p><span>Videó-archívumomban számos kincs lapul. Például René Clair Faust-átirata, Az ördög szépsége, Michel Simon és Gérard Philipe főszereplésével. Az ördög, itt is, mint a történet más variációiban – lásd még Mester és Margaríta – az emberi irigységre, hiúságra, és kapzsiságra játszik. Az arany azóta is sokak kezében válik homokká, de rajtunk az sem segítene, ha, mint a filmben, a lincseléstől félő ördög leugrana egy erkélyről és szörnyet halna, mert a vele kötött szerződések éghetetlen anyagból készülnek… </span></p>
<p><span>Kedvenc wellnessem előtere hemzsegett terepszínű egyenruhás férfiaktól és nőktől. Mindig rossz érzésem támad, amikor túl sok katonát látok, még akkor is, ha fegyvertelenek. Vajon ez is csak egy háborús hisztériás demonstráció? Végül láttam egy táblán, amelyből kiderült, hogy a NATO katonaorvosainak tanácskozását tartják a hotelben. De miért éppen nálunk és miért vannak valamennyien terepszínű egyenruhában? </span></p>
<p><span>Ugyancsak kedvenc wellnessemben. Amikor belépek a gőzkabinba, ahol szívesen elnyúlok a padon és meditálok – néha bele is alszom – egy nálam idősebbnek tűnő házaspár ül és az asszony folyamatosan meséli a Pink Floyd, The Wall történetét, leginkább azt szűri ki belőle, hogy először a gyerekek törnek-zúznak, aztán a főhős, végül a nácik. Vajon mit szóltak volna hozzá, hogyha rákezdek a félhomályban, hogy „we don’t need no education…”? </span></p>
<p><span>„Nem kivételezhetnek híres emberekkel a mentők” – jelentette ki a főmentős, miután jeles színművészünket életveszélyes állapotban taxin vitte be kórházba a család, mert a mentősök nem értek ki hozzá. Nyilván nem ő az egyetlen, akivel ez előfordult, csak éppen népszerűsége miatt került be a hírekbe. Amúgy eszembe jut egy eset még a 90-es évekből. Édesapám, nyugalmazott nagykövetként a miniszterelnök külpolitikai tanácsadójaként dolgozott. Éppen hivatalos útról érkeztek haza egy 8 óra tájban, amikor beléjük rohant oldalról egy kocsi és az Öregem éppen az anyósülésen ült. Megúszta egy válltöréssel. Azonnal a balesetibe vitték, onnan hívott, persze azonnal rohantam. Mire odaértem, már több mint egy órája az előtérben feküdt egy kerekes hordágyon, és a kutya sem törődött vele. Szóltam egy arra járónak, hogy mi van, odajött, és elkezdte felvenni az adatait. Amikor a munkahelynél Apám kimondta, hogy "miniszterelnöki hivatal", hárman hatfelé rohantak....</span></p>
<p><span>05.12.</span></p>
<p><span>Újabb féléves háborús vészhelyzet. Ez nem fog elmúlni addig, amíg szüntelenül háborúzó miniszterelnöke van az országnak. </span></p>
<p><span>Eltemettük a Fuvolalovagot. Amikor a sírjánál megszólalt a Vissza a városba, azt vártam, hogy a gyászolók, köztük számos egykori Bemrockpartos és Tabános, egyemberként énekli. Talán nemcsak magamban kellett volna dúdolnom. </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/346096943_1663217710780863_998245837555660348_n.jpg" alt="346096943_1663217710780863_998245837555660348_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>05.14.</span></p>
<p><span>Ősi, bandzsa juhfajta lett a budapesti atlétikai vb kabalaállata. a racka szív, a racka szív, a racka szív s dobog… </span></p>
<p><span>05.15.</span></p>
<p><span>Meddig alszol még, hazám?</span></p>
<p><span>Míg rád nem gyul a ház,</span></p>
<p><span>Mindig, míg a félrevert</span></p>
<p><span>Harang föl nem lármáz?</span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span>Meddig alszol még, hazám?</span></p>
<p><span>Szép Magyarországom?</span></p>
<p><span>Föl sem ébredsz már talán,</span></p>
<p><span>Csak a másvilágon! – írta Petőfi Sándor 1847 októberében. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F16%2Fcogito_2023%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F16%2Fcogito_2023%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F16%2Fcogito_2023%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 2023/5"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/16/cogito_2023#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18124104" border="0" /></a><br /></p>
szocio
zene
vallás
hit
gondolkodom
Magyarország
Göbölyös_N._László
0
Cogito 2023/5
Van-e tanulsága Ferenc pápa látogatásának és levonja-e valaki? Búcsú a Fuvolalovagtól. GNL májusi gondolatai.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/image_8.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/image_8.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/09/lorena_britton_a_nyugtalan_halott_kriminovella
Lorena Britton: A nyugtalan halott – kriminovella
2023-05-09T07:23:00+02:00
2023-05-09T07:23:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/cadavre.jpg" alt="cadavre.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Bradley őrmester az asztalra könyökölve bámult a megrémült asszonyra.</p>
<p>-Esküszöm, igazat mondok. Meghalt. Megöltem.</p>
<p>-Kit ölt meg?</p>
<p>-A férjemet. Harry Dunnt.</p>
<p> </p>
<p>A nő, aki néhány pillanattal korábban rohant be a rendőrségre, Dottie Dunn-nak nevezte magát. Csuromvizes volt, koponyájához tapadó hajáról folyt a víz, az eső és a hideg ellenére csak egy nadrág és egy blúz volt rajta. Az egyik szemöldökcsontja fel volt dagadva és az orrán vérző seb éktelenkedett.</p>
<p>-Hívom Drake felügyelőt és azonnal megyünk – ígérte neki az őrmester.</p>
<p>Bradley-nek csak egy éve volt már hátra a nyugdíjig. Láb- és fejfájásban szenvedett és már alig várta, hogy szenvedélyének, a horgászatnak szentelhesse egész idejét. Kopasz volt, a feje búbja fénylett, azért is, mert ha gondolkodott, gépiesen végigsimított rajta.</p>
<p>Drake felügyelő viszont fiatal, igen vonzó férfi volt, szőke haja és kék szeme megtévesztően szelíd, valójában kérlelhetetlen rendőr.</p>
<p>Drake-et követve Bradley-nek sikerült elrejtenie megvetését. Tudta, hogy a felügyelő fogja vezetni a kocsit és bár ennek lelke mélyén örült, megbántottnak érezte magát.</p>
<p>Dottie a kocsiban is folytatta monológját.</p>
<p>-Nem akartam megölni, higgyék el, baleset volt! Borzasztóan feldühödött. Megijedtem…Teljesen megőrült!...</p>
<p>Sírni kezdett, furcsa kis csuklásokkal. Már harmadszor mondta el, hogy férje milyen rettenetes haragra gerjedt. Bradley-nek kezdett megfájdulni tőle a feje.</p>
<p>-Ott lakunk – mutatott Dottir egy kis szürke házra.</p>
<p>A két férfi felment mögötte a bejárathoz vezető lépcsőn.</p>
<p>-Itt van, az ajtó mellett… - mondta az asszony, amikor beléptek.</p>
<p>Aztán megdermedt, hirtelen visszafordult. Sápadt volt és tekintete megtelt rémülettel:</p>
<p>-Elment!</p>
<p>Felvett a földről egy lábost és egyik szobából a másikba rohangálva kiabálta:</p>
<p>-Harry! Harry!</p>
<p>A két rendőr óvatosan követte. Nem találták meg Harry Dunn-nak sem a holttestét, sem a nyomait.</p>
<p>-No, ne nyugtalankodjon! – csitította Bradley az asszonyt – Biztos elment egyet inni. Feküdjön le, holnapra minden rendbe jön.</p>
<p>Dottie kételkedve nézett az őrmesterre.</p>
<p>-Felhívom anyámat. Talán ide tud jönni.</p>
<p>-Jó ötlet. De nekünk most már vissza kell mennünk az őrsre.</p>
<p>xxx</p>
<p>Bradley őrmester kényelmesen elhelyezkedett székében és arra készült, hogy békében töltse le az est hátralévő óráit, amikor kivágódott az ajtó és Dottie nyílként süvített be a szobába. Ezúttal kabát is volt rajta.</p>
<p>-Megtaláltam! - közölte diadalmasan – Fogalmam sincs, hogy került oda, de az ágy alatt feküdt. Akkor fedeztem fel, amikor a mamának akartam telefonálni. Leejtettem a kagylót és amikor lehajoltam érte, akkor láttam meg Harry-t az ágy alatt.</p>
<p>A rendőrautóban Dottie hallgatott. Behúzódott a sarokba és holdkóros kifejezés ült az arcán.</p>
<p>Bradley káromkodott, Drake hahotázni kezdett, amikor Dottie felhajtotta az ágytakarót, hogy megmutassa a semmit a padló és az ágy alja között.</p>
<p>Ez alkalommal a két rendőr alaposabban átkutatta a házat, míg Dottie folyamatosan üvöltött:</p>
<p>-Harry4 harry!</p>
<p>Könyörgő szemekkel nézett Bradley-re, amikor kikísérte a rendőröket.</p>
<p>-Itt volt. Esküszöm. A saját szememmel láttam.</p>
<p>-Talán tréfálkozik magával? – vetette fel az őrmester.</p>
<p>Ugyanis sárnyomokat fedezett fel az ágy alatt, ami ugyan nem lehetett egy gyilkossággal összefüggő nyom, mindazonáltal hihetőbbé tette Dottie meséjét.</p>
<p>Bradley ránézett az órájára. 11.30. 13.00-kor megy el. Nem kell már sokáig várnia. Az asztalán halmozódó iratok fölé hajolt és elkezdte megírni a jelentését az állítólagos gyilkosságról.</p>
<p>Nem kellett felnéznie ahhoz, hogy tudja, ki jött be. Az ajtónyitás módjából rájött, hogy csak Dottie Dunn lehet.</p>
<p>-Tudom, tudom – mondta az asszonynak – Megtalálta.</p>
<p>-Igen, a kanapén.</p>
<p>-És biztos abban, hogy még ott van?</p>
<p>-Abszolút biztos. És képzelje, vizes.</p>
<p>Bradley egyedül ment el Dottie-val. Frake mással volt elfoglalva, ezenkívül meg volt győződve arról, hogy az asszony kötözni való bolond.</p>
<p>Mindenesetre egyikük sem kételkedett abban, hogy Dunnt ezután sem találják meg.</p>
<p>A kanapé üres volt, de bizonyos jelek arra utaltak, hogy valaki valóban feküdt ott nemrégen. Nedves foltok látszottak itt-ott, és az egyik végében sötétebb szennyeződések, amelyek akár vérfoltok is lehettek.</p>
<p>-Maradjon! – könyörgött Dottie – Talán újra felbukkan, ha vár egy kicsit. Csinálok addig kávét.</p>
<p>Bradley gondolkodni próbált, de egész pályája során nem fordult elő még ilyesmi vele. Figyelte Dottie-t, akinek kezei, mint repkedő pillangók, serénykedtek a tűzhely felett.</p>
<p>A kávé illata elbódította és gondolatban már a folyóparton leste a zsákmányt…(folyatjuk).</p>
<p> </p>
<p>Lorena Britton: A nyugtalan halott – kriminovella 2. rész</p>
<p>Göbölyösné Németh Mária hagyatékából</p>
<p> </p>
