2014. ápr 29.

Kövek, ha kilátnak a fejükből – The Rolling Stones: Out of Our Heads

írta: Göbölyös N. László
Kövek, ha kilátnak a fejükből – The Rolling Stones: Out of Our Heads

rollingoutLP

1965-val új dimenzióba lépett a Beatles-Rolling Stones vetélkedés, amely, ha nem is mindig tudatosan, de zenei téren valóban létezett. (Ellentétben a személyes rivalizálással, amit a média talált ki, hogy szembeállítsa az „aranyos” Beatlest a „rosszfiú” Stones-szal). Ebben az évben jöttek ki a liverpooliak a Help!-pel, John Lennon sztárlét-szorongásainak tükrével, a londoniak pedig az (I Can’t Get No) Satisfaction-nel.

http://www.youtube.com/watch?v=OTHj7EE8AfU

A Stones dala, amellett, hogy nyitó gitárriffje a leghíresebbek egyikévé vált a rock-történetben, kőkemény, egyben cinikus „protest-song” (igen!) az egyre inkább kommercializálódó világgal szemben – paradox, hogy azért a Kövek sem élnek meg belőle rosszul lassan 50 éve – amelyben a rádió „hasztalan információkkal” traktálja az embert, és ahol nem számítasz, ha nem ugyanazt a cigarettát szívod, mint tv-ben reklámozó fehéringes bájgúnár. (Ez azóta is így van…) Persze ebben is akadt jócskán szexuális utalás – eleve a cím is kétértelmű a „megelégedettség” és a „kielégülés” szójátékával és Mick Jaggerre nézve mire is gondolna az ember, sokakat pedig annak idején felháborított a menstruációra való utalás is. Mint Paul Gambaccini kritikus írta róla: „A dal valódi fenyegetést jelentett az idősebb hallgatóság számára. Úgy tekintettek rá, mint a fennálló rend elleni támadásra”. Mindegy, a dal a zenekar márkajelzése lett, amelyről egyszer Jagger kijelentette: főbe lövi magát, ha még 40 évesen is azt kell énekelnie. Ehhez képest még a 2006-os Superbowl-show-n is nyomták és már senki sem félt tőle.

A dal, amely 1965 májusában a floridai Clearwater egyik szállodájában született, egy hónappal később jelent meg kislemezen az Egyesült Államokban, ahol először csak a kalózrádiók merték játszani. A brit megjelenés egészen 1965. augusztus 20-ig váratott magára. Ez a csúszás a Stones új albumának a kiadásánál is tetten érhető volt: az Államokban már július 30-án kapható volt az Out of Our Heads, míg a brit változat csak szeptember 24-én került a boltokba – és talán mondani sem kell, hogy nem azonos tartalommal. Mindenekelőtt a hazai változatról hiányzott a „Getnó”. Az amerikai 1. lett a Billboard toplistáján, míg az angol csak a 2. az angol listán, éppen a Beatles Help!-je mögött. Érdekes módon az amerikai verzióban szerepel több Jagger-Richards szerzemény, szám szerint 6, a hazaira csak négyet „mertek rátenni”. A tengerentúlin szerepelt például a The Last Time, amely az első Jagger-Richards szerzeményű Stones-kislemez volt, amelyet egy gospel ihletett, valamint a The Spider and The Fly lusta blues-a. És említést érdemel az amerikai korongról a Play With Fire, a Stones-rajongók egyik titkos kedvence, amely a banda melodikusabb oldaláról tanúskodik, csembalós aláfestéssel. A dalt egy bizonyos „Nanker Phelge” írta – így jelölték akkoriban azokat a számaikat, Brian Jones névötlete nyomán, amelyek nem a szerzőpáros, hanem az egész csapat közös munkája volt.

Egy „Nanker Phelge”-dal jutott azért a brit változatra is, ez pedig az ironikus című The Under Assistant West Coast Promotion Manager volt. Már lehetett némi tapasztalatuk, hiszen ekkor már másodszor vettek részt az Államok elleni „brit invázióban”. A kedélyes blues címzettje egy bizonyos George Sherlock volt, a London Records menedzsere, aki elkísérte a fiúkat amerikai bemutatkozó körútjukon. (Természetesen az amerikai verzión is szerepel).

http://www.youtube.com/watch?v=axeJ2JZf5eA

Az „eredeti” Out of Our Heads (a sorrend miatt ez is megkérdőjelezendő) az utolsó olyan Stones-LP, amely zömében R&B és rock and roll-feldolgozásokat tartalmaz. Ettől kezdve a Jagger-Richards szerzőpáros teljesen átvette a hatalmat. Azért ne szóljunk le olyan, nagyuraktól levetett dalokat, mint a She Said Yeah, a Mercy Mercy, vagy a nagy ideál, Chuck Berry dala, a Talkin’ ’bout You, amelyet még a Beatles is játszott hamburgi korszakában, de megszólaltatta a Hollies, a Yardbirds, és az Animals is.

http://www.youtube.com/watch?v=_V2ESk8ASeM

A lemez két legnagyobb slágere így is saját kompozíció lett. Az I’m Free és mindenekelőtt a Heart of Stone. Ez a drámai hangvételű, ugyanakkor lebegő gitárokkal tűzdelt ballada ugyan nem merített konkrétan egyetlen soul, vagy R&B balladából sem, mégis érezni lehet benne a gyökereket, amelyekből ők is kinőttek, és egyáltalán nem vadhajtásként. Furcsa, hogy egyikből sem lett „koncert-törzsanyag”, inkább csak „idősebb korukban” vették őket elő. A Heart of Stone-nak felvették egy újabb változatát az 1975-ös Metamorphosis című albumra, míg az I’m Free-t az 1995-es hollandiai akusztikus koncert programjába iktatták be.

http://www.youtube.com/watch?v=f5nVmNrVok8

 

Az Out of Our Heads-szel véget értek a Stones inasévei, amelyek során kiderült, hogy többre hivatottak, mint egy átlagos brit R&B banda. Az igazi mestervizsga egy év múlva, az Aftermath-tel jött el.

 

Track List:

She Said "Yeah" (Sonny Bono/Roddy Jackson)

Mercy, Mercy (Don Covay/Ronnie Miller)

Hitch Hike (Marvin Gaye/Clarence Paul/Mickey Stevenson)

That's How Strong My Love Is

Good Times (Sam Cooke)

Gotta Get Away

Talkin' Bout You (Chuck Berry)

Cry to Me" (Bert Russell)

Oh, Baby (We Got a Good Thing Going) (Barbara Lynn Ozen)

Heart of Stone

The Under Assistant West Coast Promotion Man" (Nanker Phelge)

I'm Free

 

A külön nem jelzett dalok szerzői: Jagger-Richards

 

 

 

 

Szólj hozzá