2013. máj 23.

Szabad Sorsminták az Öröklét Varázsigéjére (Meditációk XXVIII.)

írta: Göbölyös N. László
Szabad Sorsminták az Öröklét  Varázsigéjére  (Meditációk XXVIII.)

 

1.

Kigyógyult lelkemet

már hiába rémisztik

hüllő-hörgések

nem riasztanak  kondorként köröző

űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási

szögre várnak

nem riasztanak kacagó koponyák

keresetlen koccanását leső

göröngyök

nem riasztanak  gyémántomlások

hanyatt-homlok

csillárjai

nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő

 transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen

tekervényei

nem riasztanak akaratlan alagutak

váltófutásai fehér

nyúlcipőben

nem riasztanak monszun-dézsák sűrű

tabla-számlálói  csörgőkígyó-kasztanyettek

kipirult pulzusai

3.

zsálya-zsongássá szűrném

az ítéletnap-lopók

imbolygó imáit

halotti máglyára hajítanám

és füstté fújnám a hitetlenség összes

hóhérkötelét

farkasveremben vetnék fekhelyet

az elbitangolt bűbájok bujdosó

pásztorának

kenderkosárból kínálnám a szépség

süketnémáinak a letört szavak

megtalált ékezeteit

mint rettentő tájfun rombolnám le

a birtoklásvágy belső

börtöneit

felöltöztetném a reggeli zápor

írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet

sem maradt

kizökkenteném iszonyba ragadt

Pompei-pózukból a katakomba-

hallgatásokat

pernye-párnát varrnék új

megtestesüléseinkért párzó

porainknak

kihalásznám körhinta-őskáoszunk

melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett

tengelyeket

fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal

a félreértett déli

árnyékoknak

régmúlt korok remetéivel rónám

barlang-mennyezetünkre a bátorság

színpompás bölényrajzait

csarnokvizemben keresztelném újra kiket

az ész elliptikus pályájáról

eltérítettek

opál szitakötő-szárnyak

szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó

elárvult aprószentjeit

pokolbéli dínom-dánomban fújatnék

sárkánybőr-dudát a gyűlölet

gyomraiból

a másodperc-magaslatok főzetével

kínálnám az elszabadult Tér

adrenalin-küldönceit

összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből

mint egy félszeg fohász visszafojtott

utolsó mondatát

4.

Én, a fordított szabadesés

függőleges nyila

úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé

mámorba mártott  forró aranyöl

gyöngyvirágzása a Természet táguló

törésvonalai mögött

medencecsont-fuvola friss dallamára

ágaskodó kíváncsi

kobra

május-manna tündöklő mézkristályai

a révület résnyi

redőin

5.

hétpróbás hőhajlatok  vagyunk kik

jobbról-balról egymással

incselkednek

majd Egy-hegycsúcsuk hideg

halántékán viasz-talpaik

lecsendesednek

ellopott lélekharang forgó

dervis-nyelve vagyunk a szédülés

színvak szájüregében

éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra

segítik középpontunk vörös

katlanjának ikreit

összenőtt csók-cserjék vagyunk kik

túlnövik a törhetetlen

cserepeket

2007.  május 3 - 12.

Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody

Szólj hozzá