2012. sze 05.

A megtisztulás és erőgyűjtés versei (2009. augusztus-szeptember, Tunézia)

írta: Göbölyös N. László
A megtisztulás és erőgyűjtés versei  (2009. augusztus-szeptember, Tunézia)

1.

Jég-tollú magasság

Rózsa-szőnyegen siklik belénk a

Súlytalan éj

2.

Néma hullám pálma-suhogásban

Égő ébredés hessent el

Henye álmokat

3.

Arany együttlét-merülés

Ölelkezik meglelt helyünkkel

Négy őselemünk

4.

Hallgatjuk egymást a kék mérhetetlennel

Amint lélegzéssé lassul a

Múlandóság

5.

Luna asszony árapály-akkordjaival

Bélelném ki a

Vitorlázó szelet

6.

Amikor elfáradtak a függeszkedő felhők és

Alászálltak fehér palástból húztak falat

A fényűzés köré

7.

Lecsendesült reggel

Arannyá olvasztja összeért horizontjainkat

Az Odafent

8.

Szétfújom fáradtságaimat

A forró légbe

Míg szemlélem keringő tudásszomjam ivókupáját

Földkörüli pályáján

9.

Gyermekien játszó asszonyomat nézem, amint felfedezi az úszás minden gyönyörét, amint barátságot köt a tenger hullámaival és mélységeivel.

Gyermekien játszó asszonyomat nézem, amint egy ezermozgású életképet fest. Ott van minden színben, beléjük sugározza tekintetét és gondolatait. A tengerre néző erkélyen ügyet sem vet a külvilágra és nem érzi, hogy nap-ég-hajnal kendője lassan lecsúszik róla és kitárja a mediterrán szélnek csodálatos keblét.

Gyermekien játszó asszonyomat nézem, amint élményekkel és felfedezésekkel jóllakottan kinyújtózik az ágyon és béke-mosollyal az arcán merül álomba egy szemvillanás alatt.

Néha csupán ennyi az idővégezetlen szerelem

10.

Szivárvány-szelíden áradó

Tükör igézetében

Szín-pillanatok vagyunk a Legfőbb Ragyogás

Íriszében

11.

Forr a lehajló éj pereme

Nesztelen karok eveznek

A meg nem érinthető felé

12.

Előbb Nyugaton vörös háromszöget szúrt le a vízbe a lepihenő Nagyúr

Majd Keleten halovány-szemérmesen bontakozott ki a Királyasszony narancs-köre

Míg kettejük nászcsúcspontjában úszott szerető szabadságunk

13.

Bekebelezte Hélioszt egy nagyravágyó fekete farkas

Hímzést is lopott tőle koldus rongyaira és szemével tetszelgett

De csak néhány percig tűrte rabságát a Szent Korong

Hogy újra láttassa a Fent-és-Lent csillogó Egységét

14.

Végsebesség-szívünk

Félúton

Két örökmozgó között

A Teljesség faltalan terében

Testünkön túl is eggyé zárva

15.

Ősbölcső-ágyunk az álom mezsgyéjén

A tenger ringató keze

Emlékeztet

16.

Hetvenhét felcsendült csend

Elül a nappal

Antracit-almon

17.

Borzongó fodrok múló zöld harag

Szélkendő-délután vizes

Vállunkon

18.

Beteljesült kikeletünkre néztek

A felséges eszmélet sugarai

Együtt a tökéletesség gyújtópontjában

Port El Kantaoui

 

Mint a Duna Holdfogyatkozáskor

Sötétkékbe bársonyul már a Nap a látóhatár alatt amikor érkezünk

mégis pirkad bennünk a korláttalan Közöskíváncsiság

amint belénk hatol az áradó megérkezés-felismerés

Tunézia üdvözöl minket

Afrika most átkeresztel bennünk

karjaiban said és saida átmeneti nevünk

tudjuk a név kötelez

tétlen-szabadon hagyjuk hát hogy

nyitott Közösszívünkbe áradjon

a Fény

a Víz

a Hő

a delelésben reszkető Levegő

és átérezzük amint a forró homok-szilícium talpunkon át Közöslelkünkbe rezgi át

spirituális orgazmusát

Ég az ég

déli tüzét Közössejtjeid nedve hűti

hogy fehér bőröm bimbó pórusai

pirulva kitárulhassanak

tízezer gyémánttal villog Közösbőrünk

féktelen-csillámló spirál kúpgúlák aranyozzák

Közöskedvünk amint

Kéktükör kristályokban osztódunk sötétkéken

és Közöslelkünk táguló meridiánjain

felmeredő fényoszlopok ígérnek

anyagtalan-meszkalin élményeket

Közöshajnalunk giccsgyanús fények közt

madárdallal köszönt

Halványsárgán fakul

És rózsásra pirul

Narancsvörössel vérző fényverés

Délfehér-arany tündöklés

Afrika Napja ontja fényét Közösfölénk

Közösébredésünkkel a megingathatatlan Közösringatónk

vizes-zöld ölében végre

az Egységgel eggyé leszünk mikor

a Vízben felkelő Közösnapunk fényeivel szemérmetlen szerelmeskedünk

Megéreztük már Közösmindenségünket Közöskörülöttünk

Közösmagunkban majd

Közösmagunkból kívülre áradva

Közösmegbonthatatlansággal ismét

Közösmagunkba hatolva

*

talpaimon szétterülő

szenvedély szentély

a csókod akár a fény

áthatolása a víz tömegén

kezed kerüli közelítő körben

hideglelősen meredő mellem

vállam bőrére simul szád

dédelgető nyelved

láthatatlan jelek

szerelem-bélyegek

és az én igenem

magam adom magam neked

tiéd-középpontomba

karma-útjelző vezet

mint háromszögek a körben

legyen békeáhítat  benned

*

hírt hintett szét a szél mikor ernyő emelte

fel a felhők fölé Egytestünket

mi tudtuk és már mindenki látja

ahogy Egyként repülünk egy aurában

hírt hullámzott a tenger amint karjaimat

(mintha fohászra tárva)

hullámmal együttlebegve

magam kozmoszom-rád Vízlényedre bíztam

hírt hoz univerzum-másunk amikor

mentőmellénytelen testem

gőzsistergését benned elmerítem és

katlanom téged hamvatlan gyémánttá érlel

*

a Kétegy-Hírnök észrevette

velejében megérezte

a vénákhoz hasonló faág

a köztük zengő Szél

a vérhasonlón sustorgó Víz

egységkezdetét

és a tüdő Erdőnek

a magtüz a magmalángnak

a csontszilárdság a Sziklának

a szerelem a Teremtésnek mása

hogy lénye válasz a Telényednek

a milényünk sejtmása a Világmindenségnek

2009. szeptember-október

Szólj hozzá