2012. júl 29.

Örömök és szabadságok

írta: Göbölyös N. László
Örömök és szabadságok

Nagy piaci pakkokkal érkezem az élelmiszer-áruházba. Nem viszek semmit magammal, leteszem a bejárati pultra, mellette egy félig vak, mozgássérült nő ül, sorsjegyeket árul. Már ismerjük egymást, nem is kell nekem szólnom, hogy figyeljen a cuccomra.

Körülbelül még egyszer annyit pakolok fel.

-         Hogy viszi el mindezt? – kérdezi az asszony.

-         A két kezemben – mutatom neki, miközben próbálok odaférni a pulthoz.

Nem egyszerű. Két hölgy támaszkodik a csomagjaim fölé. Az egyik, citromsárga fejűn farmernadrág, alig póló, derék, vese ki, ahogy divat. Majd jön a jó kis petefészek-gyulladás, mondaná Párom. A másik, hidrogén fehérszőkén szűk sárga nadrág, alatta fekete tanga két számmal nagyobb seggen. Mindkettő erősen látványosítja kerekségét, mondhatnánk mai szóval „pucsítanak”, és a kerekségek még gyors ütemben mozognak is. Elnézést kérek, szeretnék hozzáférni szatyraimhoz, engednek. Ekkor látom meg a gyors ütemű mozgás okát: szélsebesen kaparnak különböző sorsjegyeket. Az egyiken nyernek is 500 forintot.

-         Legalább ennyi örömünk legyen – sóhajt fel Hidrogénke, de már nyúl is be rózsaszínű, szívecskékkel ékesített kis táskájába, ami pénztárcánál nagyobb, rendes retikülnél kisebb, és a nyeremény mellé emeli a tétet.

Hálából az őrködésért én is veszek egyet, amelyen egy gyönyörű ónémet juhász virít. „Édesapámnak volt ilyen még az 50-es években, de elvitték, mondván, hogy rendőrkutyának való. Ma már sokkal nagyobb a szabadság” – mondja a sorsjegyes asszony.

-         Hát van, amiben…- mondom, nincs kedvem ma politizálni.

-         Például erkölcsökben is…- vágja rá a nő, de a beszélgetés itt lezárul. 300 forintot kapartam az ónémettel, azaz 100 forintot nyertem az ügyön.

Az öröm és a szabadság is kis lépésekkel kezdődik. Csak azt nem tudjuk, hogy mennyi kell belőlük a beteljesedéshez.

Szólj hozzá