Kedvenc termálfürdőnkben. Két rosszarcúan kopasz, nagyon kigyúrt, magamutogató fickó előbb a medencék partján hordozzák körbe magukat, aztán fejest ugranak az úszók közé, csapkodnak, üvöltöznek, mintha az övék lenne az egész létesítmény. Amerre mennek, inkább félrehúzódnak az emberek, inkább felborítják saját wellness-programjukat, hogy ne kelljen egy levegőt szívni velük. Aztán egyszer csak jön a főrecepciós: a fiúk rossz helyen parkolnak. A két nagymenő még gyorsan belerobban az egyik meleg medencébe, hogy övék legyen az utolsó szó, aztán elkullognak. Helyre áll a csend és a nyugalom. Lehet meditálni a gőzkamrában, lehet nemzetközi barátságokat kötni a jacuzziban egy francia nászutas párral és egy kedves kínai asszonnyal.
Hazafelé. Az óvoda és a galéria épülete között gyakran megcsodáltunk egy elkorhadt gyökeret, ami egy sárkányra emlékeztetett. Most egy szemüveges, vöröses szakállas fiatalembert látunk szorgoskodni körülötte tíz év körüli kislányával. A férfi egy zsebkéssel farag valamit a gyökéren, és az oldalára egy elefánt szemét és száját rajzolja. A kislány ugyancsak elefántot rajzol krétával a járdára.
Házunkon gondnoki figyelmeztetés: zárjuk rendesen a kaput, mert az utóbbi időben elszaporodtak a házalók, hajléktalanok, betörők.
Az intenzív sportdélelőtt után megérdemeljük a zöldborsólevest és a kapros-túrós puliszkát.
Napfényes novemberi vasárnap volt.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
