2014. ápr 05.

Szűrtreáll 48.

írta: Göbölyös N. László
Szűrtreáll 48.

Custer tábornok (Sárga Haj) szarvasbőr kabátban, alóla kilógó kockás ingben fogyasztja el reggeli kávéját, majd utána köp a zuglói vasúti csomópontnál. Nem hiába mészárolták le Little Big Hornnál, taxis lett belőle.

Az uszodában nevet és címet kérnek tőlem, mert a számlára, amire nincs is szükségem, rá kell írniuk, hogy igazolják a számla jogosságát az adóhatóság felé. Legközelebb bediktálom: Marx Károly (lásd még Zabriskie Point), Tőke utca 67.

Egy látens antiszemita filmben egy életművész zsidó fiatalember eltérít a család által kijelölt útról egy konzervatív angol lányt, megmutatja neki a csillogó életet, aztán lebukik, mert kiderül, hogy nős és gyermeke is van, és gyáván megfutamodik. A lány végül bűnbánatot gyakorol, amit egykori iskolai igazgatónője nem fogad el, szerencsére angol tanárnője segít, bejut Oxfordba, új barátra tesz szert és megtagadja tévútját. Valószínűleg ezért adta le a köztévé a filmet szombaton késő este.

„Hej, Dunáról fúj a szél!” – rikoltja a rettenetes utcai zenész, miközben a több oldalról eltorlaszolt Flórián-téri aluljáróban fuldokolnak a fokhagymás olajfüsttől.

„Utcára kerültem, segítsetek! – áll egy cigány gitáros előtt letett kartonlapon a félkész Árpád-hídi aluljáróban, és hozzá a Losing My Religiont pengeti.

És halott, megfiatalodva, bajuszt növesztve, férfiként karolt bele a legszebb nővérkébe a lebombázott Örök Város egyetlen épen maradt kórházának folyosóján és gyógyultan távozott.

Időre kell hazajutnom valahonnan, de már csak egyetlen buszjárat van, ahová azonban csak családokat engednek fel. Szerencsére megpillantom korábbi szomszédaimat, akikkel jóban voltam, most is olyan kicsi gyerekeik vannak, mint 20 évvel ezelőtt. Szívesen maguk közé vesznek, de amikor már felszálláshoz készülődünk, akkor jövök rá, hogy az asszony nem ugyanaz az asszony, hanem az, akivel egyszer egy szűk körű házibuliban kis híján összejöttünk, és azóta néhányszor láttam a környéken bolyongani elborult alkoholistaként.

Életemmel egy kávézónak tűnő váróteremben ülünk csomagjainkkal. A jegyünket azonban csak akkor kapjuk meg, ha elsorolom a belga fociválogatott összeállítását. Már a kapusnál megakadok, és az ábécés módszer sem segít.

Valaki Aranyhajú Percy-nek néz és nekem kell fellépnem az ő szerepében. Még szerencse, hogy kívülről tudom a Léghajósok összes dalát. A harmadik számnál azonban véget ér a koncert, mert az engem folyton kísérgető sminkesnő, akit egyben súgónak is szerződtettek mellém, belesül az Esődalba.

Mostanában többször látok olyan filmet, amit valamikor láttam, vagy legalábbis azt hiszem, hogy láttam, és egyetlen kockára sem emlékszem belőle. Lehet, hogy elképzeltem, hogy láttam, vagy pedig olyan állapotban néztem meg, hogy egészen másra emlékeztem?

Borotvahajvágott, jól fésült Jézus prédikál a piactéren. A jehovisták a tv-evangelisták képére teremtették a Megváltót.

Jeges szél fújt aznap, amikor a magyar Soá kezdetére emlékeztünk Rajtam csak egy vékony farmerkabát volt, ha most nem fázom meg, akkor soha, gondoltam. Aztán észre sem vettem, hogy eltelt másfél óra a Zsinagóga előtt. Felmelegített a túlélők életereje.

„Miért gondolod, hogy minden emberben benne van a gonosz?  Bennem egy szemernyi sincsen” – mondta a szép szőke asszony a rejtett mosolyú Bolondnak, aki éppen nemrégiben védte meg doktori címét az emberi lélek mezsgyéiről.

A félorosz egykori ősmagyar-kutató egy celebkurva testőre lett. Ez ám a karrier. Egy kaszinókban utazó, félalvilági-társasági újságíró ezoterikus műsorvezető lett egy kereskedelmi zugcsatornán. Még nagyobb karrier.

Mostanában gyakran elfelejtem ismerőseim vezetéknevét. Ez milyen kór tünete, tessék mondani?

Elegáns, magas, fiatal úrhölgy emlékeztet arra, hogy sokszor letértem igazi utamról, de aztán mégis mindig visszataláltam oda, ahová kellett. Akkor látom meg, hogy Kék Asszony-arca van, az igazi, mai Kék Asszony pedig ott ül mellettem.

Jeremiás, Belső-Óbuda hajléktalan-királya egyre jobban öltözik. Évekkel ezelőtt még télen is mezítláb, rövid nadrágban járt. Most már van hosszú nadrágja, fekete edzőcipője, zoknival. Státusáról már csak elmaradhatatlan műanyag zacskói árulkodnak.

Életem álmában két bekezdésnyi monológot mond teljesen normális, nappali hangján, ismeretlen nyelven. De lehet, hogy fordítva mondta a szavakat. Mivel a megszállottság kizárható, talán a tükörbeszéd minősített esetével állunk szemben. És ha az új Leonardo hál velem? A kérdéses időpontban azt álmodta, hogy ellopták a biciklijét, ehhez képest teljesen nyugodt volt.

A nemzet színésznője és a nemzet táncos focistája egy ágyban. Ez még a fantáziák világában sem létezik. A névazonosság mellett csupán annyi közös bennük, hogy mindketten jöttek már vissza kómából.

Néha olyan dolgok ihletnek meg, amikben első látásra nincsen meg ez a lehetőség. Máskor pedig olyan dolgok hoznak zavarba, amelyekből biztos ihletet remélek. De az sem kizárt, hogy az első esetben képes vagyok átadni magamat teljes egészében egy élménynek, míg a másik esetben erősebbek lesznek nálam a külső körülmények: a kialvatlanság, egy rossz fénybeállítás, vagy akár a külvilág háborúval fenyegető légköre.

Megtanított az élet arra, hogy csak az Egy-ség csak egyenrangú univerzumok egybeolvadásával lehetséges. Ez az egyenrangúság lehet Mester és Tanítvány, Alkotó és Múzsa párosa is, ha mindketten tudják a saját helyüket, szerepüket. Vagy pedig akkor, ha időnként helyet, szerepet cserélnek és abban is tökéletesek, mert így is elérik azokat a távolságokat, mélységeket, magaslatokat, amelyekre egymástól elkülönülve, elszakítva még vágyni sem képesek. Minden ellenkező esetben széthullás, őrület és halál vár rájuk.

„Mindig tudtam, hogy buta vagy, de hogy ennyire, azt nem” – üdvözli szerelmes csókkal kedvesét a fiatalember a vasútállomás melletti randevú első pillanataiban.

Három rendőrautó elől vijjog, három rendőrautó hátul vijjog. Közötte három buszban a fradisták bőgnek. Jól megy az országnak.

Egy szállodában vagy kollégiumban a portára hívnak sürgősen. Mielőtt odaérnék, valaki leüt, majd többen összerugdosnak. Közelegnek a választások.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá