2012. máj 29.

Balogh Dávid: Fortuna csókja

írta: Göbölyös N. László
Balogh Dávid: Fortuna csókja

Déli tizenkettőt ütött az óra. A férfi a cipőjét kötötte, majd felvette a kabátját is és kivágtatott a lakásból. Az utcából kifordulva végigment a körúton és megállt a parknál. A parkban rikácsoló gyerekek labdáztak önfeledten. A férfi gondterhelt tekintettel fürkészte az ifjúságot. Eszébe jutott az az idő, amikor még ő is ártatlan kisgyerek volt. Akkor még nem ismerte a világot. Nem tudta, hogy a gyermeki fantázia mögött, egy ocsmány, hazug, őrült világ áll.

Egy szobor előtt a férfi rágyújtott. Köhögött. A cigaretta lassan égett. Ahogy leszívta a füstöt megnyugodott. Átment a szemközti kocsmába és italt rendelt. Amikor megkapta a kirendelt löttyöt, odafordult a csaposhoz:

- Mikor kezdődik ma a futam?

- Kettőkor! – mondta a csapos

- Akkor jó! – válaszolta a férfi és felhajtotta az italt.

A kocsmából kiérve körbenézett. Úgy érezte, hogy valaki követi. De senkit sem látott, így odébbállt.

Egy órára ért oda. A férfi odasietett a kasszához. A kassza előtt tumultus. Egy nő került most sorra.

- Kérem ezerért a 7-est tétre!

A nő csinos volt. Fekete szoknyát, harisnyát és bordó blúzt viselt. Rágyújtott. A férfi odament hozzá.

- Talán biztosra fogad? Kegyed igazán magabiztosnak tűnik.

- Én mindig biztosra fogadok. És ön?

- Én még nem vettem számításba a lehetőségeket.

- Nem kell itt esélyeket latolgatni! A 7-es lesz a győztes! Ez biztos!

- Csakugyan? És akkor most kegyed osztozkodni fog velem?

- Ha van olyan bátor, hogy maga is fogad, akkor minden valószínűség szerint igen!

- Csakhogy én nem ezret fogok tenni a hetesre, hanem ötvenezret!

- Maga talán ilyen gazdag?

- Nem! Ez minden vagyonom! Sajnos csődbe jutottam és ez az egyetlen megoldás.

- Hát akkor ne késlekedjen! Fogadjon a hetesre! A viszont látásra!

- Kezét csókolom kisasszony!

A férfi végre sorra került:

- Kérem ötvenezerért a 7-est tétre!

A kasszát otthagyva felballagott a lépcsőn a középső tribünre.

Eldördült a pisztoly. A lovak vágtattak. A férfi a szelvénnyel a zsebében, izgatottan ült a lelátón. A kanyarban a hetes fordult elsőnek. Aztán a négyes szökött meg. A második kanyarban pedig az ötös vette át a vezetést. Az utolsó százon azonban visszavette a hetes a vezetést. Cél. A hetes nyert. Eredményt hirdetnek. A hetesre csak egy ember fogadott. Főnyeremény. Nincsen osztozkodás. A férfi nem érti. Hiszen ketten biztosan a jó lóra fogadtak. Töpreng. Talán elgépelte a kasszás. Gyorsan megnézte a szelvényt. A szelvényen a hetes szerepelt. Akkor talán a nő szelvénye volt hibás. Vagy talán svindli? Lehet, hogy a nő valamiféle átverés volt. Nem érdekli. A lényeg, hogy ő nyert. A kasszához sietett. Bemutatta a szelvényt. Elfogadták. Hátrahívták. Egy fekete öltönyös jóképű férfi egy zsákhoz kíséri. Az öltönyös férfi lassan számolni kezdi a nyereményt.

- Egy, kettő, három, négy, öt millió…

A férfi csak áll és töpreng.

- Ez lenne a valóság? Vagy csak álmodom? Létezik, hogy minden gondom egy csapásra megoldódik? Csak a pénz kellett! Ebből kifizetem az adósságom! Kiváltom az ékszereket a zálogból. Még a boltot is újra nyithatom. Istenem! Mindenem meglesz! Először! Először az életben...

Kifizették. Elmegy. Hazafelé nem állt meg. Egyszer sem. Csak úgy suhant. Befordult az utcába és már otthon is volt. Otthon. Édes otthon. Biztonság.

Levetkőzött és a pénzt a dohányzóasztalra tette. Pezsgőt bontott. Megfakult fénykép a szobában a falon. A férfi egyre csak nézte.

- Milyen gyönyörű vagy kedvesem! Ezt már nem élted meg! Csak a kudarcokból és a nehézségekből kaptál! Most nem lehetsz velem! Nem osztozhatunk a sikerben! Most nem!

A férfi levetette magát a régi karfás fotelbe. Bekapcsolta a rádiót. A rádió egy bűncselekményről számolt be. A körtéri Virtus bank… Kirabolták. A bank teljes készletét elvitték. Ötmilliót, készpénzben.

A férfi töprengett:

- Nahát?! Én ennyivel lettem gazdagabb, a bank ennyivel szegényebb. Micsoda véletlen egybeesés!

A férfi elfáradt a nagy izgalmakban. Elaludt. Egy órába sem telt bele és csendőrök törték be az ajtót. A férfi felriadt. A csendőrök a dohányzóasztalra néztek. Rengeteg pénz. Az egyik csendőr odament az asztalhoz és számolni kezdte a pénzt. A férfi magyarázta, hogy épp ma nyerte a versenypályán. A csendőr végzett a számolással:

- Ötmillió! Semmi sem hiányzik!

A férfi a nadrágjában kutatott. A szelvényt kereste, de sehol sem találta. A csendőrök megragadták. A férfi menekülni próbált. Nem tudott.

A férfit elvitték és tömlöcbe vetették. A bíróságon a férfi ártatlannak vallotta magát. A bíró további vádpontokat olvasott. Gyilkosság. A bankban négy embert agyon lőtt. A fegyvert megtalálták. A férfi értetlenkedett:

- Kérem tisztelt bíró úr! Mégis milyen fegyverről beszélnek?

- Arról, amit az ön lakásán találtunk. Pontosan úgy, ahogy az a levélben állt. – válaszolta a bíró

- De mégis milyen levélben?

- A rablás után kaptunk egy levelet. A levélben ez állt: „Egy férfi ma ki fogja rabolni a Virtus Bankot pontban három órakor. A pénzt és a fegyvert, megtalálják majd a lakásán.” Aláírás: Fortuna

- De kérem! Engem valaki átvágott! Én ártatlan vagyok!

- Elég legyen! Maga bűnös és a rám ruházott hatalmamnál fogva magát bitófa általi halálra ítélem!

A bíróságon elszabadult a pokol. A férfi könyörgött, sírt, fenyegetőzött és kiabált.

A teremőrök megragadták a férfit és a cellájához kísérték. Este a férfi megkapta az utolsó kosztot. Reggel már a hóhér ment érte két másik csendőrrel. A férfi arcára fehér zsákot húztak. Kikísérték a bitófához.

Három óra volt. A pap megáldotta a férfit és a hóhér kirúgta a zsámolyt a férfi lába alól. A férfi még egy darabig rázkódott, aztán elhalálozott. A hóhér csak ekkor vette észre a cédulát, amit a férfi egészen odáig szorongatott a kezében. A hóhér kitépte a férfi merev ujjai közül. A cédulán egy feljegyzés állt. A feljegyzés pedig így szólt:

- Légy átkozott Fortuna!

 

 

 

 

Szólj hozzá