2013. dec 09.

Bűnhődés

írta: Göbölyös N. László
Bűnhődés

Hérosztratosz 33 évvel gaztette után ismét megpróbálkozott, immár nyolcadszor, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék. Tudta, hogy semmi esélye, mert békeszerelmes Dalköltő özvegye és fiai eddig is minden alkalommal megakadályozták, hogy szabaduljon, és valószínűleg most sem lesz másként. De akkor legalább újra beszélnének róla.

Amikor 33 évvel ezelőtt lelőtte háza előtt a Dalköltőt, aki néhány órával korábban még autogramot adott neki, úgy gondolta: gyilkosságával kitörhet a névtelenségből. Persze azt vallotta, hogy belebújt áldozata bőrébe, egy idő után eggyé vált vele, és a másik, a valódi feleslegessé vált. Ezt a mesét azonban nem vette be a bíróság, az orvosszakértő, a sajtó is csak ideig-óráig. Számítása azonban nem vált be. A Dalköltő, aki már életében halhatatlan volt, meggyilkolása után még inkább felmagasztosult, milliók spirituális tanítójává vált azáltal, amit itt hagyott a békétlen Földön. Őt viszont szépen csendben elfeledte a világ. Arról még felháborodással írtak a lapok, hogy a börtönben felvételt készített áldozata dalaiból, aztán a szabadlábra helyezéseiről is egyre hátrébb, egyre kisebb hírekben számoltak be.

Hérosztrátosz mégis reménykedett, hogy talán most megtörik az átok. Nagy nehezen sikerült elérnie egy újságírót, aki hajlandó volt szóba állni vele és bejelentette: ha ezúttal sem engedik szabadon, öngyilkos lesz. Hátha ez hatni fog.

De csalódnia kellett. Hiába böngészte át a következő napokban az összes számottevő újságot, hiába keresett magáról friss hírt az interneten, semmit nem talált. Az ügyét vizsgáló testület természetesen ezúttal is elutasította kérelmét. Ekkor csíkokra tépte lepedőjét, és felakasztotta magát a cellájában vezető fűtőcsőre. Az őrök azonban idejében észrevették és megmentették.

Miután felépült, Hérosztrátosz ismét végignézte az elmúlt napok teljes sajtóját. A gyilkosság 33. évfordulóján természetesen ismét megemlékeztek világszerte a tragédiáról, felcsendültek a Dalköltő legszebb dalai, idézték sorait, híres mondásait. A gyilkost azonban még az események felidézése során sem említették meg.

Hérosztratosz akkor értette meg, hogy gaztette hiábavaló volt. Megfogadta, hogy soha többé nem kérelmezi szabadon bocsátását. Lefeküdt börtönágyára, nem mozdult, várta a halált.

A halál azonban nem sietett még hozzá.

Szólj hozzá