<p>Valaki felszakította az ajtót és ez hirtelen visszatérítette a valósághoz. Mielőtt azonban bármelyikük is reagálni tudott volna, egy megrémült fiatalembert magával vonszolva Drake felügyelő lépett a szobába.</p>
<p>Dottie megkövülten nézte őket. A fiú körülbelül 16 éves lehetett, sovány volt és nagy orrától eltekintve határozottan az asszonyra hasonlított.</p>
<p>-Jaj, de örülök, hogy itt vagy! – ismételte többször a szemmel láthatóan zavart Dottie.</p>
<p>-Kevésbé fogsz örülni, ha megtudod, mit csináltam – felelte a fiú.</p>
<p>-Megöltem az apádat – mondta Dottie sírva – De a teste eltűnt.</p>
<p>-Az ágy alatt van – felelte a fiú – Odadugtam, hogy ne legyen szem előtt, amíg valami megoldást találok.</p>
<p>-A fiú fedezni próbálja az anyját – szólt közbe Bradley – Dottie ölte meg Harry Dunnt.</p>
<p>-Nincs hulla – válaszolta szárazon Drake – Azt sem tudjuk, ki ölt meg kit.</p>
<p>Újra nyílt az ajtó és berobogott egy nagyon sovány, idősebb hölgy. Erős parfümillatot árasztotta és láthatóan igen drága ruhája úgy lógott rajta, mint egy madárijesztőn. Horgas ujjain gyűrűk csillogtak. hegyes orra és rövid, szürke haha madárhoz tették hasonlatossá.</p>
<p>-Á, te itt vagy! – károgta Dottie felé – Te vagy mindenért a hibás. Nem kellett volna szegény anyádat egyedül hagynod a részeges uraddal. Nagyon közönségesen viselkedett velem, sértegetett. És csak úgy bűzlött a szesztől. A kocsiban a levegő olyan büdös volt, hogy meg kellett tőle fulladni.</p>
<p>Az idős hölgy zokogni kezdett.</p>
<p>-Nem akartam bántani. Csak egy kicsit löktem meg. Nem akartam megölni.</p>
<p>-Ugyan, mama, ne sírj! – szólalt meg Dottie vigasztaló hangon – Nem ölted meg, mivel ezt én tettem meg.</p>
<p>-Nem, én voltam! – kiabált közbe a fiú.</p>
<p>-Dehogy! – üvöltött a nagymama – Én löktem ki a kocsiból.</p>
<p>-Mind a ketten engem akartok védeni – mondta Dottie – De hiába, mert én ütöttem agyon a lábossal.</p>
<p>-Én löktem ki!</p>
<p>Nagy lárma, zűrzavar lett, mindenki egyszerre kiabált. Bradley feje majd szétrepedt. Drake felemelte a kezét és csendet parancsolt.</p>
<p>-Csak egyenként – mondta és jegyzettömböt vett ki a zsebéből – Csak a tényeket mondják el és egymás után.</p>
<p>Rámutatott Dottie-ra:</p>
<p>-Maga kezdje.</p>
<p>-A férjem részeg volt. Én készítettem neki egy kis ennivalót, de ahelyett, hogy megette volna, megütött, itt, ni, az orromon. Én nagyon megijedtem és fejbe vágtam a lábossal. Elesett és nem mozdult többet.</p>
<p>A felügyelő a fiúhoz fordult.</p>
<p>-Te következel!</p>
<p>A nagymama kiment a konyhába és egy sörrel tért vissza.</p>
<p>-Amikor hazajöttem, papa a konyhában ült a földön. Kérte, hogy segítsek neki felállni és lefeküdni, de amikor a szobájába értünk, elkapta egy dühroham…</p>
<p>A fiú elhallgatott, gondolkodott, mielőtt folytatta.</p>
<p>-Megragadta a torkomat. Én akkor meglöktem és elesett. Beütötte a fejét a komódba.</p>
<p>Drake, aki szélsebesen jegyzetelt, kérte a fiút, hogy folytassa.</p>
<p>-Hallgatlak. Mondd csak tovább!</p>
<p>-Ez minden. Elrejtettem az ágy alá, hogy mama ne lássa meg és elmentem egy kicsit levegőzni. Gondolkodásra volt szükségem, mert nem tudtam, mit tegyek.</p>
<p>A nagymama nem várta meg, amíg felszólítják, kérés nélkül fogott bele a mondókájába.</p>
<p>-A vejem telefonált, hogy vigyem el az orvosához. Így jöttem érte kocsival. De mindjárt nagyon gyalázatosan viselkedett – a nagymama itt nagyot kortyolt a sörből – Olyan durván beszélt velem, hogy végül megkértem, szálljon ki a kocsiból. De erről hallani sem akart. Nem volt más választásom, kinyitottam az ajtót és kilöktem. Estében beleütötte a fejét a járdaszegélybe…</p>
<p>Az öreg hölgy nem tudta folytatni elbeszélését, annyira zokogott.</p>
<p>-Életemben legalább egyszer jól cselekedtem. Megszabadítottam Dottie-t egy rettenetes tehertől.</p>
<p>-Előbb azért meg kellett volna kérdezned, hogy meg akarok-e szabadulni tőle – szólt közbe Dottie.</p>
<p>-Micsoda hálátlanság! Hisz te is meg akartad ölni!</p>
<p>-És hogy került a kanapéra? – kérdezte Drake.</p>
<p>-Megkértem a barátomat, Albert Schultz-ot, hogy segítsen hazahozni – felelte a nagymama – Albert most nagyon dühös rám.</p>
<p>Ivott egy nagy kortyot, elégedetten sóhajtott, majd folytatta:</p>
<p>-Albert a barátom. Szeretjük egymást. Aztán kerestük Dottie-t, de Albert ide már nem akart visszajönni.</p>
<p>-Rendben – mondta Bradley – Ha Harry túlélte ezeket a borzalmakat, gondolom, szükségét érezte annak, hogy szíverősítőül igyon néhány pohár alkoholt. A legkézenfekvőbb, ha a kocsmákban keressük.</p>
<p>Hosszú vita után úgy döntöttek, hogy Bradley és a család a kocsmákat járja végig, Drake pedig a kórházakban érdeklődik Harry után.</p>
<p>A vendégek csodálkozva nézték a kis csoportot, amelyet a madárhölgy vezetett. Mindenhol ismerték és boldogan viszonozta az üdvözléseket. Bradley őrmester kullogott hátul, zavartan simogatta tar fejebúbját, míg az eltűnt holttest felől érdeklődött. Anya és fia egymás kezét fogták és ijedten várták a fejleményeket.</p>
<p>Az ötödik kocsmában találtak rá Harry-re. Két hatalmas púp éktelenkedett a homlokán. Egyedül ült egy sarokban és nedves törülközőt szorított a tarkójára. Feltűrt ingujja felfedte erős izmait.</p>
<p>A felesége, a fia és az anyósa boldogan rohantak oda hozzá és elhalmozták szeretetük számtalan jelével. Dottie sírva ölelgette, anyósa a karját simogatva mondogatta:</p>
<p>-Jól van, jól van, csakhogy megvagy! – szabad kezével gyorsan rendelt ő is egy italt.</p>
<p>Harry, fejét vállai közé húzva, alattomosan pislogott.</p>
<p>Bradley őrmester néhány pillanatig szó nélkül figyelte a jelenetet, majd odament Harry-hez.</p>
<p>-Uram – mondta, megérintve a vállát – Letartóztatom.</p>
<p>-Miért?</p>
<p>-Börtönbe zárom, hogy megvédjem.</p>
<p>A feleség, a fiú és az anyós tiltakozott, de Harry nagyot csapott az öklével az asztalra.</p>
<p>-Hagyjatok békén! – üvöltötte.</p>
<p>Bradley rájött, hogy hibát követett el.</p>
<p>Harry felugrott és kirohant a kocsmából. Bradley követte.</p>
<p>Alighogy Harry kiért az utcára, az őrmester erős fékcsikorgást, majd tompa zajt és a járókelők elszörnyedt kiáltásait hallotta. Becsukta a szemét.</p>
<p>Amikor újra kinyitotta, látta, hogy Harry tíz méternyire fekszik tőle.</p>
<p>Ez alkalommal semmi kétség nem fért hozzá, valóban meghalt.</p>
<p>-Így volt megírva a sors könyvében – igyekezett meggyőzni magát, míg a kocsija felé tartott.</p>
<p>Felhívta a rendőrséget és Drake felügyelőt kérte.</p>
<p>-Megtaláltam Harry-t – közölte vele.</p>
<p>-Élve vagy halva?</p>
<p>-Halva. És én öltem meg.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F09%2Florena_britton_a_nyugtalan_halott_kriminovella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F09%2Florena_britton_a_nyugtalan_halott_kriminovella%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F09%2Florena_britton_a_nyugtalan_halott_kriminovella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Lorena Britton: A nyugtalan halott – kriminovella"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/09/lorena_britton_a_nyugtalan_halott_kriminovella#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18118582" border="0" /></a><br /></p>
Nagy-Britannia
kriminovella
Göbölyösné_Németh_Mária
Lorena_Britton
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/cadavre.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/02/boileau-narcejac_a_mereg_2_resz
Boileau-Narcejac: A méreg 2. rész
2023-05-02T07:06:00+02:00
2023-05-02T07:06:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/bottle-of-poison-meta_1.jpg" alt="bottle-of-poison-meta_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A Lyon-i pályaudvar. Herbin és Josiane a Kék Vonat mellett mennek, keresik a fülkéjüket. Nem messze tőlük Murére már megtalálta az övét. Egy steward fogadja Herbint és kinyit számukra két fülkét. Josiane habozik.</p>
<p>-Döntsön már – mormog Herbin – Különben teljesen egyformák.</p>
<p>Josiane választ, és amíg elrendezi csomagjait, Herbin félrevonja a stewardot és egy bankjegyet nyom a kezébe.</p>
<p>-Ne vesse meg azonnal az ágyat, még dolgozni akarok, majd hívom, amikor le akarok feküdni – mondja neki.</p>
<p>Aztán ő is elrendezi a dolgait, előveszi a köntösét, a papucsát, a dossziékat és a termoszt. Josiane bemegy hozzá, segít egy kicsit rendet rakni. A hangosbeszélő bejelenti a vonat indulását.</p>
<p>-Örül? – kérdezi Herbin a feleségétől.</p>
<p>Az asszony nem felel, figyelmesen nézi a férjét.</p>
<p>-Valami baj van, kicsim?</p>
<p>Felemeli az asszony állát, mosolyog.</p>
<p>-No, miért vág ilyen képet? Mert azt mondtam, hogy nem vacsorázom?...Nem vagyok éhes és még annyi dolgom van…</p>
<p>-Én se vagyok éhes…-feleli Josiane – De ihatnánk egy Cinzanót.</p>
<p>-Akkor menjünk gyorsan.</p>
<p>Egy folyosón egy utas áll, utat enged nekik. Herbin, aki mindig siet, elől megy.</p>
<p>Josiane odasúgja menet közben az utasnak:</p>
<p>-Megtettem.</p>
<p> </p>
<p>A bárban kevesen vannak. Isznak. Herbin a felesége mellé könyököl.</p>
<p>-Micsoda életet kell élnie mellettem, szegény Josiane-om! – mondja.</p>
<p>Josiane csodálkozik. Szokatlan hang ez a férjétől. De ma este kevésbé feszült és csaknem kedves, mintha észrevenné, hogy a felesége is létezik. Igyekszik kedves lenni, de most az asszony az, aki távolságtartó és hideg marad. Herbin hirtelen ránéz az órájára és visszaváltozik azzá, akiknek „soha nincs egy perce”. Pénzt dob a pincérnek. A kikapcsolódásnak vége.</p>
<p>A folyosón még mindig ott áll a magányos utas. Josiane után suttogja:</p>
<p>-Nem felejted el?</p>
<p>-Nem – feleli az asszony.</p>
<p>Majd követi Herbint és bemegy utána a fülkéjébe.</p>
