2012. dec 07.

Hasonmásság

írta: Göbölyös N. László
Hasonmásság

-         Te még élsz? – lép oda hozzám egy nagyjából korombéli, fogatlan, usánkás férfi a villamos-megállóban.

Első elborzadásom után gyorsan próbálom végigpörgetni életem arcképcsarnokait. Valamelyik iskola? Katonaság?

-         Kollégák voltunk – folytatja a férfi – nem ismersz meg?

Úristen, így lepusztult volna? Hasonlóságot keresek több száz egykori kollégával, akikkel közel 40 év alatt dolgoztam, nemcsak az újságírókat, hanem a műszakiakat és a rendészeket is számba veszem. Teljes homály. Azaz mégse, mintha derengene valami…

-         A hegesztőműhelyben dolgoztunk együtt, villamosokat javítottunk – mondja az ismeretlen. Majd, látva értetlenségemet, megérő jovialitással elnézést kér.

-         Megesküdtem volna. Mintha ikrek lennétek. Még a szemed állása, még a kerek fekete sapkád is olyan. Nagyon jó az arcmemóriám. Ez hihetetlen…

Szerintem is. Eddig azt hittem, hogy abszolút egyedi darab vagyok. Nincs titkolt ikertestvérem sem, mint XIV. Lajosnak a Vasálarcos. És a sapkám is abszolút egyedi. Életem varrta, egyedi mintával, csak nekem. Azért lehet, hogy fel kellene kutatnom azt a hegesztő hasonmást. Egy jó mesteremberre mindig szükség lehet a családban.

És közben egyfolytában azon agyalok, hogy kire hasonlít ez az ember. Mert egyre jobban hasonlít valakire. Még a szeme állása, a mosolya, az usánkája is..

Szólj hozzá