2014. máj 17.

Szűrtreáll 51.

írta: Göbölyös N. László
Szűrtreáll 51.

Hárman ülnek a Kalef egyik sarkán, ott, ahol régen a rabszolgapiac sokasága hemzsegett. Három férfi és egy nő, még beazonosítható a nemük. „Killing me softly” – üvöltik bele az alkonyatba és egy olcsó műanyag borosflaska kézről kézre jár. Helyszíni gyakorlat egy jövendő életvitelhez.

Majolikákkal kirakott díszkapus strandfürdőt járok be, ahol hamarosan ősbemutató lesz. Egy új Jézus Krisztus-rockopera, amelynek én vagyok a szerzője, és saját zenekarommal adjuk elő, amelynek tagjai valamennyien fiatal rabbik. Forgalomba kerül egy DVD is, a teljes szövegkönyvvel, amely alaposan átírja a bibliai történetet, éppen ezért számítunk a betiltásra is. A zene azonban olyan erőteljes, amolyan klezmeres heavy metal, hogy a szövegre nem is figyelnek tán.

Egy családtörténetet lapozok át, amelyben a legszebb férfiról, aki egyben a legragyogóbb elme, kiderül, hogy utolsó aljas náci volt, és minden tehetségét ennek az eszmének a szolgálatába állította. Rám hárulna az a feladat, hogy történelmi és személyes mentségeket találják neki, de minél inkább belemélyedek a történetbe, annál szennyesebb dolgokra bukkanok. Hamarosan jönnek értem, hogy megállítsanak.

A Férfi tömegszállásra kerül, itt kell majd megírnia egy több napon átívelő riportot. Találkozik régi barátjával, és annak csodálatos feleségével, akivel mindig is kedvelték egymást, de a barátságot mindig többre becsülték annál, hogy másképpen közeledjenek egymáshoz. Most a férj, aki egy ijesztő végítéletet tetováltatott a hátára, rábízza asszonyát a Férfira ezekre a napokra. Az Asszony ugyanis ápolónő, akire a riport során szükség lehet. A férj annyira bízik a Férfiban, hogy még közös ágyukban is átadja neki a helyét. A Férfi és az Asszony első éjjel még mindig tartják magukat, de a tömegtől, a sötétben is folytonosan mászkáló alakoktól egyre szorosabban bújnak egymáshoz. A Férfi megpróbál kifogásokat keresni, hogy minél kevesebb időt töltsenek együtt, de bármennyire is lerövidíti az éjszakát, teljesen mégsem tud elszakadni az Asszonytól. A bűn elkerülhetetlenné válik.

Ferenc pápa az óbudai plébánia-templomban misézik. Életem szervezi a gyónásokat, szinte csak gyerekek akarnak gyónni. Mielőtt a szertartás megkezdődik, egy Robin pajtás-szerű figura jelenik meg kezében tilinkóval, majd nekem adja. Rögtön tudom a dolgomat, reneszánsz dallamokat kezdek rajta fújni, kicsit Donovan (Napfivér, Holdnővér), kicsit Jethro Tull-stílusban. Megjelenik Őszentsége, mögött egy hatalmas hármasoltár nyitja ki szárnyait, de rajta vörös és arany tónusú ikonok láthatók.

„Kezdjetek szeretni” – így szól rózsaszínű plakáton a legújabb evangelista. A feladathoz pontos hely és időmeghatározást kérünk.

Brigitte hat blaue augen – mondanám, ha én lennék Jean Gabin. Egy gyönyörű szempár kíván nekem szép napot, miután tudatja vele számlaegyenlegem igen pozitív változását. Már megérte bemenni a bankba.

Ki magyarázza meg nekem, hogy ha egy cégnek milliós vesztesége van, miért kell 4000 forint társasági adót fizetnie? Csak – mondaná erre a sziviszőke szóvivőnő.

A készenléti rendőrséget vezényelték ki a Erzsébet királyné úti kirakodók ellen. Elvégre semmi dolguk, hiszen már évekkel ezelőtt két hét alatt megszüntették a bűnözést az országban.