<p>-Valaki járt itt! – kiáltja szinte azonnal. És minthogy Herbin megvonja a vállát, mintha pánik törne ki rajta. Rémülten állítja, hogy hozzányúltak a dossziékhoz, hogy a bőrönd nem ott van, ahová tették. Herbin nem vesz észre semmi rendellenest és hiába mondja, hogy mindennek semmi jelentősége, nem tudja meggátolni a feleségét abban, hogy ne szóljon a stewardnak. Ez utóbbi azt állítja, hogy nem járt a fülkében. Akkor talán egy utas? Nem hinné, csaknem egész idő alatt a folyosón tartózkodott.</p>
<p>Josiane tovább erősködik. Ez a kis komédia a tervük része. A stewardnak majd emlékeznie kell erre a kis incidensre.</p>
<p>Később, amikor majd megtalálják Herbin holttestét, valakinek tanúskodnia kell, hogy valaki, valószínűleg a gyilkos járt bent a fülkében és ő tette a mérget a kávéba.</p>
<p>Herbinnek elege lett a dologból. Elküldi a stewardot, de nem engedi el azonnal Josiane-t. Viccelődni próbál. De tulajdonképpen meghatotta, hogy a felesége így törődik vele.</p>
<p>-Sajnálom, kedves barátném, hogy ennyi gondot okozok magának. Néha azt képzelem, hogy az egész világ utál. És amikor rájövök, hogy…Rendben. Mondjuk, meg akarom köszönni, Josiane…És most menjen gyorsan pihenni. Jóéjt!</p>
<p>És becsukja a fülke ajtaját az asszony mögött.</p>
<p> </p>
<p>De Josiane nem fekszik le. A vagon végébe megy. Murére elébe siet.</p>
<p>-Nos? – kérdezi.</p>
<p>-Rendben van. Minden a terv szerint ment.</p>
<p>Zavartan hallgatnak egy ideig.</p>
<p>-Biztosítanak arról, hogy nem fog szenvedni – szólal meg újra Murére.</p>
<p>Még nem tudják, hogy ellenségekké válnak, de érzik, hogy most el kell válniuk és hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy felejtsenek. Murére ráteszi a kezét Josiane vállára.</p>
<p>-Bátorság! – súgja.</p>
<p>Az asszony visszamegy a fülkéjébe. Zavart. Szomjas. Előveszi fogmosó poharát, inni akar, de elborzad a mozdulattól és leteszi a poharat. Megnézi magát a tükörben, rágyújt egy cigarettára és újra kimegy a folyosóra.</p>
<p>Herbin a folyosón van. Ő is cigarettázik. A semmibe mered. Josiane mellétámaszkodik. Az üvegben látja a nyitva hagyott ajtón keresztül férje fülkéjét, az ülés sarkában a termoszt.</p>
<p>Egy idő után Herbin halkan beszélni kezd. Nem is annyira a feleségéhez, inkább saját magához.</p>
<p>-Az a revolvergolyó nem talált el…de…hülyeség, amit most mondok…bizonyos értelemben mégis megsebesített. Az adott pillanatban az ember nem érez fájdalmat, aztán kezd csak el szédülni…aztán észreveszi, hogy vérzik…Nyolc nap óta megváltoztam.</p>
<p>Josiane hallgat.</p>
<p>-Igaz. Nem vagyok már ugyanaz az ember. Kétségeim támadnak. Sajnálom, hogy megtörténtek bizonyos dolgok. Én, Herbin! Először történik velem ilyesmi.</p>
<p>És Herbin zavartan, sok habozással megpróbál mérleget készíteni az életéről. Keresi az igazságot és szenved attól, hogy olyan csúfnak látja. Az első házassága, például, csőd volt. A lánya is csőd. Túltengő újságírói aktivitása is egy sor kudarcot takart. Josiane? Lehet, hogy ő az utolsó, a legszörnyűbb kudarca. Igen, kudarc. Nem kell udvariasságból az ellenkezőjét állítani. Csak pénzt tudott adni, más semmit. És miután szóba került a pénz, elmondja, hogy vagyonát két részre osztotta. Az egyik része a lányáé, a másik, a nagyobbik, a feleségéé. Elkészítette a végrendeletét, mint egy öregember.</p>
<p>Igen, ez nevetséges, ugyanakkor megkönnyebbült tőle. Nehogy Josiane sértésnek vegye. Elvégre neki is joga van, ugyanúgy, mint másnak, szeretni a feleségét, ha nincs is ideje ezt megmondani neki…</p>
<p>És bent a fülkében a termosz gúnyosan csillog…</p>
<p>Herbin boldog, hogy végre elmondhatta, ami a szívét nyomta. Az előttük álló két hét, mindkettejük jó szándékával, két hét örömöt jelenthet, mint akkor, amikor először indultak el együtt ezen a vonaton…</p>
<p>-Jó éjszakát, kis Josiane-om. Be kell fejeznem a munkámat. Micsoda szószátyár vagyok én ma!</p>
<p>Herbin megsimogatja felesége arcát, aztán bemegy a fülkéjébe, amelynek bezárja az ajtaját.</p>
<p>Josiane egyedül marad. Kétségbeesett. Miért is hallgatott Murére-re? Michelnek nem szabad meghalnia, hisz szereti. És a következmények is iszonyúak lennének…most már őt is gyanúsíthatnák, hisz örököl a férje után.</p>
<p>Már éppen be akar menni a fülkébe a férje után, amikor a folyosón megjelenik egy nő. Meglátja Josiane-t és odarohan hozzá:</p>
<p>-Josiane! Hogy van, drágám? Jaj, úgy örülök, hogy találkoztunk! Az ölében lévő kutya ugat, a gazdája beszél, beszél, nevet. Josiane hiába próbálja félbeszakítani. Akkora a lárma, hogy Herbin kinéz.</p>
<p>A nő rávetődik:</p>
<p>-Michel! Kedves Michel! – és már a férfinak áradozik.</p>
<p>Josiane kihasználja a lehetőséget és bemegy a fülkébe. Már-már sikerül felkapnia a termoszt, amikor Herbin visszajön. Josiane szédelegve megy vissza a folyosóra. Sápadtsága feltűnik a nőnek.</p>
<p>-Nem érzi jó magát?</p>
<p>-A fáradtság…lefekszem…bocsásson meg.</p>
<p>De egy perc múlva újra megjelenik. Mindenáron vissza akarja szerezni a termoszt. Bekopogtat a férjéhez és bemegy. Herbin dolgozik. Josiane elnézést kér, a könyvét valószínűleg véletlenül a férje bőröndjébe tette. Herbin mormog, fel sem néz. Josiane kinyitja a bőröndjét, kiveszi a könyvet, aztán megragadja a termoszt és kimenekül a fülkéből.</p>
<p>Sikerült. Bemegy a saját fülkéjébe. Most már csak ki kell öntenie a kávét és senki nem tudja meg soha…Sajnos nyílik az ajtó és Herbin jön be mosolyogva.</p>
<p>-Egy pillanat – mondja -a könyv rendben van, de a kávé nem. Magának nincs rá szüksége, nekem viszont egy félórán belül okvetlenül innom kell..Álmodjon szépeket!</p>
<p>Visszaveszi a termoszt, megcsókolja Josiane-t és kimegy. Josiane zokog és futva keresi fel szeretőjét. Mindent elmond neki. Különösen a végrendeletet hangsúlyozza ki. Ha valami történik Herbin-nel, azonnal rá gyanakszanak és aztán eljutnak Murére-hez is.</p>
<p>És akkor elvesztek. A férfi mintha nem értené.</p>
<p>-Odaadod a pénzt valami jótékonysági célra – mondja – az jól hat. Senki sem vádolhat, hogy érdekből…és hogy jutnának el hozzám, ha te nem nevezel meg?</p>
<p>A csalódás szörnyű érzése kezdi hatalmába keríteni az asszonyt.</p>
<p>-Meg kellett volna mondanod, hogy még mindig szereted a férjedet – háborodik fel Murére.</p>
<p>Csúnyán összevesznek. Végül Murére kifakad:</p>
<p>-Egy mód van arra, hogy Herbin megússza, majd oda hozzá és mondj el neki mindent. És természetesen kenj rám mindent. De vigyázz, meg tudom védeni magamat. Nálam vannak a leveleid. Addig is, nem tudom, miért folytatnám ezt az utat, leszállok a következő állomáson…</p>
<p>Josiane nézi a férfit, akit szeretett és akit a félelem lealjasított. Menjen csak el. Tűnjön el az életéből. Nincs szüksége rá. Nem fogja vádolni.</p>
<p>Újra erőt vesz rajta a pánik, kirohan a folyosóra. Ugyanebben a pillanatban a vonat hirtelen fékezéssel megáll. Josiane a férje fülkéje felé szalad. Utasok jönnek ki a folyosóra, és kérdezik, mi történt.</p>
<p>Herbin fülkéje előtt sokan állnak.</p>
<p>-A felesége – mondja valaki, amikor meglátja.</p>
<p>-Revolverrel gyilkolták meg – mondja az izgatott steward – A kalauz elfogta a gyilkost. Állítólag ugyanaz az alak, aki egyszer már rálőtt.</p>
<p>Josiane nem hallja. Ártatlan, de mindent elvesztett. Már csak egy gondolata van: elvenni a termoszt, és inni, inni…Már nyújtja érte a kezét, de a steward félretolja.</p>
<p>-Nem szabad semmihez sem hozzányúlni, asszonyom, ez a szabály.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F02%2Fboileau-narcejac_a_mereg_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F02%2Fboileau-narcejac_a_mereg_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F05%2F02%2Fboileau-narcejac_a_mereg_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: A méreg 2. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/05/02/boileau-narcejac_a_mereg_2_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18114450" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Boileau-Narcejac
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/bottle-of-poison-meta_1.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/28/cogito_23_4_479
Cogito 23/4-2
2023-04-28T06:57:00+02:00
2023-04-28T06:57:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/130702911-d0fcae05-2028-41a9-bd80-0b885426621c.jpg" alt="130702911-d0fcae05-2028-41a9-bd80-0b885426621c.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>04.14.</p>
<p><span>Az USA most hirtelen barátunk lett. Miközben Ukrajna pénzügyileg nemlétező ország. Ha én ennyire össze-vissza beszélnék, már rég nem hinne nekem a kutya sem és elmebetegnek néznek. Neki miért hisznek és miért nem nézik elmebetegnek?</span></p>
<p><span>04.15.</span></p>
<p><span>Akcióhét a multiban. Mivel a zöldségek elég drágák, gondolom, ráteszem az egyik 20%-os kupont a fürtös paradicsomra. „Nem lehet, akciós” – mondja a kasszás hölgy. „Bocs, de nincs kiírva rá” – mondom, erre beüti nekem a gépben, hogy bebizonyítsa. „Oké – felelem, de akkor miért nincs kiírva?” „Ez olyan csendes akció” – feleli a hölgy. Ja, hacsak úgy nem….</span></p>
<ol start="4">
<li><span> 17.</span></li>
</ol>
<p><span>Most már biztos, hogy azzal a bizonyos, naponta ismételt békedallal az atomháború pszichózisát akarják növelni az emberekben. Ha még nem rettegnének eléggé és nem szorulnának eléggé védelemre. </span></p>
<p><span>Életem Párja a minap talált egy Yoko Ono-idézetet, amelyben azt tanácsolja, hogy 45 napig ne mondjuk és ne gondoljunk rosszat másokról. Szentnek kell lennie annak, aki ezt akár 3 napig kibírja ennyi aljasság közepette…</span></p>
<p><span>04.18.</span></p>
<p><span>Néhány hónapja még jókedvűen kvaterkáztunk, most pedig már búcsúznunk kell a magyar rock Kereszteslovagjától. Több évtizedes barátság kötött össze minket, nemcsak a zene, nemcsak a nagy bulizások, evések-ivások. Volt idő az életemben, amikor a Bem-rockpart egyfajta menedék volt számomra. Amikor megsirattuk őt, Életem Párja azt mondta: a jövőben egyre több veszteségre kell felkészülnünk – a saját korosztályunkban is…És meg kell becsülnünk saját erőnket, hiszen még sok dolgunk van, kár lenne felesleges dolgokra pazarolni…</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/PetMjrBbzi0" title="Ős-Mini - "Vissza a városba" Bemrockpart 2014. 01. 19." allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="" width="640" height="359" frameborder="0"></iframe></p>
