Viola hullámok robbannak nevetnek
szivárványszárnyú madarak a nap körül szállnak
napharangok zuhognak folyékony bőségben
Delfin-nyergelő sellők hajnalt hasítanak
Mivé lett a gyermek
e hideg december-reggelen
Lében fagyott dalosmadarak
a földre lebegnek
kitörölt álom-foszlányok
hívnak; semmiből jön a válasz
térj aludni gyermek
mindig-végtelen álmodba
Kristály-ablakok
vízesés-szemek szikráznak
Khan jégbarangjai ragyognak
de hol járt az illúzió tükörföldjein
a gyermek a tökéletes hajnal
Mivé lett a gyermek
e hideg december-reggelen
rohanó napritmusok
feltámad a világ
Odin szemének foglya
Allah imádkozz ahol vagy
Mohamed emberei a káprázó vizektől
mind megvakultak
Seherezádé meséket gyűjt
arany-képzelet lehullott szirmaiból
de hol van a gyermek
ki a napharangokkal játszott
és a rím-régiókba
felhőbárányt hajtott
Sír a
déli szél partra vetve
ólomtájba veszve
ábránd-láncokba verve
élők s holtak rosszkedve
(1969)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.