Átázott arcok egy teremben, amely taxis pihenő, lottózó és kocsma egyszerre. „Miért iszol behunyt szemmel?” – kérdezi az egyik törzsvendég. „Hogy ne lássam a pohár fenekét” – feleli a másik.

A diktátor egy hídon szónokol, hogy a víz vigye mindenféle artikulátlan hangját. Közben a hídhoz beúszik egy emberek nélküli hajó, amelyen egy nagy szürke tartály áll, és a szónoklat leghevesebb pillanatában felrobban. A tartályt szarral töltötték meg, és egy kilométeres körzetben mindenki fülig szaros lesz, a diktátort és egész hallgatóságát beleértve. Azonnal nyomozás indul, hogy ki tehette ezt a gyalázatot, de senki sem vállalja. Az első lépés azonban már megszületett.

Egy nemzetközi kiránduló csoport indul egy takaros kis hegyi faluból le a völgybe, a végcél ismeretlen. Csak a megérkezés kötelező időpontját közlik előre a társasággal. Már indulásnál többfelé oszlanak, és van, aki a legegyenesebb gyalogutat választja, de néhányan inkább egy nyaktörő szerpentinen igyekeznek lefelé, átvágva vízeséseken, és meredélyeken. Mégis ők érnek le előbb.

„Irtsd a szaros zsidót!” – olvasható ez a felirat az Óbudai-sziget egyik sétányát övező oszlopokon. Valaki mindegyikre odaírta: „Jézust is?”.

„Geci dózsás!” – hangzik el mellettem az Árpád-hídi HÉV-megálló és az aluljáró között, ahonnan Fradi-sálas figurák igyekeznek kifelé. Nem is fogom fel először, hogy nekem szólnak, Életem világosít fel, hogy biztosan a lila pólóm miatt. Sosem voltam Újpest-drukker, mint Apám vagy Nagyfiam, szívem a Vasasért dobogott, amíg lehetett. Tény azonban, hogy ezt a lila pólót közel 20 éve egy újpesti sajtótájékoztatón kaptam, kiváló pamutanyag, kissé már avitt, de azért hét végeken, ha sétálni megyünk egy parkba fel szoktam venni otthonon kívül is. Életem szerint a beszóló egy jól szituáltnak látszó úriember volt. Méltóságon alulinak tartom még azt is, hogy utána forduljak. Ha nincs nagyobb öröme…

Megnéztük Keleti Márton 1948-as filmjét, a Beszterce ostromát. Ott többször is elhangzik a mondat: "bolond, de belőle élünk." Pongrácz gróf legalább a maga módján tisztességes volt, csak a maga várában tekintette magát törvénynek és utolsó világos pillanatában el is zavarta a sok talpnyalót. De hol vannak ma Pongrácz grófok?

Hetven éves lett első szeretőm. Nem szeretem ezt a szót, de nem tudok jobbat. Akkor én 31 voltam, ő meg 43. Ezen a napon egy kicsit nekilendült bennem a megállított idő. Aztán visszazökkent a maga időtlenségében. Ez a legjobb módszer arra, hogy az ember ne tartsa magát nosztalgikus vén marhának. Hogy mások minek tartják, az úgy is tök mindegy.

Rossz példát mutattam a lépcsőházban szüleikre váró gyerekeknek: széttéptem és szétszórtam egy színes prospektust a földön. A gyerekek némán bámultak rám. Nem tudták, hogy rossz ember képét szaggattam széjjel.

Elítéltek „háborús bűnök” címén egy 92 éves magyar kommunista vezetőt. Hogy mondhassák, hogy elítélték. A világsajtóban nem verte ki a biztosítékot a hír, ellenben mindenki megírta, hogy hat évet kapott egy volt izraeli miniszterelnök, mert kenőpénzeket fogadott el. Talán azért kapott nagyobb figyelmet, mert Izraelben jogállam van.

Láttunk egy filmet, amelyben egy amerikai lány Párizsba megy, hogy megtalálja szerelmét és önmagát. Már-már csalódottan visszaindulna, amikor véletlenül összefut kedvesével és lekési a gépét. Én inkább úgy fejeztem volna be, hogy nem fut össze senkivel, de gépet akkor is lekési és új életet kezd, elszakítva minden szálat régi önmagával.

 

Szólj hozzá