<p><span>04.19.</span></p>
<p><span>A közkultúrcsatornán ismétlik a klasszikus Mézga-családot. Egy kicsit poros, de azért tanulságos. A minap azt az epizódot láttuk, amikor „Öcsi” fénypostával „góliátfóliát” küld eleinek, amellyel óriás gyümölcsök és zöldségek nőnek a kertjükben, és ugyanekkorára nőnek bennük a kukacok és a hernyók, amelyek mindent felfalnak. A multimarketben a mai napon a kaliforniai paprikák előtt szembesültem ugyanezzel a jelenséggel. A legkisebb is legalább fél kilós volt, de volt, amelyik egy kiló feletti. Ez a mi sorsunk is? gigantomániánk, a természetellenes nagyság lesz a végzetünk?</span></p>
<p><span>A pápalátogatás kapcsán naponta sulykolják belénk, hogy ”Jézus a jövőnk”. Már ezzel is vitatkoznék, mint nem hívő, de amikor a rendszerváltás előtti „ateista diktatúráról” beszélnek, kinyílik a bicska a zsebemben. Arról már nem is szólva, hogy ennek kapcsán azt fejtegetik, hogy „II.János Pál pápa elhozta a szabadságot minden magyarnak.” És kérdezem én, hol van az a szabadság, mi maradt belőle? </span></p>
<p><span>04.22.</span></p>
<p><span>Utolsó oázisaink egyike a Margitsziget. Erre mit tapasztalunk egy napsütéses tavaszi délutánon? Több ezer biciklis lepi el, letaposva a sarjadó természetet, az ősfák törzsét parkolónak használva. És azt mondják, ez egy nagy együttlét. Ez sem jó másra, mint a csordaszellem erősítésére, és arra, hogy azok, akik nem szeretik az ilyen tömegrendezvényeket, amelyek ráadásul a fél várost megbénítják, legalább egy napig mást szidjanak. </span></p>
<ol start="4">
<li><span> 24.</span></li>
</ol>
<p><span>Ingyenes hm…címlapján hirdeti, hogy jönnek a nagy élelmiszer-akciók. Újabb parasztvakítás, hogy leplezzék a megállíthatatlan inflációt. Biztos, ami biztos, multink gyorsan emelt néhány zöldségen és gyümölcsön, hogy legyen miből engedni. </span></p>
<p><span>Az ötös számú agyhentes békemenetet szervezne rá a pápai misére, amelynek politikai üzenete lenne. Szép kis svájneráj lesz, ahogy egykori tanult kollégám mondta volna, ha az igazi hívők és a kamukeresztények összecsapásává silányul a Szentatya látogatása. Arra pedig várhatunk, hogy az ötös számút az egyes számú rendreutasítsa.</span></p>
<p><span>04.25.</span></p>
<p><span>Az egyes számú azért ismét megmutatta, hogy ki a fasza gyerek, karikás ostort pattogtatva. Még jó, hogy nem tette hozzá, hogy ő „Isten Ostora”. Egyszer éjjel egy taxissal utaztunk, aki kijelentette, hogy le tudja vezetni családfáját egészen Attila királyig. Szerencsére baj nélkül hazaértünk. </span></p>
<p><span>Ha agykutató lennék, mindenekelőtt azok a biokémiai-neurológiai-genetikai stb…folyamatok érdekelnének, amelyek előidézik az agysejtekben, hogy valaki minden süket dumát bevegyen és inkább annak higgyen, mint a saját tapasztalatának. Pedig a statisztikai közhivatal is megállapította, hogy egy év alatt 20%-kal csökkent a fizetések értéke. A kilós budget sárgarépa ára pedig 75%-kal lett több az egy hónappal ezelőttihez képest.</span></p>
<p><span>A Youtube-on beleakadtam A hová tűnt a sok virág?-ba – Marlene Dietrich előadásában. És rögtön megkerestem Mezei Máriától, akitől ez a dal belém ívódott már gyerekkoromban és sokáig csak az ő hangján tudtam elképzelni. És most is hátborzongatóan szép és hidegrázóan aktuális. </span></p>
<p><span>És búcsúzom egy másik gyerekkori élménytől. Apám egyik első magnószalagján megvolt Harry Belafontétól az Island in The Sun, neki is az egyik kedvence. Hozzátartozott zenei neveltetések kezdeteihez. Örök hálám Apámnak azokért a BASF magnószalagokért, amelyeken Elvis, Armstrong, a Platters, Pat Boone a Speedy Gonzalestől a Blueberry Hillig, és más, ma már kevésbé ismert 50-es évek végi sztárok szerepeltek. </span></p>
<p><span>04.26.</span></p>
<p><span>A pápalátogatást megelőző általános biztonsági buzgómócsingoskodásról eszembe jut egy két évvel ezelőtti pozsonyi élményünk. 2021. szeptember 13-án reggel negyed 10-kor érkezett a köztársasági elnöki palotába Ferenc pápa. Már jó fél órával előbb csatlakoztunk a díszes kerítés előtt felállított kordon előtt tolongó tömeghez, és bár érkezésekor éppen csak egy pillanatra láthattuk messziről, sikerült rájönnünk, hogy merre fog a konvoja távozni. Percről percre követhettük, ahogy a biztonságiak, a felvezető rendőrmotorosok és a konvoj sofőrei ugrásra készen várták az indulási parancsot, majd elérkezett a nagy pillanat: Őszentsége kocsijából mosolyogva áldást osztva alig 5 méterre haladt el tőlünk. A helyi rendfenntartók határozottan, de rendkívül kulturáltan tették a dolgukat, minden felesleges paranoia és erődemonstráció nélkül. Még a palota környékét is csak aznap reggel zárták le és csak a kocsiforgalom elől. A híveknek még arra is volt lehetőségük, mielőtt a konvoj elindult a Szent Márton dóm felé, hogy néhány percig közelről fényképezzék Ferenc pápát…</span></p>
<p><span>04.27</span></p>
<p><span>„Meddig tart ez az őrült hangzavar?</span></p>
<p><span>Meddig bőgtök még a hon nevében</span></p>
<p><span>Kinek a hon mindig ajkain van,</span></p>
<p><span>Nincsen annak, soha sincs szívében!</span></p>
<p><span>Mit használtok kofa-nyelvetekkel?</span></p>
<p><span>Évről évre folyvást tart a zaj,</span></p>
<p><span>És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?</span></p>
<p><span>Nincs-e még meg minden régi baj?” </span></p>
<p><span>-írta Petőfi Sándor 1947 augusztusában</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F28%2Fcogito_23_4_479%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F28%2Fcogito_23_4_479%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F28%2Fcogito_23_4_479%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 23/4-2"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/28/cogito_23_4_479#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18111746" border="0" /></a><br /></p>
szocio
gondolkodom
Magyarország
Göbölyös_N._László
0
Cogito 23/4-2
A Mézga-családtól Ferenc pápáig. A zöldségektől a kimondott zöldségekig. És búcsú egy Jóbaráttól. GNL gondolkodik.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/130702911-d0fcae05-2028-41a9-bd80-0b885426621c.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/130702911-d0fcae05-2028-41a9-bd80-0b885426621c.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/25/boileau-narcejac_a_mereg
Boileau-Narcejac: A méreg 1. rész
2023-04-25T01:01:46+02:00
2023-04-25T01:01:46+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/bottle-of-poison-meta.jpg" alt="bottle-of-poison-meta.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>-Halló! – ordította Michel Herbin…Á, szétkapcsoltak bennünket kedves barátom…Azt mondtam, nem fenyeget semmi veszély…Az ismeretlen, aki rám lőtt, bizonyára egy idegbeteg volt…Ilyesmi, szerencsére, csak egyszer történik meg…Hogyan? Nagyon kedves, de el tud képzelni engem, Herbint, a Paris-Nouvelles igazgatóját két őrzőangyal között utazni? (Harsány nevetése betölti az irodát). Figyelembe véve, hogy ma este a feleségem is elkísér?...Hogyan,….Ó, fenyegető leveleket minden pozícióban lévő ember kap…Igen, javul a helyzet….naponta egy-kettő…Mindig ugyanaz…Ostoba és rosszindulatú…Igaza van. Mérsékelnem kellene magamat, de hát az ember 40 éves korában már nem változik meg. Ismer, a vita az életelemem. Mindig oda kell, hogy csapjak…</p>
<p>Egy altiszt jön be, egy halom újságot rak le Herbin elé, aki beszélgetés közben félszemmel átnézi a címeket, egyes cikkeket bekeretez.</p>
<p>-Igen, mindig este indulok. Vonattal…két hétig maradok ott…Nem vagyok fáradt igazában, inkább egy kis kikapcsolódásra van szükségem. Köszönöm még egyszer…Viszontlátásra, barátom.</p>
<p>Herbin a helyére teszi a kagylót és a titkárnő felé fordul.</p>
<p>-Lát engem két gorillával? Mindenki röhögne rajtam. Címlapon, három hasábon: „Michel Herbint a rendőrség védelmezi”. Végem lenne.</p>
<p>Aláírja a a postát, rágyújt egy cigarettára és ránéz a titkárnőre:</p>
<p>-Akkor már jobb, ha lelőnek.</p>
<p>-Nyílik az ajtó, a magántitkára hozza az esőköpenyét.</p>
<p>-Azonnal jövök! – kiáltja Herbin, felkapja a táskáját, a szemüvegét és kifelé indul.</p>
<p>Egy alkalmazott behozza vezércikkének még nedves kefelevonatát. Herbin gyorsan átfutja és megjegyzi:</p>
<p>-Ez egy kicsit azért erősre sikerült.</p>
<p> </p>
<p>Josiane Herbin éppen ezekben a percekben készül búcsúzni szeretőjétől, François Murére-től. Idegesen festi a száját, míg a mögötte álló férfi még egyszer a lelkére beszél:</p>
<p>-Hidd el, hosszan és alaposan átgondoltam minden részletet. Abszolút nem kell félned. Először is, a jelenlegi körülmények között férjed eltűnése senkit sem lep majd meg. A nyomozás az ellenségei felé fordul. És ellensége aztán van elég! A gyanú azonnal arra az alakra terelődik, aki a múlt héten rálőtt. Örülhetünk, hogy a férjed akkor megúszta….Tételezzük fel, hogy a rendőrség egyszerű rutinból téged is gyanúsít…Senki sem tud a mi kapcsolatunkról…És a férjed halálából nem származik semmi hasznod, hisz a lánya örököl utána. Hát akkor? Nincs indok…érted?</p>
<p>Josiane hallgat és Murére érzi, hogy nem sikerült teljesen meggyőznie az asszonyt.</p>
<p>-A méreg az, amitől félsz? – kérdezi – Ha pontosan úgy csinálod, ahogy elmondtam, a nyomozás azonnal megállapítja, hogy valaki behatolt a fülkéjébe, következtetésképpen…</p>
<p>-És ha nem iszik?</p>
