2013. jún 18.

Kóstoló

írta: Göbölyös N. László
Kóstoló

A gyümölcs-szezon elképzelhetetlen kóstolás nélkül a piacon, hiszen annyiféle áru van, annyiféle áron. Nem a legolcsóbb a legrosszabb, nem a legdrágább a legjobb. És különösen érvényes a meggyre, hogy nem a legszebb feltétlenül a legfinomabb.

Mivel a meggy a málnával és a fekete szederrel együtt alkotja az én nyári gyümölcs-szentháromságomat, nagyon gondosan válogatok. Aki nem enged kóstolni, számításba se jöhet.

Látok egy szép, csillogó meggyekkel teli ládát, 580 kilója. Megkérdezem a tulajdonosnak látszó hölgyet, szabad-e. Igenlő választ kapok.

Megízlelem a meggyet, hát sajnos nem állta ki a próbát. Nagyon savanyú, az idén már ettem ennél sokkal édesebbet is.

-         Köszönöm – mondom csalódott hangon, és távozom.

-         Mocskos zsidó – sziszegi a nő, de azért halhatóan.

A fene azt az éles fülemet. Meleg van, de azért még nem hallucinálok. Rögtön visszafordulok.

-         Nekem mondta? – kérdezem.

-         Mit? – kérdez vissza nyomban.

-         Azt, hogy mocskos zsidó…

-         Én? Meg sem szólaltam – mondja a nő és undorral elfordul.

Nem folytatom a terméketlen vitát. Kölcsönösen megkóstoltuk egymást és egyikük sem tudta lenyelni a másikat.

Két standdal odébb csodálatos meggyet vettem. 780-ért. Érdi meggyet, aki nem volt kíváncsi a származásomra.

Szólj hozzá