2013. jún 23.

Cérna

írta: Göbölyös N. László
Cérna

Szombat reggel, gyanútlanul megyek hazafelé a piacról, a finom ebéd (vegyes gyümölcsleves, friss mentával, citromfűvel és gyömbérrel, erdei gombás  kuszkusz) reményében, szatyromban a hozzávalókkal.  A Flórián téri aluljáró közepén, ahonnan naponta zavarják ki a közterületesek a hajléktalanokat, már a jól ismert rezsicsökkentés-népszerűsítő pult. Nem is foglalkoznék vele, ha nem toppanna elém egy kérdőíves hölgy, és nekem szegezi a kérdést:

-         Mi a véleménye a rezsicsökkentésről?

-         Nagy hazugság, a legnagyobb átverés – felelem.

Közben egy másik férfi is odalép, a hölgy neki is felteszi a kérdést, ő támogatásáról biztosítja a kormányt. Az ő válaszát a kérdező azonnal beikszeli, az enyémet nem, és már indulna is tovább.

-         Az ön véleményét már ismerjük…

-         Bocs, de azért elmondanám, hogy miért tartom annak, ha lenne szíves meghallgatni…

-         Meghallgatom – feleli kelletlenül.

Én pedig belekezdek, hogy miközben a rezsi, pontosabban az alapdíjak csökkennek, naponta megy fel az ára mindennek a boltokban, mert ugye azt nem verik nagy dobra, hogy a nagy fogyasztók a terheiket áthárítják az emberekre. Idáig jutok, amikor a nő közli velem, hogy „ezt nem hallgatom tovább”, hátat fordít és indul becserkészni egy újabb áldozatot.

Nem hagyom annyiban, már gyerekkoromban is utáltam, ha belém fojtották a szót. És folytatom.

-         Látom kellőképpen átitatták magukat is a nagyfőnök stílusával. Csak azt hallgatják meg, ami tetszik nekik, a más vélemény nem is létezik…

-         Na, tűnjön el innen gyorsan! – szól rám egy masszív fickó, aki a népszerűsítő pult mögött áll.

Nekem sem kell több.

-         Miért? Az aluljáró még nem a maguké!

Meglepetésemre a pasas behúzza fülét-farkát. Egy mellette álló ősz hajú hölgy nyugtatja:

-         Hagyd, ezek istentelenek…

-         Ez az! Beszéljünk csak a Tízparancsolatról! Hogy is állnak maguk ezzel? – kapcsolódik be a beszélgetésbe a szomszédos édességbolt eladója. Azonnal leütöm a magas labdát, mert bár valóban „istentelen” vagyok (különben meg ki mondja meg nekem, hogy én mit tartok istenemnek?), van némi bibliai műveltségem. És báj séró idézek fel néhányat: ne lopj, ne hazudj (jó, az eredetiben ez úgy hangzik, hogy ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot), ne kívánd a te felebarátodnak házát, Isten nevét a szádra hiába ne vedd…(Utólag jutott eszembe, hogy még a „ne készíts magadnak faragott képeket és ne imádd azokat” is belefért volna…).  Az édességboltos hűségesen kontrázik nekem: nemzeti trafikok, felcsúti stadion...a pultosoknál kitör a spontán szelektív süketség (surditas selectiva spontanea) járványa.

Az ősz hölgy azért gyorsan talál valaki nemudvarhű embert, aki állítólag nemrégiben a nyílt utcán káromkodott, de azért úgy tűnik, szóba elegyedik velem. Legalább megpróbálja elsütni nekem a rezsicsökkentést, hogy az milyen jó.

Velem azonban emberére talál. Neki is elkezdem mondani, hogy ha esetleg járna boltba, láthatná, hogy naponta drágul minden, hallaná, hogy az emberek egyre jobban morgolódnak, hogy – és ez a hivatalos statisztikákból is kiderül – legfeljebb a közmunkásokkal és az ingyen dolgoztatott próbaidősökkel nő a munkavállalók száma, hogy ahhoz képest, hogy azt ígérték, nem lesznek új adók, már azt sem tudjuk, hány adót kell kifizetni, hogy egy becsületesen számlázó kisvállalkozás képtelen megélni az adók miatt. Mintha gumírozott üvegfalba ütköznék. „Ha az előző kormány maradt volna, ma az ország fele az árok szélén lenne” – mondja, amire már tényleg üvölteni kezdek, pedig én magam is gyűlölöm a hangos beszédet, hogy egyszerűen hihetetlen, hogy ők maguk sem veszik észre, hogy ez az egész egy nagy parasztvakítás, vagy átmosták már az agyukat, vagy jól megfizetik őket. Hangosan mondom, hogy megértsék, vagy ha ők nem, akkor azok, akik az aluljárón áthaladnak. Válaszul csak visszakérdések jönnek: és az IMF? és az eladósodott milliók? és Gyurcsány? És Bajnai?

Egy idő után feladom. Úgy vagyok vele, mint Mály Gerő Tolnay Klárival a Katyiban – reménytelen. Egyszer találkoztam egy jehovistával, aki hasonlóképpen fújta a magáét, de ott legalább volt valami szellemi párbaj, és legalább végighallgatott, még ha nem is tudtam meggyőzni. És a végén még nem lesz ebéd ezek miatt.

Mindenesetre ezen a szombat reggelen legalább két embernél elszakadt a cérna.

Senki többet, először?

 

Szólj hozzá