Miért van az, hogy a magyar nyelvben csak fosztóképző van, osztóképző viszont nincsen?
Amikor emberi magasságunkból nézünk egy rétet, úgy tűnik, mintha teljes csend és béke honolna alattunk. Pedig egy percre nem szűnik meg a létért való küzdelem, de mi nem törődünk vele. Amikor az univerzum néz le a Földre, úgy tűnik, mintha teljes csend és béke honolna rajta. Pedig már évezredek teltek el úgy, hogy soha nem volt egyetlen pillanat, amikor valahol ne zajlott volna rajta háború, de az univerzum nem törődik vele.
Nem az a baj, ha a múltunknak nincsen végpontja, hanem az, ha ezt a végpontot a jövőnkben keressük.
Hol van a haza azoknak, akik soha nem találnak haza?
Még a tűzijátékoktól ölelt kis országban is meghallják a hét angyal papírtrombitáit azok, akiknek szól.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
