2013. feb 27.

De az övék!

írta: Göbölyös N. László
De az övék!

Két foci-kispálya, két teniszpálya a plébániatemplom mellett. Két éve némák. Két éve üresen állnak.

Két éve követelte vissza őket a plébánia. És megkapta, mint mindig mindent, amit az anyaszentegyház nevében visszakövetelnek.

Azóta nincsenek itt lelkes kölyökmeccsek, iskolák közötti szédületes kerületi bajnokságok, kibékíthetetlen ellentétekkel. Még emlékszem, melyik kapu melyik felső sarkába varrta be ugyanoda háromszor egy meccsen Nagyfiam a szabadrúgásait. Még emlékszem, melyik kapuban parádézott Kisfiam, majd ordította le a bénázó védők fejét.

Azóta nincsenek vérre és sörre menő felnőtt bajnokik, amelyeknek feszültsége csak egy BL-döntőhöz volt mérhető. Nem pattog a labda késő estig, még villanyfénynél is, nem szurkolnak a családok a drótpalánk mögött, táskájukban a különböző tartalmú szomjoltókkal. Apák, testvérek, barátok nem várják repesve a pillanatot, hogy visszarúghassák a kirepülő labdát. Nem fütyülik szét a meccseket frusztrált magánéletű bírók, akiket a csapatok és a szurkolótáborok nagy egyetértésben közösen szidnak. Nem cikizik a meccs végén a lepkézőket, a luftkirályokat, nem ájuldoznak saját nagyságuktól a notórius önfényezők, nem fogadkozik senki, hogy ezekkel a falábúakkal többé nem lép pályára, de bosszút sem esküsznek a borsos zakóért, vagy egy kegyetlen belépőért.

Két foci-kispálya, két teniszpálya a plébániatemplom mellett. Két éve némák. Két éve üresen állnak.

Két éve követelte vissza őket a plébánia. És megkapta, mint mindig mindent, amit az anyaszentegyház nevében visszakövetelnek.

A négy néma pályát némán növi be a gaz.

De az övék!

Szólj hozzá