a pokolkörök csavarmenetén végig

csikorgó embercsordák

csúsznak

csarnokvízünkben állunk

 nyakig magasfeszültség

 alatt

kalapácsos légbuborékban bólogatnak

a boldog bulldózer-

falvak

szőrmentén sikítják szégyenüket

szépülő sziréna-

városaink

szellemjárási tilalomba tiporják

lagúna-lebegésünket

lágertornyaink

a bölcsesség zugivóit

só-szomjas kórok

kergetik

dúsított keblű reaktorok

mostoha tejüket szájunkba

fejik

nem tanítanak kiszámoló

 verseket a kalács-falú

 kínzókamrákban

zavart lángelmék letétben

lézengő lidérc-mutánsok

zálogházában

távirányított téveszmék tekergőznek

fáradt-fekete

dobozunkban

fordított fázisokat fektettek

a szeplőtelen szabadulás

szülőágyába

halogén kosztosaink holnapok

kasztjai dőzsölnek olvadó

szarkofágokban

mustárgáz-mártírjaink mementó-

magukból mikromasszát

gyúrnak

csak a végtelenre nyílt vagina

vérvádolt veteményei

világítanak

mint foszforos gyúlékony fonál

úgy poroszkál bennünk

a Mindenhatóanyag

akár az olvasón a rózsafa-szemek

függünk a fent-lent közt

és félünk

hogy az imádságból

egyszer kifelejtenek

sugárhajtású ózonköpenynek üzenünk mi

fejfára szegezett

fügefalevek