2013. jan 12.

Jacques Prévert: Elôadás (Spectacle) - részletek

írta: Göbölyös N. László
Jacques Prévert: Elôadás  (Spectacle) - részletek

Oltsátok el a fényeket

(Éteignez les lumiéres)

két fecske a fényben

egy ajtó felett a fészkükben állnak

alig mozdítják a fejüket

hallgatva az éjszakát

és az éj tiszta fehér

a hold világ-fekete

egy bolond hóember

kopogtat a hold kapuján

oltsátok el a fényeket

két szerelmes szeretkezik

a Gyôzelmek terén

oltsátok el a fényeket

mert a világ meglátja ôket

véletlen arra jártam

beléjük botlottam

a lány leengedte szoknyáját

a fiú lehúnyta szemét

de a lány két szeme

tüzes kô volt

két fecske a fényben

egy ajtó felett a fészkükben álltak

alig mozdítják fejüket

hallgatva az éjszakát

***

Emlékül

(En mémoire)

egy új soha nem

hallott zenét

egy szegény románcot

egy kivert kutyányit hallgatva

mit egy részeg nô énekel

az utca kellôs közepén

az amnéziás egy özvegyre emlékezik

kit soha nem ismert

és álmában

strófákat költ a panaszhoz

és az amelyben meghal a férj

megmosolyogtatja

és megnyugtatja

és elindul énekelve

e nô keresésére

csak megy egyenesen

senkit sem kérdi meg az utat

és íme belép kopogás nélkül

egy zárt zsalus házba

és ez a ház palota

tehát egy herceget várnak ide

sietôsen szedi a lépcsôket

nem is számolja ôket

majd belöki a nagy ajtót

a nô ott van

mosolyog meztelen

egy ragyogó terítô elôtt

ahol az özvegy által feldarabolt

férj darabjai nyugszanak

mosolyog az amnéziás láttán

érted tettem ezt

csókolj meg

csókolj meg Francois

és Francois akit Paulnak hívnak

nem talál erre szavakat

és ahogy lefekteti a nôt a díványra

hogy szeretkezzenek

a nô kibontakozik és így

szól a férj maradványaira mutatva

sajnos az utolsó darab még nincsen feldarabolva

és minden darab darabja

még mindig egy egész darab

azt hiszem soha nem végzek vele

kirakós játék

mondja az amnéziás

mintaférjed volt

ne keseredj el

összerakhatod

türelmesen

darabról darabra

az amnéziás helyrerakja a dolgokat

az ereket és a szivet

a zsírt és a tekintetet

a kezeket s melegüket

a férjnek visszatér az életkedve

s feleségének

féltékenységi jelenetet rendez

rossz zene

mondja az amnéziás

s távozik

ahogyan jött

hirtelen

***

Szünet - részletek

(Interméde - fragments)

Amikor az igazság nem szabad, a szabadság nem az igazi.

A mai igazságok a rendôrség igazságai

Néha a rabszolgák gyermekei boldogabbak voltak, mint a királyok gyermekei.

És többen voltak.

Vannak felnôttek, akik sosem voltak gyermekek.

Ezeknek a felnôtteknek van tehetségük. Egyesek bele is rohadtak.  De a

gyermekkoré a zseni.

Nagy szerencsére néhány nagyon idôs ember visszatér a gyermekkorba,  és

nyugodt, könnyed léptekkel indul a halál felé.

A gyermekeknek megvan mindenük, kivéve, amit elvesznek tôlük.

Ha beszélni ezüst, hallgatni arany, akkor a szív kiáltása sokszínû gyémánt.

Ha valaki azt mondja: majd belepusztulok, hogy elmondjam, hagyjuk meghalni.

Próbáljunk meg boldogok lenni, ha másért nem, hogy példát mutassunk.

Ne feledd a boldogságot akkor sem, ha ô egy kicsit elfeledkezik rólad.

Nem nehéz egy vegetariánus kedvére tenni. Mindössze egy négylevelû

lóhere-salátát kér.

Aki egyedül alszik, azt mindazok ringatják, akiket szeretett, akiket szeret

és akiket szeretni fog.

Egy könnyesô sem tehet semmit a szív szárazsága ellen.

Szólj hozzá