<p>-Ugyan már! Tudod, hogy sokáig dolgozik és mindenhol…még a vonaton is…és ha nem, doppingolja magát kávéval…Ezt mindenki tudja róla. Valahányszor riportot csinálnak vele – tudod, milyen ripacs – azonnal elhelyezi a kis szövegét: 18 órát dolgozik naponta…a lap a mindene, stb…Nem mondom, ha valaki másról lenne szó, lenne kockázat, de Herbin-nel nem!</p>
<p>Josiane még mindig gondterhelt volt. És amikor Murére becsúsztatja táskájába a mérget, ösztönösen hátra hőköl. A férfi a karjába szorítja és gyengéden ringatja.</p>
<p>-És is ott leszek, drágám…Tudod, hogy én is foglaltattam helyet nem nagyon messze tőletek…Vigyázok rád. Bízz bennem, jó? Ez nem mehet tovább, te is tudod. Előbb-utóbb rájön. A mesterségéhez tartozik, hogy jól informált legyen. És amilyen heves vérmérsékletű, képzeld el a folytatást. És én nem lehetnék mindig melletted, hogy megvédjelek…A bizonyíték, hogy nem lehet vele semmit békésen megbeszélni, hogy más sem habozott erősebb módszerekhez nyúlni. Használjuk ki! Végül is nem a mi hibánk, hogy a férjed ilyen őrült.</p>
<p>Hosszan beszél, hogy megnyugtassa az asszonyt. És amikor elbúcsúznak, tudja, hogy az asszony megteszi.</p>
<p> </p>
<p>Az asszony visszamegy lakásukba. Nincs türelme a liftre várni, elindul a lépcsőn. Egy fiatal nő jön lefelé. Gyűlölködve néznek egymásra. Josiane dhühös, felrohan, becsapja az ajtót. Férje dolgozószobájából hangok hallatszanak. Herbin az utolsó instrukciókat adja meg titkárának. Ingujjban van, hangos, buzog.</p>
<p>-A Brachet-üggyel majd én foglalkozom. A vonaton átnézem az anyagot. Hívj fel holnap reggel a villában, 10 óra tájban. Á, ne felejtsd el elküldeni Bléche riportjának utolsó részét. Ez a legsürgősebb. Ha nem hagyta, hogy átrázzák, az ügy nagy port fog felverni. Majd gondom lesz rá….</p>
<p>Nevet. Josiane belép.</p>
<p>-Mit akart itt a lánya? – kérdezi férjétől.</p>
<p>-Mit akart volna, pénzt.</p>
<p>-És maga adott?</p>
<p>-Azt nem. Tudnia kellene, hogy nem szeretem az ultimátumokat. Remélem, nem neki ad igazat?</p>
<p>-Én? Én nem mondok semmit. Különben sem tartozik rám.</p>
<p>Herbin rámutat a csomagokra.</p>
<p>-Nem szólna Mariának, hogy vigye le ezeket?</p>
<p>-Maria elment ma reggel a sofőrrel és a kocsival.</p>
<p>-Á, igaz!</p>
<p>Herbin nevet. Jó kedve van, tetszik neki saját feledékenysége. Dossziéit belerakja a táskájába.</p>
<p>-Legyen szíves, Josiane, készítse el a termoszomat. Jó erős, kávét, ahogy szeretem. És tegye be a bőröndömbe.</p>
<p>Josiane kimegy a konyhába. Sápadt. A pillanat elérkezett.</p>
<p>Megfőzi a kávét, majd egy tubusból fehér port önt hozzá. Közben állandóan szemmel tartja az ajtót. Dolga végeztével hosszan mossa a kezét a csapnál. (folytatjuk)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F25%2Fboileau-narcejac_a_mereg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F25%2Fboileau-narcejac_a_mereg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F25%2Fboileau-narcejac_a_mereg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Boileau-Narcejac: A méreg 1. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/25/boileau-narcejac_a_mereg#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18108562" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
Franciaország
kriminovella
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Boileau-Narcejac: A méreg 1. rész
Szerelmi háromszög, valaki felesleges. Könnyűnek látszik megszabadulni tőle. A híres francia krimipáros novellája.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/bottle-of-poison-meta.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/bottle-of-poison-meta.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/18/pierre_bellemare_meztelen_ember_a_hoban_kriminovella
Pierre Bellemare: Meztelen ember a hóban – kriminovella
2023-04-18T07:25:31+02:00
2023-04-18T07:25:31+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/pierre-bellemare.jpeg" alt="pierre-bellemare.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hat tekintet szegeződik a jámbor külsejű, szemüveges bíróra. A négy férfi és a két nő a vádlottak padján nem bűnöző. Becsületes állampolgárok, akik soha sem kerültek összeütközésbe a törvénnyel és egyetlen tulajdonságuk sem hajlamosította őket erre. Ami velük történt, az váratlan, alattomos, rettenetes. És, ki tudja, talán mindenkivel megtörténhetett volna.</p>
<p>Ez a kérdés foglalkoztatja a teremben a közönséget és a nagy számban megjelent, de szokatlanul csendes újságírókat.</p>
<p>Vajon bárki közülük megérdemelné-e, vagy nem, hogy ezekkel az emberekkel együtt üljön a vádlottak padján?</p>
<p>Itt van először is Jean-Didier Miller, egy jóravaló 23 éves fiú, újságkihordó. Összeszorított szájjal néz a bíróra, de csaknem sír. Az apja és az anyja is a teremben vannak</p>
<p>A másik, Adolf Nissau, részlegvezető egy bankban, 38 éves. Vidám, joviális ember, de most összeráncolt homlokkal ül és időnként zavart pillantásokat vet a teremben ülő kollégájára.</p>
<p>Herman Fohlen, állami alkalmazott, aggodalmát és talán szégyenét rejtve hajtja le a fejét. Mellette ül egy 39 éves építész. Intelligens arca van. Mosolyogni próbál, valószínűleg azért, hogy megnyugtassa a feleségét, aki szintén vádlottként van jelen.</p>
<p>Az asszony mellett özvegy Millerné. Sápadt, mint a halál. A fia is ott van a teremben a közönség soraiban.</p>
<p>Négy férfi és két nő várja, hogy rekonstruálják az eseményeket, amelyek vádlottakat csináltak belőlük.</p>
<p>Először a fiatal Jean-Didier Miller tesz vallomást.</p>
<p>-Fél öt körül – kezdi tompa hangon – a 352-es úton haladtam a furgonommal.</p>
<p>A bíró félbeszakítja:</p>
<p>-Felhívom a figyelmet arra a körülményre, hogy az útról akkorra már eltakarították a havat, de a mező és főleg az út két oldala havas volt. Egyébként ebben az időpontban újra elkezdett esni a hó. Az eset január 1-ről január 2-re virradóra este és éjszaka történt, több mint mínusz 16 fokos hőmérsékletnél.</p>
<p>-Fogyasztott alkoholt, Miller?</p>
<p>-Nem, bíró úr.</p>
<p>-Rendben, folyassa!</p>
<p>-A város szélétől körülbelül 5 kilométerre vettem észre az emberi testet a hóban. Megálltam. Aztán visszatolattam. Akkor láttam meg, hogy egy férfi az és csaknem teljesen meztelen. És…akkor…továbbmentem.</p>
<p>-És miért nem szállt ki a kocsijából, Miller úr?</p>
<p>-Mert attól féltem, hogy valami csapda, hogy az az ember direkt megjátszotta az egészet, hogy odamenjek és aztán megtámadjon. De értesítettem a rendőrséget, amikor megérkeztem az újságlerakathoz.</p>
<p>-Hálásak vagyunk Önnek, Miller úr, de az a lerakat 50 kilométerre van onnan, tehát csak 45 perccel később tudta értesíteni a rendőrséget.</p>
<p>Egy postakocsi vezetője a következő tanú. Röviden, gyorsan, mogorván beszél, mintha sürgős dolga volna.</p>
<p>-Amikor megláttam a hóban egy rózsaszínes foltot, ami olyan volt, mint egy emberi test, leszálltam a két kollégával együtt, akik velem voltak a kocsiban. Láttam, hogy egy fiatalemberről van szó és hogy halott. Nem nyúltunk hozzá, hogy ne töröljük le a nyomokat és mindjárt értesítettük a legközelebbi községben a rendőrséget.</p>
<p>-Köszönöm, uram. Hívják most be Kapler felügyelőt.</p>
<p>Kapler felügyelőről csak annyit jegyzünk meg, hogy öreg róka, aki lelkiismeretesen végzi munkáját, jelentése is alapos.</p>
<p>-Fél 6-kor érkeztem a helyszínre. Láttam, hogy a hóban emberi test fekszik. Egy szőke fiatalember volt, akinek nem volt egyéb öltözék, csak egy alsónadrág. Halott volt, de valószínűleg nem régóta, mert a hó, amely csak háromnegyed órával előtte állt meg, nem takarta be. A testen nem látszott komoly sérülés. Viszont a lábai szorosan össze voltak kötve, lehetetlennek látszott kézzel kioldani. A csuklói is össze lehettek kötve, mert mély vágás volt rajtuk. A nyomok alapján, amelyeket a hóban hagyott, megértettem, hogy jutott el odáig: zárt lábakkal ugrált. Ötszáz méteren keresztül követtem ezeket a nyomokat, beértem egy kis erdőbe és ott egy fához. Nyilván odakötözték, mert a vastag hóréteg alatt rengeteg lábnyom maradt meg. A dráma úgy este 11 és éjfél körül zajlott le, becslésem szerint.</p>
<p>Könnyen el lehet képzelni, mi történt. A fiatalembernek, akit nyilvánvalóan megtámadtak, valahogy sikerült kezeit kiszabadítania, miután támadói elmentek, aztán ugrálva eljutott az útig, és abban reménykedett, hogy egy autós segítségére lesz.</p>
<p>-Felügyelő úr, elfelejtett egy részletet, amely mindnyájunkat nagyon szíven ütött…</p>
<p>-Á, igen. Amikor a fától elindultam a nyomok után az úthoz, megfigyeltem, hogy az ugrások igen rövidek voltak. Ez a zárt lábakkal való futás a hóban nagyon kimerítő lehetett szerencsétlen számára. Ötszáz métert megtenni, így, a vastag hóban, rettenetes!</p>
<p>-Hogyan tudta azonosítani az áldozatot?</p>
<p>-Nagyon könnyű volt. Guillaume Macken postai alkalmazott, az apja hiába várta haza egész éjjel. Ő jelentette be hajnalban a fia eltűnését.</p>
<p>-És hogy sikerült kézre keríteni a fiú támadóit?</p>
<p>-A kocsija vezetett nyomra.</p>
<p>Az áldozat apjának ügyvédje kér szót:</p>
<p>-Bíró úr, a kocsinak van egy kis története, szeretném elmondani: Ulrich Macken, az áldozat, elektroműszerész volt. Tizennyolc éves volt csak, de keményen dolgozott. arról álmodott, hogy vesz magának egy használt kocsit. Nagyon keveset keresett, és hosszú hónapokig gyűjtötte rá a pénzt. Rettentő boldog volt, amikor Karácsony előtt sikerült vennie egy 1966-os Fordot. Azonnal ki is dekorálta az összes ajtaját rózsás matricával.</p>
<p>A felügyelő e kitérő után folytatja:</p>
<p>-Tehát, mint ahogy az előbb mondtam, a kocsi vezetett nyomra. Amikor másnap reggel visszamentem a helyszínre, a legnagyobb meglepetésemre ott találtam az áldozat rózsákkal díszített Fordját. Egy fiatalember éppen akkor akart eltűnni az erdőben. Elővettem a pisztolyomat, és megállítottam. Egy 25 éves csavargó volt. Megtaláltam nála az áldozat jogosítványát. A társát csak este sikerült letartóztatni, mert az erdőben észrevett és elmenekült. Egy istállóban bújt meg. Ők ketten adták aztán meg a harmadik ember nevét. A gyilkosság rekonstruálása…</p>
