Írolvasgondol

„Az ilyen nők rontják meg a tisztességes asszonyokat – mutat rá ujjal egy feketébe öltözött piaci virágárusnő egy hasig dekoltált, fellinis csöcsű potenciális vevőre.

Őszentsége Húsvétkor 50 eurót adott minden római hajléktalannak, miközben egy volt vatikáni államtitkár beköltözött egy 700 négyzetméteres palotába.

A feltámadás szemtanúi megbízhatatlanok, az apostolok pedig nem voltak abban az állapotban, hogy képzelődjenek – mondta az óbudai húsvéti hitszónok, mielőtt mély álomba merült saját szentbeszédétől. A templom orgonistája ettől olyan pánikba esett, hogy a felgyorsított Himnusz után felgyorsítva próbálta eljátszani Bach: D-moll toccátáját, amelynek következtében állandóan összekeverte a futamokat. Ezen a plébánián amúgy is mindig olyan érzés kerít hatalmába, mint amilyen a Szindbád végén, amikor a főhős az oltár alatt szívrohamot kap és az orgonahangok lelassulnak és hamissá válnak.

Három fiatal pár az önkéntes tűzhalált választja egy nyitott koporsóban, amelyet egy kemencévé átalakított ház tetejére helyeznek el. Az első pár egyetlen jajszó nélkül elhamvad, a második csak bekormozódik, a harmadik pedig sértetlen marad.

Egy 30-as számú szobát keresek, de sehol nem találom. Igaz, azt sem tudom, hogy ez a szoba egy egyszerű házban, egy kollégiumban, egy szállodában vagy pedig egy hajón található. Aztán amikor végre mégis rátalálok sok-sok 30-as számú szobára, mindegyikről kiderül, hogy már régen lefoglalták, mert azt hitték, hogy soha nem érkezem meg.

Hetven évig élt együtt egy amerikai pár, hetven éven át mindennap együtt reggeliztek. Az utolsó reggeli után az asszony meghalt, és néhány órával később a férfi is. A másnapi reggelinek már nem lett volna értelme. Vajon a mi hetven évünket mennyire szabja a sors Életemmel?

Oroszországban egy diktátorjelölt arra buzdította embereit, hogy erőszakolják meg a kellemetlen kérdéseket feltevő újságírónőt. Nálunk még csak a lekommunistázásnál tartunk.

Egy véletlen internet-barangolás során szembe jött velem egy lány a Városból, aki egykor egy házibulin mindenkit megőrjített, aki csak a közelébe került. Volt benne valami megfoghatatlan boszorkányság. A különleges nevére figyeltem fel, arcról biztosan nem ismertem volna meg. Talán még húsz sem volt, amikor együtt töltöttünk néhány izzó órát. Azóta 33 év telt el. Ő biztosan elfelejtett, hiszen soha többé nem is láttuk egymást. Azért jó látni, hogy máson is fog az idő.

Foglyul ejtek egy írónőt, akitől el akarom lopni sikeres szado-porno regényének folytatását, de ellenáll minden kínzásnak, mert – lévén maga is szado-mazo – élvezetnek veszi. Segítségül hívok egy másik férfit, hátha ketten szóra tudjuk bírni, de nem tudunk megegyezni abban, hogy melyikünk vallatja és melyikünk fogja le, kötözi meg. A nő végül kinevet bennünket. Ott maradunk leforrázva és örülhetünk, ha nem jelent fel minket. Iszonyú fejfájással ébredek, rögtön innom és írnom kell.

Sokirányú elektromos hanghullámok középpontjában ül végtelen nyugalommal velem szemben Macca és egy gyermekdalt penget, majd jobb kézzel ad autogramot. Soha nem találkoztam testi életemben egyetlen Pudlival sem, csak egy Számkivetett Kő jutott, ő is már csak akkor, amikor számkivetették a Kövek közül.

Szürke betonkarámokkal szórják tele a várost villamosmegállók címén. Hogy még könnyebb legyen kiszűrni azokat, akik kitörnének a szürkeségből.

Bresciában egy II. János Pál pápának állított kereszt agyonütött egy 21 éves mozgássérült fiatalembert, aki ráadásul a XXIII. János pápáról elnevezett utcában lakott. A feszületet pedig egy Job nevű szobrász készítette. Mindez történt három nappal a két pápa szentté avatása előtt.

Egy ősz férfi háromszor jött ki az urológiai szakrendelő ajtaján úgy, hogy egyszer sem ment be.

Van egy budapesti büfé, ahol nem szolgálják ki azokat, akik zsidónak látszanak. Legalább egy ANTSZ-vizsgálatot küldenénk a tulajra, ha már senkinek sincsen mersze jól pofán vágni.

Belépek egy irodának tűnő több szintes lakásba, ahonnan azonban minden bútort és egyéb tárgyat elszállítottak, csak egy halom fekete nejlonzacskó hever szanaszét. Valahonnan a falból nyomasztó gályarab-dal szól, komor énekkel és idegesítő dobbal. Egy szőke, kivehetetlen arcvonású sápadt nő hadar bele az arcomba Cassandra-jóslatokat.

Bolondokháza. Összezárnak egy Nicholson-szerű alakkal, akiről azt mondják, hogy ártalmatlan egészen addig, amíg el nem kezd forogni a saját tengelye körül. Egy darabig normálisan beszélgetünk, aztán egyszer csak valaki bekapcsol egy tv-t, amelyből szirénázás hallatszik. A fickó ekkor, először lassan, majd egyre gyorsabban forogni kezd, mint egy dervis, és mindenki elhúzódik mellőle.

Egy hóttmerev, férfias nőre bíznák cégemet, én azonban az első igazgatótanácsi ülésen rommá lövöm a kérdéseimre. Semmire nem tud válaszolni. Pedig csak blöffölök.

Kékasszony időutazásnak nevezte a Férfinak egymás szívében töltött 41 évüket. A Férfi ekkor értette meg, hogy bármikor megállíthatja az időt.

Parlamentszerű épület, reflektorokkal megvilágított szögesdrótokkal körülvéve. Rajta úgy csüngenek az emberek, mintha hangjegyek lennének.

Felkeresem sok-sok régi ismerősömet és mindenkivel iszom egy pohárral. Életem nagyon szomorú lesz ettől, mert ismét olyan rossz alkoholszagom volt, mint régen. Ezért inkább felébresztem magamat, hogy a gondolatot is kiszellőztessem magamból.

Sorban állunk, hogy nyilvántartásba vegyenek minket egy lágerben. Gyűrűimet igyekszem elrejteni, de rájövök, hogy sokkal veszélyesebb, ha megtalálják nálam szemüvegeimet. A mellényemet már régen elvették, így a sorakozótéren próbálom elásni őket. Hátha szabadulás után megtalálom majd és újra élhetem értelmes életemet.

És a Fecskelány egy nyomasztó kerek évfordulón egész napra kikapcsolta telefonját, hogy senki se emlékeztesse rajongó örök-kamaszkorára. Lehet, hogy két év múlva én is ezt teszem.

Nem lehetne bevezetni Szent Flórián napja alkalmából a néma tűzoltók ünnepét?