2014. jún 10.

Ortega y Gasset fényei és árnyai

írta: Göbölyös N. László
Ortega y Gasset fényei és árnyai

Ha van a 20. században olyan filozófiai mű, amely hidegvérű pontossággal meghatározza a hatalom manipulációinak lényegét, akkor az kétségtelenül José Ortega y Gasset A tömegek lázadása című, 1930-ban megjelent könyve.

„Korunknak azonban az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti. A tömeg eltipor mindent, ami különböző, kiemelkedő, egyedi, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, az azt kockáztatja, hogy kiközösítik” – írta. Ortega elsősorban morálfilozófiai kategóriáként határozta meg a „tömegember” típusát, s azzal jellemezte, hogy az csak jogokat ismer, kötelezettségeket nem, ráadásul "öntelt úrfiként" viselkedik, amikor gondtalan életét természetesnek veszi, saját magát pedig tökéletesnek tartja. Az ő „tömegembere” lusta gondolkodni, az általa megszerzett tudást, rendszerezni, átértékelni, és tovább gondolni. Inkább megelégszik azzal a néhány közhellyel, amit másoktól hall, úgy érzi, hogy az neki elég, és ezzel magába zárkózik, más véleményen lévők érveit meg sem hallgatja, nem gondolkodik el rajtuk, és a gondolkodásra késztetést sem érez. E felfogás következményei katasztrofálisak lesznek – jövendölte Ortega. E mondatokhoz, a 20. századi és a 21. századba is átnyúló diktatúrák ismeretében aligha kell magyarázatot fűzni.

Jordi Gracia, barcelonai író, José Ortega y Gasset emberi dimenzióit intellektuális vonatkozásaival egyensúlyozza ki, egy teljes körű életrajzban, amely eloszlat különböző legendákat a nagy gondolkodó és esszéistával kapcsolatban, egyebek között a francóizmusát és a fasizmussal való cinkosságát illetően is..

„A polgárháborúban Ortega úgy vélte, hogy érdekeit legjobban a francóisták védik meg. Ez nem annyira választás volt, mint inkább egy beletörődő lehetőség. Később azonban semmiféle szimpátiát nem tanúsított sem Franco, sem a rendszere iránt” nyilatkozta Gracia, egy az EFE hírügynökségnek adott interjúban, amelyben ismertette az életrajz legfontosabb részleteit.

A Juan March Alapítvány és a Taurus kiadó „A kiemelkedő spanyolok” tekintélyes kollekciójában    publikált könyv, évről-évre nyomon követi Ortega életpályáját, hogy jobban megérthessük hogyan alakult annak az embernek a gondolkodása, aki „Spanyolország intellektuális modernizációjának abszolút fő alakja volt”.

Ortega (1883-1955) „szemtelenül intelligens” ember volt, egy fáradhatatlan gondolkodó gép – mondja Gracia a Barcelona-i egyetem spanyol irodalom karának számos kitüntetést és díjat elnyert professzora

Ortega alakjának elmélyült tanulmányozására, a szerzőnek el kellett mélyednie a nagy részben még kiadatlan, de az Ortega y Gasset Alapnál elérhető leveleiben.

Dolgozott továbbá egy olyan „600 oldalas csodával” mint „Egy ifjú spanyol levelei”című könyv, amely bemutatja Ortegát, egy különleges adottságokkal rendelkező fiatalembert” kommentálta a szerző ezt a 700 oldalas életrajzot, amely öt év munkájának a gyümölcse.

Jordi Gracia ismerteti Ortega legantipatikusabb oldalait is, különösen „felsőbbrendűségi komplexusát”. „Nagyon öntelt és gyanakvó volt, nem viselte el a kritikát”. „Messianisztikus megváltói lendület volt benne”. Intellektuális ambíciója volt - teszi hozzá az életrajz – „hogy vezesse Spanyolország modern országgá történő átalakítását”.

Ortega hamar felismerte, hogy „az új filozófia megalkotója lehet”. Einstein relativitás-elmélete „amely felfedez fizikai feltételek között egy új időt, új filozófiát igényel” és Ortega ezt akarta biztosítani, - mondja a szerző.

1914-ben Ortega már „a XX. századi Spanyolország a legmodernebb és európaibb gondolkodója” Pályájának ez volt a legfontosabb éve, mivel” ő vezette a rendszer ellenes fiatalok mozgósítását a Konzervatív és a Liberális Párt ellen”

Ebben az évben publikálta „Meditaciones del Quijote” című munkáját, amely gondolatainak első összefoglalása.

Ezt az „ateista gondolkodót, akinek programja a katolikus egyházat ellenségének tekintette, a kor legnagyobb értelmiségei „csodálták és tisztelték”. Ez a csodálat azonban nem zárta ki, hogy egyesek” túl büszkének tartották” Ortegát. Perez de Ayala például egy éles hangú levélben azt írta neki: „ön senkitől sem fogad el bírálatot, ön azt hiszi, hogy ön, maga az igazság”

Az életrajz foglalkozik Ortega politikai szereplésével is, amely „nagyon aktív volt. Vezetője volt annak a mozgalomnak, amely a „II. köztársaság szükségességét” hirdette, és harcolt Primo de Rivera diktatúrája és a monarchia ellen.

„Legtitkosabb elképzelései között szerepelt a köztársaság elnöki posztjának betöltése is, de azonnal felmérte, hogy ez életképtelen gondolat” jegyzi meg a szerző.

A polgárháborúban úgy gondolta, hogy a francoista oldal jelenti a „kisebbik rosszat” de ezt nem hozta nyilvánosságra „kivéve néhány sort 1938-ban. Végül is elfogadta, hogy együtt működik a francoista propaganda szolgálattal és ezt egy hosszadalmas cikken keresztül tette, amely arra szolgált, hogy bizonyítsa hogy az ő oldalukon állt”- írja könyvében Gracia.

Szemrehányást tettek neki a polgárháború idején tanúsított hallgatásáért, olyan magatartás miatt, amelyet már 1914-ben kinyilvánított. A háború, gondolta Ortega, „semlegesíti az igazság kimondásának lehetőségét”, és erre a legméltóbb válasz a hallgatás”.

Gracia hangsúlyozza, hogy ha csatlakozott is a francoistákhoz „ez nem jelenti, azt hogy Ortega francoista lett volna. Nem táplált rokonszenvet sem Franco, sem a rendszere iránt” A világháborút követően megpróbált visszatérni Spanyolországba, „hogy megbizonyosodjon, milyen mértékben szolgálhatja a rendszer liberális megreformálásának ügyét”.

A választ hamar megkapta. Felmérte hogy spanyolországi jelenlétét, és főleg a madridi egyetem konferenciáján 1946-ban mondott beszédét, amely megdöbbenést váltott ki a száműzetésben élő értelmiségiek körében eszközként használják fel a rendszer legitimációja számára,

Jordi Gracia azonban egyértelműnek tartja, hogy Ortega nem csatlakozhatott a fasizmushoz. „ A XX. század két totalitarizmusának egyike sem volt megoldás, nyilatkozta több alkalommal is Ortega” fejezte be az író.

 

 

 

 

Szólj hozzá