<p>-Azt javaslom – szakítja félbe a bíró – hogy nagyvonalakban ismertesse a három csavargó tettét, mert ezen a tárgyaláson nem ők a szereplők.</p>
<p>-Ahogy óhajtja. Újév estéjén Ulrich 22 óra tájban jött ki egy diszkóból. Vele egyidőben távozott egy közeli bárból a három csavargó. Egy barátnőjüket akarták meglátogatni, de nagyon hideg volt, nem akarózott nekik gyalog nekivágni az útnak. Ekkor észrevették Ulrichot, aki beindította a kocsi motorját. Villámgyorsan cselekedtek. Az egyik kinyitotta az ajtót, megragadta a fiatalembert a hajánál fogva és kését a torkának nyomva, átlökte a jobboldali ülésre. A többiek is beszálltak. Elautóztak a város széléig, az erdőben levetkőztették áldozatukat, rongyot tömtek a szájába és egy fához kötözték a kocsiban talált dróttal. Ezután a legnagyobb lelki nyugalommal visszamentek a városba.</p>
<p>Másnap, pusztán kíváncsiságból, ketten visszamentek megnézni, mi van a fiúval. Ekkor botlottam bele az egyikbe. Meg kell mondanom, hogy hármuk közül az egyik bevallotta, hogy tekintettel a hidegre, biztos volt abban, hogy a fiú meghalt, ha közben senki sem talált rá…</p>
<p>-Helyben vagyunk – mondja a bíró, és az egész terem a hat vádlott felé fordul.</p>
<p>Amikor Kapler felügyelő és a bíró rekonstruálták az ügy kronológiáját, felfigyeltek egy részletre. A fiatalember 22 órakor jött ki a diszkóból. A csavargók körülbelül fél 11-kor kötözték a fához és azonnal el is mentek. Ezt igazolja az a hóréteg is, amely a nyomokat fedi. Másrészt a hóréteg vastagsága a fiúnak az úthoz vezető lábnyomain azt mutatja, hogy elég hamar el tudta oldani magát a fától. Ezzel szemben felfedezésekor a testén hónak nyoma sem volt. Pedig a hóesés csak hajnali 5 óra felé állt el. Ebből az következik, hogy minimum öt óra hosszat állt összekötözött lábakkal, meztelenül, mínusz 16 fokban az út szélén segítségre várva. Segítség pedig nem jött, mivel a postai alkalmazott, az egyetlen, aki segíteni akart, már holtan találta.</p>
<p>-Mi okozta a halálát? – kérdi a bíró a törvényszéki orvostól.</p>
<p>-A hideg, bíró úr. Ez kétségtelen, hisz a sebei jelentéktelenek voltak.</p>
<p>Pedig volt forgalom azon az úton az 1971. január 2-re virradó éjszakán.</p>
<p>A rendőrség egy tucatnyi kocsit talált. Nyolc sofőr jelentette ki, hogy nem látott semmit, négyen beismerték, hogy láttak az út mentén egy integető meztelen embert. Ez a négy ember és az utasaik várnak most ítéletre. A vád ellenük kötelező segítségnyújtás elmulasztása.</p>
<p>Jean-Didier Miller már akkor látta az áldozatot, amikor a fáradtságtól a földre esett. Mivel a hó akkor még esett és holttestén nem volt hó, élt még akkor, teste melegétől olvadt el rajta a hó. De a vádlott nem szállt ki a kocsiból, mert attól félt, hogy a férfi csapdát állított számára és meg akarja támadni.</p>
<p>-Ulrich, mint agresszor! – méltatlankodik az ügyvéd – Ő, aki rózsákat rakott az autójára. És ki az a hülye bandita, aki meztelenre vetkőzik mínusz 16 fokban? Maga vagy hazudik, vagy szörnyen ostoba.</p>
<p>-Ügyvéd úr, ön sértegeti a vádlottat. Ő volt az egyetlen, aki értesítette a rendőrséget.</p>
<p>-Igen. Háromnegyed órával később…és későn.</p>
<p>A banktisztviselő következik:</p>
<p>-Amikor megláttam a meztelen, páros lábbal ugráló embert, azt hittem, hogy bolond vagy részeg.</p>
<p>-És?</p>
<p>-Továbbmentem.</p>
<p>-És nem értesítette a rendőrséget. Miért?</p>
<p>-Mert nem vagyok feljelentő…</p>
<p>-Á! Nem akart feljelenteni egy embert, aki meztelenül integetett a hóban. Arra nem gondolt, hogy akár bolond, akár részeg, abban a hidegben okvetlenül megfagy?</p>
<p>-Nem akarom megsérteni a vádlottat – szólt közbe az ügyvéd – Ezért nem beszélek ostobaságról, csupán a képzelőerő teljes hiányáról. Kár, hogy ezért senkit sem lehet elítélni, bár a következményei épp olyan súlyosak lehetnek, mint a szándékos mulasztások.</p>
<p>Az állami alkalmazott:</p>
<p>-Igen, láttam, hogy valaki integet. Lassítottam is. De amikor láttam, hogy egy meztelen férfi, haboztam…</p>
<p>-Végül mégis megállt…-észrevételezi a bíró.</p>
<p>-Igen, a kanyar után.</p>
<p>-Íme! Nagyszerű! Rendkívül fejlett felelősségérzet! – kiált fel az ügyvéd – Akkor állít meg, amikor már nem látta az áldozatot. És akkor, megszabadulva a kínos látványtól, sietett elfelejteni és boldogan elment.</p>
<p>A legdrámaibb vallomást az építész teszi.</p>
<p>A tragédia éjszakáján, miután baráti körben megünnepelték az újévet, fél 12 tájban indul el kocsival feleségével és özvegy Millernével. Minthogy valóban nagyon hideg van, maximumra kapcsolja a fűtést. A lámpák hirtelen egy félig meztelen embert világítanak meg, aki a kezét a feje fölé emelve ugrál.</p>
<p>-Bajorországban láttam már embereket, akik léket vágnak a jégben is úgy fürödnek – magyarázza az építész – Nem nagyon lepődtem meg. Egyébként Skandináviában a január 1-i fürdőzések igen megszokottak. Ezért sem én, sem a feleségem, sem Millerné asszony nem csodálkoztunk. Még beszélgettünk is egy kicsit arról, hogy mi készteti arra, hogy ilyen helyzetben így ugráljon.</p>
<p>-És Ön, asszonyom, mit gondolt? – kérdezi a bíró a feleségtől.</p>
<p>-Hogy a fiatalembernek biztos nagyon melege volt.</p>
<p>-A mozdulatai túláradóak voltak. Arra gondoltam, hogy talán részeg, vagy őrült, aki fogadásból csinálja – magyarázta Millerné.</p>
<p>Az áldozat édesapja, aki egy ideje szemmel láthatóan ideges, nem bírja tovább:</p>
<p>-Hallják, mit mondanak? – fordul a hallgatóság felé – A fiam élne, ha e gyáva, okoskodó emberek helyett egy paraszt, vagy egy egyszerű mesterember ment volna arra. Ők megálltak volna és tudták volna, mit kell tenni.</p>
<p>-Kérem – szólalt meg az építész – ez a dráma az életem legkeserűbb leckéje és tisztában vagyok azzal, hogy sohasem tudom helyrehozni a hibámat.</p>
<p>Az építész felesége:</p>
<p>-A férjem nagyon szenved az eset miatt. Nem látszik rajta, de nagyon deprimált…</p>
<p>-Nem hiszek magának, sem a férjének – szakítja félbe Ulrich anyja – Nem álltak meg, mert önzők, mert fáztak és siettek haza. Úgy gondolták, hogy ha megállnak, esetleg kellemetlenségeknek néznek elébe. Vannak maguknak gyerekeik?</p>
<p>-Igen, egy 12 és egy 14 éves fiú.</p>
<p>-És el tudná képzelni, hogy az egyikkel ilyesmi történjen?</p>
<p>-Képzeljék el, mit érzett az a fiú, amikor nem álltak meg – teszi hozzá az ügyvéd.</p>
<p>A bíróság a hat vádlottból ötöt bűnösnek talált, mert mínusz 16 fokban, legyen az normális, bolond, vagy részeg, meztelenül minden ember megfagy.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F18%2Fpierre_bellemare_meztelen_ember_a_hoban_kriminovella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F18%2Fpierre_bellemare_meztelen_ember_a_hoban_kriminovella%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F18%2Fpierre_bellemare_meztelen_ember_a_hoban_kriminovella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Pierre Bellemare: Meztelen ember a hóban – kriminovella"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/18/pierre_bellemare_meztelen_ember_a_hoban_kriminovella#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18103654" border="0" /></a><br /></p>
krimi
Franciaország
iirodalom
Pierre_Bellemare
Göbölyösné_Németh_Mária
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/pierre-bellemare.jpeg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/14/cogito_23_4
Cogito 23/4-1
2023-04-14T07:09:00+02:00
2023-04-14T07:09:00+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/napfiver-holdnover.jpg" alt="napfiver-holdnover.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>03.31.</p>
<p>Azt írja az ingyenes hm…, hogy ma a választók fele a kormánypártra szavazna. A forrást, a mintavételt hagyjuk, szóra sem érdemes ezúttal sem, de azért mégsem kéne ekkorát hazudni. A választók fele el sem menne ma szavazni…</p>
<p>Évek óta a szomszédos multiszuperben szerzem be Pészach előtt a kóser minősítésű maceszomat. Most hiába keresem, ott, ahol lenni szokott, csak a legkülönbözőbb tréfli extrudált kenyerek és puffasztott rízspelyhek vannak. De azért mégsem maradtam pászka nélkül. Kaptam a multiszuperrel szemben lévő vietnaminál…</p>
<p><span>Elfelejtettem, hogy mi a neve annak a betegségnek, amikor valaki állandóan ugyanazt ismételgeti. Nem papagájkór, mert az valami más. Most éppen a világháború van soron, szarjon be minél jobban a magyar nép, annál könnyebb még hülyébbnek nézni.</span></p>
<p><span>04.01</span></p>
<p>Őfelsége komédiáspárosának egyik fele azt mondja, hogy a "humor nem egy női műfaj". Azon túl, hogy a nevezett nem tud magyarul (az "egy" ebben az esetben germanizmus), és műsoruk az archív felvételeket leszámítva nézhetetlen, úgy látszik, nem hallott mindazokról a nagyszerű színésznőkről, akik csak az elmúlt évszázadban hányszor megnevettettek bennünket, Gombaszögi Ellától Hernádi Juditig, Vaszari Piritől Pokorny Liáig, és akkor még nem szóltunk Tolnay Kláriról, Turay Idáról, Dayka Margitról, Psota Irénről, Tábori Nóráról, Gobbi Hildáról, akik minden műfajt mesterein űztek - a humort is. A Monica Vittiket, a Whoopie Goldbergeket már említeni is kár.</p>
<p>04.03.</p>
<p>Virágvasárnapkor az atya emlékeztetett arra, hogy a nagyheti böjt idején ajánlatos kevesebb tévét nézni, internetet böngészni és mobiltelefont használni. Azt is mondhatta volna, hogy ajánlatos kevesebb rémhírt és gyűlöletet terjeszteni.</p>
<p>Az Apokalipszis 4 lovasa vonult be a multiboltba ma reggel 4 egyformán fekete öltönyös hittérítő képében.</p>
<p>Őfelsége közvéleménykutatója már ¾-es többséget vizionál a kormánypártnak. Lesz ez még 99%-os népfront is, ha így folytatják.</p>
<p>„Alkotmányunk egy vásártér,</p>
