2013. ápr 12.

Kerényi Ervin: Bérlethamisítók nyomában

írta: Göbölyös N. László
Kerényi Ervin: Bérlethamisítók nyomában

 

http://www.origo.hu/itthon/20121031-igy-mukodik-a-nyugati-teri-jegymaffia.html

 

Az origo.hu hírportálon jelent meg egy tényfeltáró cikk a Nyugati téri aluljáróban törvénytelensége ellenére minden különösebb probléma és akadály nélkül működő bérletmaffiáról. A bűncselekmény folyamatát részletesen feltáró riport érdekessége, hogy – ha kicsiben is, de – kiválóan tükrözi hazánk, a kiskapuk országának működését, a döbbenetes pedig az, hogy senki nem tesz ellene az égvilágon semmit.

Az origo.hu névtelen szerzője (bár a cikkben nem nevezi meg elsődleges informátorát) vélhetően „szájhagyomány útján“ szerzett tudomást arról, hogy egy kisebb csoport tagjai civilektől és hajléktalanok szorgos munkája után begyűjtött használt BKV bérletek és jegyek hamisításával bonyolít havi 12 millió forintos bevétellel működő illegális vállalkozást a 2-es metró egy forgalmas megállójának aluljárójában.  Az információ megszerzése után a szerző (az oknyomozás elengedhetetlen feltételeként) maga lépett a tettek mezejére és a helyszínen, elsődleges forrásból próbált utánajárni először a történet valódiságának, majd a rendszer működésének, létezésének és hátterének.

Nyugodtan mondhatjuk szerencsésnek a cikk íróját, hiszen nem csak megtalálta az üzlet egyik üzemeltetőjét a tett helyszínén, de szóra is bírta, ezzel azonnal a történet közepébe helyezve az olvasót, aki a cikket olvasva egyből a dohos aluljáró zsivajában érezheti magát. A bennfentes informátor bár nevét nem adta a válaszok mellé, részletesen mutatta be illegális vállalkozásuk működését, a bérletek begyűjtésének és felvásárlásának lépéseitől kezdve, a hamisítási eljárás folyamatán át az értékesítés és a bevételek számszerű ismertetéséig.

A történet azért is érdekes, mert mindannyiunk (legalábbis a budapesti lakosok) szeme előtt zajlik, a cikk mégis ismeretlen és megdöbbentő tényeket közöl az olvasóval.

A történet másik (és egyben leginkább érdekfeszítő) pillére – és a szerző ennek is utána jár, több oldalról vizsgálódik – mégis hogy a viharba lehetséges egy ilyen alvilági vállalkozást futtatni egy rendőrökkel és BKV ellenőrökkel teli aluljáróban. Talán egyedül itt volt hiányérzetem a cikkel kapcsolatban, mert amíg az egyik oldalról (az elkövetők szemszögéből) szépen és részletesen kibontotta a sztorit a szerző, addig a törvény oldaláról nem volt ennyire alapos, már ami a tényfeltárást illeti. Ennek két oka lehetett: az egyik a cikk mihamarabbi közlése (versenyhelyzet, konkurencia megelőzése) másrészt a rendőrség és a BKK együttműködésének hiánya.

Bár személyesen (konkrétan az aluljáróban) is megkérdez hatósági személyeket és ellenőröket, nem kap választ a kérdéseire, valamint a hivatalos (levél útján történő) megkeresésekben sem adnak egyértelmű válaszokat konkrét bűncselekményekről, csak semmitmondó számadatokat folyamatban lévő eljárásokról. A hatóságok tehetetlenségének (vagy tenni nem akarásának) bizonyítéka, hogy a szemük előtt zajlik a bűnelkövetés hosszú évek óta.

További hiányérzet támadt bennem a cikk végén, hiszen bizonyos részleteknél sokkal mélyebbre is áshatott volna a szerző. Érdekes lenne például utánajárni, hogyan lehetséges, hogy nem tudnak bizonyítékot találni a rendőrök egy ilyen nyilvánvaló törvénysértés ellen, amikor egy újságíró ilyen könnyedén derít fényt illegális bérlethamisítók tevékenykedésére.

Az írásban továbbá említenek még szintén hamis bérletek és jegyek forgalmazásával foglalkozó korrupt ellenőröket is, én az újságíró helyében megpróbáltam volna magam is ilyen úton bérleteket szerezni. Az ellenőrök/rendőrök korruptságának bizonyításával még nagyobb publicitást kaphatott volna az ügy és komolyabb visszhangja lehetett volna, bár nem vitás, hogy így is elérte célját, azaz cselekvésre késztetett olyan szerveket, melyek eddig nem voltak hajlandóak megoldást találni az ügyre. Azonban miután a közvélemény előtt is feltárták ezt az alvilági üzletágat, minden bizonnyal kénytelenek lesznek valód lépéseket tenni a megoldás felé, valamint számon kérni azokat, akik ezt eddig nem tették meg. Ha elképzelhető kézzel fogható gyümölcse a riporter munkájának, akkor ez az.

Annak ellenére, hogy az igazi végkövetkeztetés hiányzik, a cikk számomra azért volt tanulságos, mert nem csak egy szemünk előtt zajló illegális üzletág mindennapi működésébe enged bepillantást, de a hatóságok tehetetlenségét (és valószínűsíthető korruptságát) is felfedi a történeten keresztül, bár tényszerű bizonyítékokat erről nem közöl, azonban csak a vak nem látja, hogy mi zajlik valójában a Nyugati téri aluljáróban.

 

 

Szólj hozzá