csoda volt hogy Longwoodból kijöttem élve
e város nagyszájú béltelen emberekkel tele
talán elképzelheted
szétrepült a robbanásban a hotel harmadik emelete
az utcát üvegszilánk-zuhany permetezte
és kiömlöttek a bárokból az iszákosok
kergették őket füstölgő lángok
és a vak tollárus botjával hadonászott
kutyájára üvöltött ki holtan hevert a túlsó járdán
és én nem hittem el egy kocsihoz lapultam
lehunytam a szemem és imádkoztam
nem az Istenhez fent hanem hozzád így szóltam
segíts édes segíts édes
szeretlek míg a világ véget ér
míg szénszemed fekete fürtöd engem kér
van amit tervezünk leülünk álmodunk összeesküszünk
máskor megszólal költői ihletünk
isteni kéz lökött le a hotel lépcsőjén
hogy elbúcsúzzam
hófehér hajától sápadt kék szemétől
"mennem kell, mennem kell, mielőtt robban a bomba
és a kenyérkosár"
e város mely nagyszájú béltelen emberekkel tele
a tollárus kutyáját a bomba szétvetette
és kihajtottam Longwoodból sietve
rohantam hozzád
hol engem vársz rajtad kék ruhád
köszönöm édes köszönöm édes
szeretlek míg a világ véget ér
míg szénszemed fekete fürtöd engem kér
lovak fickándoztak a széles mezőn
nadrágomban késem eső a szélvédőn
fohászt énekeltem szépséges Hozzád
ki engem vársz rajtad kék ruhád
köszönöm édes köszönöm édes
szeretlek míg a világ véget ér
míg szénszemed fekete fürtöd engem kér
(1991)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