<p>Melyen lelket adnak-vesznek,</p>
<p>Adnak-vesznek olcsó pénzért,</p>
<p>Egy kis címért, jó ebédért –</p>
<p>Jó éjszakát ily nemzetnek!” -</p>
<p>írta Petőfi Sándor 1846 novemberében.</p>
<p> </p>
<p>04.04.</p>
<p>A kötözött sonka olyan, mint a BDSM. Sokak által kedvelt perverzió.</p>
<p>04.07.</p>
<p>Felkavarhat-e egy embert az, hogy valami nem kavarja fel, sőt, kidobott időnek tekinti?</p>
<p>Őszentsége a szex szépségéről beszélgetett a fiatalokkal egy dokumentumflmben, nemzeti kormányunkat az európai emberi jogi bíróság elé citálták a gendertörvény miatt, a római Keresztúton a világ minden tájáról érkező menekültek történeteit olvasták fel az egyes stációknál, egy idő után mintha a banalizálódott napi híreket hallottam volna, és az ukrán nagykövet tiltakozott az orosz fiú története miatt, a pápai vikárius bíboros pedig úgy darálta le a köszönő imádságot, mint aki az egészet muszájból tenné. Ilyen volt Nagypéntek és Pészah 3. napja 2023-ban.</p>
<p>04.09.</p>
<p>Amikor először láttam Zeffirelli Napfivér, Holdnővérét, untam, túlságosan vallásosnak éreztem. Amikor másodszor láttam, Életem Szerelmével, nagyon tetszett, ráadásul felfedeztem benne a hippi-világgal való párhuzamokat, a pipacsmezőket, mint egyfajta LSD-s, hasisos látomásként fogtam fel és nagyon szerettem Donovan dalait is. Amikor most Húsvét szombatján újra megnéztük, az eleje tetszett, aztán ahogy haladt előre a film, egyre kevésbé, még Donovant is soknak tartottam benne, pedig őt régtől fogva kedvelem. A vége pedig egyértelmű számomra: Ferencet úgy vette meg a római katolikus egyház, hogy észre sem vette…</p>
<p>Lehet, hogy a hittel is úgy kellene lennem, mint annak idején a Nagy Szerelemmel: nem kellene mindenáron sem keresni, sem elutasítani, hanem hagyni, hogy eljöjjön a maga idejében, ha el kell jönnie. Ha meg nem kell, akkor így jártam. Addig is úgy érzem, hogy számomra a legfőbb Isten a Zene. Ebben erősített meg a Húsvét vasárnapi mise az óbudai Szent Péter és Pál Plébániatemplomban, ahol Mozart Koronázási Miséje szólalt meg.</p>
<p>04.11</p>
<p>Vajon a konszolidáció jele-e, hogy egyre többen állnak ki a nyilvánosság elé a vezérlő alfeléből vagy pedig csak egyre többen válnak rinocérosszá?</p>
<p>Egy régi ivócimborámról derült ki, hogy „ő ugyan nem antiszemita, de azért elküldené a zsidókat Auschwitz-ba, mert odavalók”- egy számára előnytelen üzleti ajánlat után bukott ki ez belőle. Érdekes módon anno a kocsmában ittas állapotban sem jött ezzel elő….</p>
<p>Szeretném valami módon felkutatni Apám családját, apai Nagyanyám szülőhelyén próbáltam valami információt szerezni, és a helyi jegyzőnek írtam, hogy segítsen ebben. A válaszban, miután két bekezdésben hablatyolt „az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény” egyik paragrafusáról, amiből egy kurva szót sem értettem, közölte, hogy „az Ön által kért személyes adatok megismerhetőségének törvényi feltételei nem állnak fenn, így az Ön által kért adatokra vonatkozóan nem áll módunkban tájékoztatást adni.” De arról, hogy mit kéne tennem, hogy elindulhassak, arról egyetlen szót sem ejtett… 04.12.Olvasom, hogy a hajléktalanok megszállták a Gellérthegyet. Egy barlangba költöztek be. Ez is része a 13 éves sikertörténetnek? Vagy a magyar kereszténység megerősödésnek könyvelik el, hogy vannak emberek a 21.században, akik úgy élnek, mint hajdan a szentéletű remeték? „Mi a béke pártján állunk” – harsogják éjjel-nappal, már youtube-koncertet sem nézhetek anélkül, hogy ezt ne vágnák a pofámba. És közben az ifjú Frankenstein a Gazdához rohan, majd az egyik vazallusával tárgyal. Akkor most ki hol áll? </p>
<p>04.13</p>
<p>Vezérlőnk az Egyesült Államokat nevezte pártja három nagy ellensége egyikének a Pentagon-szivárgások szerint. <span>Ajánlom fenséges figyelmébe Az ordító egér című 1959-es angol filmet Peter Sellers-szel a főszerepben, amelyben egy csőd szélén álló miniállam megtámadja az USÁ-t, abban a reményben, hogy úgyis elvesztik a háborút és az USA "megsegíti" őket, csakhogy egy félreértés folytán az amerikaiak megadják magukat...</span><span> </span><span>Az ingyenes hm…szerint a magyarok 91%-a az orosz-ukrán tűzszünet mellett van. Immár annyira biztosak magukban és népünk elbutulásában, hogy a felmérést végző intézet nevét sem tartották szükségesnek megemlíteni…</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F14%2Fcogito_23_4%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F14%2Fcogito_23_4%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F14%2Fcogito_23_4%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cogito 23/4-1"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/14/cogito_23_4#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18101380" border="0" /></a><br /></p>
szocio
gondolkodom
Magyarország
Göbölyös_N._László
0
Cogito 23/4-1
Amikor Napfivér és Holdnővér találkoznak az ifjú Frankensteinnel. Hit reménytelenség és gyűlölet, Magyarország, Húsvét.
https://gnlszinfolt.blog.hu/media/image/napfiver-holdnover.jpg
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/napfiver-holdnover.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/11/jack_ritchie_rossz_szokas
Jack Ritchie: Rossz szokás - kriminovella
2023-04-11T04:47:27+02:00
2023-04-11T04:47:27+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<p><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/220527141447-money-happiness-wellness-stock.jpg" alt="220527141447-money-happiness-wellness-stock.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Adam egy kutya vonítását hallotta. Majd 15 másodperccel később közeledő repülőgép zúgását. A motorzaj erősödött és elérte a maximumot, amikor a gép áthaladt pontosan a ház felett.</p>
<p>A mennyezetről alácsüngő meztelen villanykörte fényénél az órájára nézett. A mutatók hajnali fél 3-at jeleztek.</p>
<p>Adam felült a tábori ágyon és tekintetével újra átvizsgálta a szobát. 3,5x4 méter. Ablakok nincsenek rajta. Betonkocka erős tölgyfaajtóval.</p>
<p>Újra a kutyát hallotta. Nem lehetett messze.</p>
<p>Mennyi ideje lehetne itt? Neki úgy tűnt, több napja. A valóságban azonban csupán nyolc órája.</p>
<p>A rémálom előző este kezdődött. Vajon mikor fejeződik be? Két férfi bukkant elő a sötétségből, amikor Adam, miután letette a kocsiját a garázsban, elindult a házhoz vezető hosszú ösvényen. Arcukat eltakarták és pisztoly volt náluk.</p>
<p>Adam természetesen meglepődött, de nem ijedt meg igazán. Feje fölé emelte mindkét kezét.</p>
<p>-Vegyék el a pénzemet, de a tárcámat adják vissza.</p>
<p>Ezt azért mondta, mert eszébe jutott, hogy mennyi kellemetlensége lenne, míg új személyazonossági iratokat, jogosítványt és hitelkártyákat tudna beszerezni, ha elvinnék a tárcáját. De a két férfit nem érdekelte sem a pénz, sem a tárca.</p>
<p>A nagyobbik kézmozdulattal utasította Adamot, hogy induljon előre.</p>
<p>Kimentek a kapun és megálltak egy fekete autó mellett, amely az út másik oldalán várakozott. A két férfi bekötötte Adam szemét, összekötözte a kezét és lefektették a padlóra a kocsi hátuljában. Kezdetben Adam megpróbált tájékozódni. De annyiszor fordultak jobbra és balra, hogy végül, teljesen megzavarodva feladta.</p>
<p>Körülbelül egy órai kocsikázás után megálltak. Adamot kiszedték a kocsiból. Aztán végigvezették – még mindig bekötött szemmel – egy keskeny úton. Hallotta, hogy kinyílik az ajtó, aztán egy lépcsőn kellett lebotorkálnia, mielőtt abba a helyiségbe került, ahol most van.</p>
<p>Amikor leszedték a kötelet a kezéről, és a kendőt is leoldották a szeméről, alig látott. A fény elvakította. Aztán látta, hogy egy csupasz szobában van. Az összes bútorzat egy tábori ágyból, egy székből és egy asztalból áll. Az asztalon papír és toll hevert.</p>
<p>A nagyobbik szólalt meg:</p>
<p>-Üljön le. Írnia kell a feleségének, 200 ezer dollárt követelünk.</p>
<p>-Adam megdöbbenve nézett a két, álarcot viselő emberre.</p>
<p>-200 ezer dollárt?</p>
<p>Lehet, hogy mosolyogtak az álarcuk mögött.</p>
<p>-Éppen annyit. Érti már, hogy miért raboltuk el?</p>
<p>Adam nagyot nyelt.</p>
<p>-A feleségem a múlt héten elutazott Európába az édesanyjával.</p>
<p>Az emberrablók egymásra néztek. Vajon a bizonytalanság jele volt ez náluk? A nagyobbik rászegezte pisztolyát Adamre.</p>
<p>-A 200 ezer dollárt akarjuk. Az nem érdekel bennünket, hogy hogyan szedi össze a pénzt, vagy kit bíz meg ezzel. Mi a pénzt akarjuk.</p>
<p>Adam leült az asztalhoz.</p>
<p>-Harold Bannister…ő az ügyvédem, ő foglalkozik az üzleti ügyeimmel már régóta.</p>
<p>És Adam megírta a levelet:</p>
<p>„Kedves Harold, megbízom azzal, hogy szedjen össze 200 ezer dollárt készpénzben. 50 dollárosnál nagyobb bankjegyek ne legyenek benne. Később megkapja az utasításokat arra vonatkozóan, hogy a váltságdíjat mikor és hogyan adja át.</p>
<p>A rendőrséget ne értesítse, mert akkor élve nem lát viszont.</p>
<p>Adam Carlson”</p>
<p>A magasabbik elolvasta a szöveget és helyeslően hümmögött. Aztán cinkosával együtt kiment a szobából. Adam hallotta, hogy kulcsra zárják az ajtót.</p>
<p>Most újra az ágyon feküdt. Becsukta a szemét.</p>
<p>Vajon elrablói megölik, miután megkapták a pénzt? Ha ez lenne a szándékuk, talán nem takarták volna el az arcukat. Adam belekapaszkodott ebbe a reményteljes körülménybe.</p>
<p>Amíg az álarcot magukon tartják, amíg maximálisan vigyáznak arra, hogy fel ne ismerhesse őket, élete nincs veszélyben.</p>
<p>Adamot hirtelen felébresztette a zár nyikorgása. Megnézte az óráját. 8.25 volt. Végül mégis sikert, úgy látszik, elaludnia. Dobogó szívvel nézett az ajtó felé.</p>
<p>A nagydarab férfi jött be. Egyedül volt. Egy tálcát hozott. Az álarc még mindig rajta volt.</p>
<p>-Itt a reggeli – mondta.</p>
<p>Megvárta, míg Adam megeszi, aztán elővette a kendőt a zsebéből.</p>
