2014. ápr 17.

Nászdalok 2004

írta: Göbölyös N. László
Nászdalok 2004

1.

maréknyi csillag

tenyeredben

 

gyöngykönnyek

örömódája

dalolja a mélyek

mélyére

a pusztulás

pásztorénekeit

 

egymásba torkollanak

- mint ragyogó selyemutak -

életvonalaink

 

igen

 

2.

gyönyörré gyúrt

versek

mik szemet vetettek

egy tettenért

boldogságra

 

3.

mint párás ópincék

napőrző

bora

asszonynedveidbôl

egy korty

beleszédít a

szabadságba

 

4.

csigolyáidon lépkednek

aggódó ujjaim

dallamos derekadtól

kívánós nyakszírtedig

 

létezik-e

ezeken túl

mennyei lépcsőút?

 

5.

harangerdőben

rejtekeznek

Teremtéseink

édes

hangfürtjei

 

felrótta

tekintetünk találkozására

titkosírását

a béke

 

6.

fehér dunnánkat

gyújtja vörösre

a hajnal

 

halálűző násztánc

fénye

ébred velünk

 

7.

összekulcsolt kezünk

a Bölcsesség Könyvén

 

csak egy imádságnyira

van tőlünk a

Világ teteje

 

hol Legfőbb Szeretetre

intenek a Hótól

hűs Hegyek

 

8.

valaki odafentről

összeszedte

és szívünkbe ültette

egy kettévágott ezüstalma

szerteszórt

magvait

 

9.

homlokunkon

nem hordunk jeleket

mégis beszélnek

ha

összeérnek

 

10.

vésztelen vágtató

éjfényű lovak

ragadjátok el

messze tőlünk

a vihar

hőszemét

 

11.

benned úsznék

elejétől fogva

mint a végtelen

keresztelő

medencéjében

 

12.

csillogó fogai közt vérbő

eper

nem tudom szeme vagy

melle vadszedre sötétebb

ölelő otthontüze

feketén piheg

fürdőből tért posztmodern

Vénuszom

mellettem hever

 

13.

mint gyúlékony

nőstény-tulipánt

nyújtsd át

egész lényeddel

harmóniád

 

14.

néznélek csak

némán

számolatlan órákon át

mint megvilágosodottak

a meggyfák virágzását

 

15.

cinke-szivárvány alatt

rigófüggöny mögött

takarónk

a szerelemszagú

tavasz

Szólj hozzá