A Platánok iránti feltétlen vonzalmam egyidős Szerelmünk Hajnalával. Korábban is csodáltam fenséges erejüket, nemes szépségüket, befogadó méltóságukat, de egész testlelkemet átjáró ősenergiájukat akkor éreztem meg, amikor Életemmel először jártunk a devecseri Kastélyparkban és ott álltunk kézen fogva egy gyönyörű Platánkör közepén.
Az a sűrű, a Föld méhéből áradó, megszámlálhatatlan rezgésszámú szimfónia azóta is benne él eggyé vált Lényünkben.
A Platánokat azóta is mindig megtaláljuk, vagy megtalálnak minket, erdőkben, parkokban, szigeteken, a toszkán Lucca város középkori falainál épp úgy, mint a Római-partra vezető sétányon, vagy a budapesti Dagály fürdő kertjében, ahol a medencékre árnyas palástot és forró fényt bocsátanak. Bár egy büszke Tölgy, egy súlyos lombú Gesztenye, egy illatos Hárs, vagy egy szikár Kőris is ölelésre csábít és lenyűgöznek minket az égben sátrat verő Fenyők, az eredendő szabadságot formázó Olajfák, és a bölcs Gingko-bilobák, a meztelen márványbőrre vetkőző Platánok pazar, ám korántsem tékozló aurájával egyik sem vetekedhet. Arany János Margit-szigeti, a Fent és Lent atmoszféráját keresztül-kasul átszelő Philemón és Baucis-Platánjait már-már annyira magunkénak érezzük, hogy néhányszor észrevettük: nem örülünk, ha mások is a közelében vannak, amikor meglátogatjuk őket.
A devecseri vörösiszap-katasztrófa sokk-élménye nehezen gyógyul Életemben, hiszen Szeretteink a mai napig ott élnek, de, Istennek hála, őket elkerülte a pusztítás. A vörös halál nyomai azonban a mai napig ott maradtak az útszéleken, néhány házfalon és a hajdan mesés Kastélyparkban is, az évszázados fák törzsén, csaknem embermagasságig.
Már jó ideje szerettem volna ennek ellenére sétálni egyet Szerelmünk Hajnalának oly kedves színhelyén, és egy június eleji estén sikerült is rávennem Életemet, hogy elmenjünk a Platánkörbe.
A hat Álomfa ott állt most is, rendületlenül. Felettük, örökmozgó fekete felhőként varjak sokasága körözött harsány hangzavarral. Életem először félt tőlük, nem mert bejönni a kör közepére, először csak én érintettem meg valamennyi Platán törzsét és újra éreztem azt az idők előtti vibrálást a fejemtől a lábamig szétáradni. Életem ekkor megérezte, hogy nélküle ez az érzés csak pótolhatatlan töredék marad és csatlakozott hozzám.
Ugyanúgy fogtuk egymás kezét szétválaszthatatlanul, mint tíz évvel korábban, egyesülve az öröklétért küzdő fákkal. A varjak pedig, akiknek vihara jöttünkre megszelídült felettünk, abban a pillanatban Életmadarakká váltak.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
