a pokolkörök csavarmenetén végig
csikorgó embercsordák
csúsznak
csarnokvízünkben állunk
nyakig magasfeszültség
alatt
kalapácsos légbuborékban bólogatnak
a boldog bulldózer-
falvak
szőrmentén sikítják szégyenüket
szépülő sziréna-
városaink
szellemjárási tilalomba tiporják
lagúna-lebegésünket
lágertornyaink
a bölcsesség zugivóit
só-szomjas kórok
kergetik
dúsított keblű reaktorok
mostoha tejüket szájunkba
fejik
nem tanítanak kiszámoló
verseket a kalács-falú
kínzókamrákban
zavart lángelmék letétben
lézengő lidérc-mutánsok
zálogházában
távirányított téveszmék tekergőznek
fáradt-fekete
dobozunkban
fordított fázisokat fektettek
a szeplőtelen szabadulás
szülőágyába
halogén kosztosaink holnapok
kasztjai dőzsölnek olvadó
szarkofágokban
mustárgáz-mártírjaink mementó-
magukból mikromasszát
gyúrnak
csak a végtelenre nyílt vagina
vérvádolt veteményei
világítanak
mint foszforos gyúlékony fonál
úgy poroszkál bennünk
a Mindenhatóanyag
akár az olvasón a rózsafa-szemek
függünk a fent-lent közt
és félünk
hogy az imádságból
egyszer kifelejtenek
sugárhajtású ózonköpenynek üzenünk mi
fejfára szegezett
fügefalevek
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
benkerita 2012.03.29. 16:18:49