2014. már 12.

Európai szépség 6. - Az Anyaföld Szerelmes énekei, amikor még nem volt közös otthonunk (2002 tavasz és nyár)

írta: Göbölyös N. László
Európai szépség 6. - Az Anyaföld Szerelmes énekei, amikor még nem volt közös otthonunk (2002 tavasz és nyár)

1.

Majális a Tabánban

 

Lombot hímzett a tavasz

A tabáni fák ágaira

És embereket

A zöld pázsit fűszálaira

Májusi napfény kukucskál

A sötét szemüvegek mögé

 

Oldódik az átok

Rejtsd el sorainkat

Simogató körmeink alá

Bőrünk árokredőibe

Átkarol a zene

Körülöttünk tömeg

Mégis csak Te

És válladon a fejem

 

2. Útközben tőled el

 

a zöldbe vont Bakony

hullámai között

lófarokba kötött falu

fürtjeit lengeti

az alkonyléptű est

idén a május

messze szökő tájakat fest

száműzetésben már a tél

most tarka szirmú remény

nyílik a cserszömörcék levelén

 

3. Örök pillanat

 

1.

szentendrei kémények

szikrát pattintó lélegzete

visszaverődik

a tavasz lázától cserepes ajkú

tetők fészek-melegén

szeleburdi fények

csiklandós szelek bucskáznak

az út macskakövén

 

2.

gesztenyevirágok hullámzásába

belefeledkezve

lelkünkön karácsonyi hangulat

virraszt

ébren köti az éjhez

a cikázó hajnalt

 

3.

ortodox ikonok lábainál

ver habot a napfény

az áprilisi nyárfák hegyén

és hajunkban tavaszi csók

a gyémánt diadém

 

4.

Fekete Madonna

Ósötét glória-fénye

Messze veti a tétovázó árnyat

Gyertyákat gyújtok

Fényük táncosan lobban

Párban szökik óvó melegük

Ahogy lelkeink kapaszkodnak

Az ébredés új kora felé

Mennybe nyúló gót székek

Karfája kúszik közénk

Kezünk átbújik a cizellált mintán

És áhitat borul ránk

Papi stólaként

Mint ártatlan kis villám

A holdfényű gyertyaláng

Kuporogva mond imát

A szentek arany képkeretén

 

D. Epilógus: Veszélyeztetetten

 

1.

Kipusztult tenyerek

Izzadt

Kifordult vonalakkal

Dombokkal másszák meg

A civilizáció kopár ágú fáit

Ki menti meg a sav-hervadt virágot

Ki varázsol lombot

A pénz-tépte erdő tar koponyájára

Ki menti meg a lényegtelent imádó

Világot

Lelkünk szivárványhártyáján

Vattasűrű köd

Vakon tapogatózunk

Begyulladt kötőhártyák között

Pedig tele tegzekben

Berozsdásodott nyílvesszők fölött

Igazságfaló

Dögszagú keselyű köröz

Szárnyával eltakarva az aranyló napot

Pedig ölelkezhetnénk sáfránysárga aranyrepce mezőkön

Szagolhatnánk bodza és akác illatot

Akard

És akkor megmaradok

 

2.

élek

hol a föld szívéig

izzanak a

cserkész peremek

hol a tűz túlhevül

és a felgyújtott

vízbe

menekül

 

ne engedd

hogy vergődjenek

megvakult

hóban

vérem varjúszárnyai

Szólj hozzá