2013. már 03.

Packa

írta: Göbölyös N. László
Packa

Késésben vagyok – néha még velem is előfordul – és mivel ritkán megyek be a városba, csak jegytömböt veszek, amiből aztán vagy lyukasztok vagy nem. A metróban kénytelen vagyok, mert úgy állnak két sorban az ellenőrök, mint a csendőrök a Szegénylegények vesszőfutás-jelenetében (még megérhetjük).

Éppen Újpest felé igyekszem, látom bejönni a szerelvényt, előbányászok egy jegyet, nagy nehezen beledugom a lyukasztóba, kétszer is begyűrődik, végül kegyesen elfogadja. Bejött a szerelvény, lobogtatom a kezemben a kezelt jegyet, amelynek érvényesítését az ellenőrök is láthatták (kora délután van, kevés az utas, sunnyogni sem lehet), ennek ellenére az elkapja a jegyemet, és vele a kezemet. „Bocsánat, bocsánat” – dadogja, és közben alaposan szemügyre veszi annak minden aspektusát és sormintáját. Szerelvény bezár, indul, persze nélkülem. „Bocsánat, bocsánat – ismétli – de járnak a békákások ellenőrizni, és ha átengedünk valakit, bennünket büntetnek meg”.

Vagy úgy. A szerv feletti szerv, amelynek vezetője az a méltán népszerű, bájos arcú kis köcsög, ellenőrzi az ellenőröket, feltehetően több pénzért, mint amennyiért ezek a szerencsétlenek ott posztolnak és éppen csak le nem köpik őket. (Már ez is előfordult, sőt, rosszabb is…). A dupla fortélyos félelem miatt meg késsek el? Végül beérek, de el van rontva a napom.

És a packának nincs vége. Egy órával később, amikor hazafelé tartok, bemondják a metróállomáson, hogy az 1-es villamos nem közlekedik, helyette pótlóbuszok indulnak a…Persze a hangosból egy szó sem érthető, megkérdezem az egyik ellenőrt, hogy mi merre. Felvilágosít, hogy pont ott van műszaki hiba, amerre én lakom, és elirányít a pótlóbuszmegálló irányába. Teszek egy kört, mire rájövök, hogy a nevezett megálló egészen másfelé van, ráadásul a villamosok is elindultak.

Mennyivel jobb volt Hamletnek. Ő még tőrt ragadhatott.

 

Szólj hozzá