<p>-Most telefonálni fog a titkárnőjének és bejelenti neki, hogy legalább egy hétig nem megy be dolgozni. Mondja azt neki, hogy elutazik.</p>
<p>Kivezette Adamot a szobából és a folyosón – legalább is Adam annak gondolta – a kezébe nyomott egy telefonkagylót.</p>
<p>-Mi az irodájának a telefonszáma? – kérdezte.</p>
<p>Adam megmondta. Majd hallotta, hogy a férfi tárcsáz. Madge, a titkárnője válaszolt a hívásra.</p>
<p>-Madge – mondta neki határozottra erőltetett hangon – Távol leszek körülbelül egy hétig. Elutazom. Egy kicsit ki kell kapcsolódnom.</p>
<p>-Rendben van, Uram- válaszolta Madge fegyelmezetten – Hol érhetem el szükség esetén?</p>
<p>-Nem akarom, hogy zavarjanak. Várja meg, amíg visszajövök. És mondja le az összes randevúmat.</p>
<p>A nagydarab férfi kivette a kezéből a telefont.</p>
<p>-Van még más is, akit értesítenie kell? Nem szabad, hogy bárki is nyugtalankodjon a távolléte miatt és értesítse a rendőrséget. Ezt a maga érdekében mondom.</p>
<p>Adam gondolkodott pár pillanatig, mielőtt válaszolt volna.</p>
<p>-A házvezetőnőm.</p>
<p>Megadta lakásának számát a férfinak, aki újra a kezébe adta a kagylót.</p>
<p>-Reganné?</p>
<p>-Igen. Ön az, Carlson úr?</p>
<p>-Igen.</p>
<p>-Hol van. Már aggódtam Ön miatt. Ma reggel, hogy nem jött le reggelizni, megkértem James-t, hogy keresse meg Önt. De nem járt sikerrel. Azt mondta, hogy tegnap este Ön biztosan hazajött, mert az összes kocsi bent van a garázsban.</p>
<p>-Valóban hazamentem – mondta Adam nehéz szívvel – de reggel nagyon korán elmentem otthonról. Egy barátom eljött értem kocsival. – Nagy lélegzetet vett – Regenné, egy hétig távol leszek. Elmegyek egy kicsit pihenni.</p>
<p>-Rendben van, uram – Reganné sem lepődött meg Adam hirtelen elhatározásán. – Jaj, de most jut eszembe. Tegnap délután levél érkezett a feleségétől. Letettem az asztalra a hallban, de Ön valószínűleg nem vette észre.</p>
<p>-Valóban nem.</p>
<p>-Gondolom, hazajön még érte, mielőtt elutazik.</p>
<p>-Nem. Őrizze meg a hazatérésemig.</p>
<p>A vonal másik végén egy kis csend következett.</p>
<p>-Esetleg Ön után küldhetem? – javasolta a házvezetőnő.</p>
<p>-Nem – felelte Adam – Nem tudom még biztosan, hogy hol leszek. Valószínűleg nem maradok egy helyen.</p>
<p>A magas férfi visszavitte a szobába és levette a szeméről a kendőt. Este a másik hozta neki a vacsorát.</p>
<p>Úgy nézett ki, hogy váltják egymást. A nagy nappal őrizte, a kicsi éjszaka.</p>
<p>-Bannister jelentkezett? – kérdezte tőle Adam.</p>
<p>A kisember megrázta a fejét. Várta, hogy Adam egyen. Idegesnek látszott. Arcát ugyan maszk fedte, de állandóan ropogtatta jobb kezének ízületeit. Annyira, hogy végül Adam is ideges lett és rászólt:</p>
<p>-ha gíy ropogtatja állandóan az ujjait, remegni fog a keze.</p>
<p>A kisember ezúttal is hallgatott.</p>
<p>Másnap reggel ismét a magas hozta a reggelit. Adam, miután ivott néhány korty kávét, félénken tőle is megkérdezte:</p>
<p>-Bannister átadta maguknak a pénzt?</p>
<p>-Nem. Csütörtökig adtunk neki haladékot.</p>
<p>Az órák, a nappalok, az éjszakák nagyon lassan teltek. Végre, csütörtök délután a magas férfi bejött a szobába és száraz hangon közölte:</p>
<p>-Bannister húzza a dolgot.</p>
<p>Kivette a kendőr a zsebéből.</p>
<p>-Most beszélni fog vele telefonon és ajánlom a maga érdekében, legyen meggyőző. Mondja meg neki, ha holnapig nem szedi össze a pénzt, akár el is felejtheti az egészet. Tudja, mire gondolok?</p>
<p>Adamnek elszorult a torka.</p>
<p>-Igen, tudom.</p>
<p>Bannisternek telefonon ezt mondta:</p>
<p>-Harold, hogy lehet az, hogy még mindig nincs meg a pénz?</p>
<p>-Maga az, ,Adam?</p>
<p>-Igen, én vagyok.</p>
<p>-Bántották?</p>
<p>-Nem. Jól vagyok. De az a benyomásuk, hogy maga időt akar nyerni.</p>
<p>Bannister habozott, mielőtt válaszolt volna:</p>
<p>-Nem erről van szó, Adam. De hát időre van szükség ilyen összegű készpénz összeszedésére. Aztán meg..az Altiline Chemicals részvényekért jelenleg 28,5-öt adnak. Arra gondoltam, ha várhatnánk, mondjuk csak hétfőig, talán feljebb mennének…</p>
<p>-Adja el őket – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon Adam – azonnal.</p>
<p>Bannister sóhajtott.</p>
<p>-Ahogy kívánja, Adam – Ami a Beaurivage Ingatlanokban való részesedését illeti, Roger 75 ezer dollárt ajánl. Kedvezőbb ajánlat jelenleg nincs.</p>
<p>-Adja el neki ezen az áron – Adam megmarkolta a telefonkagylót – Harold, a pénznek itt kell lennie legkésőbb holnap délig. Utána már késő lesz.</p>
<p>Másnap déli 1 órakor a magas hozta Adam ebédjét.</p>
<p>-Bannisternek sikerült összehoznia a pénzt? – kérdezte aggodalmasan.</p>
<p>-Igen – mormogta a férfi – Legalábbis ezt mondta telefonon. Majd megtudjuk ma este, ha elmegyünk érte.</p>
<p>Letette a tálcát az asztalra.</p>
<p>-Imádkozzon Istenhez, hogy minden rendben legyen.</p>
<p>Késő este Adam meghallotta, hogy a kulcs megfordult a zárban.</p>
<p>-Megkapták a pénzt? – kiáltotta türelmetlenül.</p>
<p>Bejött a szobába mindkét emberrabló. Az álarc is rajtuk volt.</p>
<p>-Fogja be a száját! – rivallt rá a magas. A kicsi most is hallgatott.</p>
<p>Újra összekötözték kezét-lábát. A kendő is felkerült a szemére. Tíz perc múlva az autó hátsó felében feküdt. Az út végtelenül hosszúnak tűnt, végül azonban a kocsi megállt.</p>
<p>-Eleget élvezted a vendégszeretetünket – nevetett a nagy és a két ember az út menti fűbe dobta Adamot.</p>
<p>Egy ideig feküdt, nagyokat lélegzett. Megszabadult. Aztán elindult, hogy valakitől segítséget kérje. Nyolcszáz méterre talált egy magányos házat, ahonnan felhívta a rendőrséget.</p>
<p>Hajnali 2 óra volt, amikor a rendőrség befejezte Adam kihallgatását. Kijövet találkozott Bannisterrel, aki türelmetlenül várta. Az ügyvéd nagyon fáradtnak látszott.</p>
<p>-A rendőrök rengeteget zaklattak, Adam – mondta szenvedő hangon – Szememre vetették, hogy nem értesítettem őket azonnal, amint megkaptam a levelét.</p>
<p>Beszálltak Bannister kocsijába. Adam kimerült volt, de érezte, hogy túl feszült ahhoz, hogy aludni tudjon.</p>
<p>-Szívesen innék valamit – mondta.</p>
<p>Bannister indított.</p>
<p>-Késő van, valószínűleg minden bezárt már. De jöjjön fel hozzám, szívesen megkínálom egy jó itallal.</p>
<p>Húsz perccel később Bannister nappali szobájában Adam kényelmesen elterpeszkedett egy mély karosszékben és megpróbálta elengedni magát.</p>
<p>-Annak az emberrablónak, aki telefonált, középnyugati akcentusa volt – jegyezte meg az ügyvéd, miközben italt keresett – Nagyon erős akcentusa. És a másik milyen volt?</p>
<p>-Fogalmam sincs, azon kívül, hogy mindketten álarcot viseltek, a másik meg sem mukkant.</p>
<p>Kint egy kutya vonított.</p>
<p>Ugyanabban a pillanatban Adam távoli repülőgép zaját hallotta. A zaj közeledett, felerősödött és fülsiketítővé vált, amikor a gép elhúzott a ház felett.</p>
<p>Adam megnézte az óráját. Fél 3 volt.</p>
<p>Tágra nyitotta a szemét. Hétfőn óta minden éjszaka ugyanebben az órában hallotta a kutyát és a repülőt.</p>
<p>-Nahát, hová lett a vermut? – türelmetlenkedett Bannister a bárszekrényben sorakozó üvegek között babrálva.</p>
<p>Ideges volt és ösztönös mozdulattal megropogtatta jobbkezének ujjait.</p>
<p>-Az istenért, Bannister… - Adam hirtelen elhallgatott.</p>
<p>Bannister, aki közben megtalálta a keresett vermutot, üveggel a kezében visszafordult.</p>
<p>-Megvan. Remélem, a rendőrség hamarosan elkapja a maga emberrablóit.</p>
<p>Adam a padlót nézte. Az az érzése támadt, hogy a kis helyiségben ül, amely – most már bizonyos volt benne – ennek a háznak az alagsorában van.</p>
<p>Ránézett az apró termetű ügyvédre:</p>
<p>-Igen – mondta halkan – Valami azt súgja nekem, hogy hamarosan elkapják őket.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F11%2Fjack_ritchie_rossz_szokas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F11%2Fjack_ritchie_rossz_szokas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F11%2Fjack_ritchie_rossz_szokas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Jack Ritchie: Rossz szokás - kriminovella"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/11/jack_ritchie_rossz_szokas#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18097706" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
kriminovella
Göbölyösné_Németh_Mária
Jack_Ritchie
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/image/220527141447-money-happiness-wellness-stock.jpg
https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/08/szezammagos_barhesz_kalacs_peszachra_husvetra
Szezámmagos barhesz/kalács Pészachra/Húsvétra
2023-04-08T01:01:10+02:00
2023-04-08T01:01:10+02:00
Göbölyös N. László
https://blog.hu/user/252334
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/postimage/340267382_181732144668344_6090397029879370579_n_1680879257.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/postimage/340267382_181732144668344_6090397029879370579_n_1680879257.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p>2023 Pészach/Húsvét</p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F08%2Fszezammagos_barhesz_kalacs_peszachra_husvetra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F08%2Fszezammagos_barhesz_kalacs_peszachra_husvetra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fgnlszinfolt.blog.hu%2F2023%2F04%2F08%2Fszezammagos_barhesz_kalacs_peszachra_husvetra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szezámmagos barhesz/kalács Pészachra/Húsvétra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://gnlszinfolt.blog.hu/2023/04/08/szezammagos_barhesz_kalacs_peszachra_husvetra#comments"><img class="item_ctp" src="https://gnlszinfolt.blog.hu/rss/image/post/id/18097262" border="0" /></a><br /></p>
ünnep
gasztronómia
kalács
barhesz
0
Írolvasgondol
https://gnlszinfolt.blog.hu
https://m.blog.hu/gn/gnlszinfolt/postimage/340267382_181732144668344_6090397029879370579_n_1680879257.jpg