2014. jan 07.

Imádság a Halott Emberért (Meditációk XXII.)

írta: Göbölyös N. László
Imádság a Halott Emberért  (Meditációk XXII.)

1.

és tovatűnnek féltve őrzött

tétovázásaink mágnes-patkolt terünk

eltájolt térképein

és bekopognak egy maréknyi

békéért a megháborodott

csendek

és gyertyát gyújtanak értünk gyolcsba

csavart túlgyorsulásaink

bennünk igazgyöngyöket gyanítva

és ájtatos ábrándok gyanta-gyónt kezei

 kulcsolódnak össze

hiú gyarlóságaink felett

és a sakkban tartott pecséttörő

arkangyalok kaszát

egyenesítenek

és a világtalan világok

Teremtés-tojáshéjuk alatt

pehelypáncélt viselnek

és fennen foldozzák felfeslett

béléseiket a hűs horizonton

perlekedő szelek

és hízelgő hínárok tekergőznek

körbe-körbe dologtalanul

még egyenes gerincoszlopodon

és Sebestyén-sóhajokat hallatnak a

megnyomorított nyár

narancs hegyű nyílvesszei

és a láp lőtt sebből vérző zöld-sárga

lidércfénye csalogat egyre

csak beljebb

II.

eljönnek-e majdan feloldozást

könyörögni a véglényegű

térdcsuszamlások

kik másoknak ásott vermeikből

ólmos ordasok oltalmát

lesték

kiknek tespedő vérhulladéka

az Égről a Földre

lekiáltott

kik a kisimult Káoszba

kéretlenül hömpölygő rendet

tettek

kik Kháron kopott ladikjának

befagyott téli kikötőt

kerestek

kik igent hazudtak szembesítéskor

a Tagadás szórakozott

szellemének

kik magukat a Sors-orsó

eltéphetetlen cérnaszálának

képzelték

kik üres levest mértek a Tökéletesség

Teherhordóinak lapos

tányérjába

kik az elmehunytak szégyenkalapját

húzták a Nyavajatörős Óriás

szemére

kiknek lyukas zsebe a végelszámolás előtt

elpotyogtatta a visszaútra szánt

filléreket

kik felett csillag-kavicsokat rugdosott

a karcsúsodó Hold

keskeny orvvadász-ösvényén

III.

amikor táncoló sámánok ráncba szedik

a jégkorszak-jóslatok elbitangolt

füstkarikáit

amikor a Gyönyör gyémántszikéi agylebenyeinket

szeletelve tanulják a varázsige

rendhagyó ragozásait

amikor ametiszt alkonyatok hajtják

a Csoda szilaj csordáit kristálytiszta

gázlónk felé

amikor a Csábítás cseppkőbarlangjai

rab csermely-erek rovátkáival

ékeskednek

amikor az Én-csaták őz-barna

csizmája a Semmi tátongó

peremére lép

amikor a Végtelen Anyamelle üstökös-parányokat

lövell hogy az elkárhozottaknak

lámpása legyen

amikor a mindentudó Hegy türkiz oldalán

letörhetsz történetedből

egy darabot

amikor Gaia gúlába temetett

ragyogásai keresztüldöfik

a fekete förtelmeket

amikor a szerencsekerék kiesett

küllőrojtjait ölti fel megadó

meztelenséged

amikor a hurrikán húrjait megpendíti egy hatalmas

 kéz hogy megszámláltassék

minden rezdülésed

amikor szitává szakadt szemfedődet átáztató

 eredendő eső szemedbe csepegteti

egyszersmindörök ébredésed

2006. október 28 – november 3.

Benke Rita  Senki és William Blake-triptichonjára.

http://ritagaleria.blogbox.hu/2014/01/05/senki-es-william-blake-utja/

http://ritagaleria.blogbox.hu/2014/01/05/senki-es-william-blake-az-atjaroban/

http://ritagaleria.blogbox.hu/2014/01/07/senki-es-william-blake-mar-odaat/

Zene: Neil Young: Dead Man

Szólj hozzá