2014. júl 11.

Nyitásra várva

írta: Göbölyös N. László
Nyitásra várva

Banknyitásra várunk. Egy korombéli és egy idősebb hölgy szidja hangosan az előtérben a BKK-t, mert az előbbinek nem fogadták el a védekezését, miszerint rossz szeme miatt nem látta, hogy a jegykezelő automata nem nyomta rá pecsétjét a jegyre, mi több, nem is foglalkoztak panaszával, kerek-perec legomboltak róla 16 ezer forintot.

Az idősebb, hogy tovább erősítse az intézmény elleni gyűlöletet, arról számol be, hogy a minap olyan ellenőröket látott a villamoson, akiken súlyos aranyláncok lógtak. „Az ilyenek minek dolgoznak, miért veszik el a helyet másoktól?” – kérdezi a fiatalabb, nem is sejtve, milyen lavinát indít el ezzel.

„Rengeteg munkahely van ma Magyarországon, de a fiatalok túlnyomó többség nem is akar dolgozni. Elmennek valahová, aztán egy hét után beintenek” – harsogja az idősebb. A másik hölgy próbál arra utalni, hogy aki éveken át tanul, szeretne valami jobb munkát kapni, és nem nevetséges összegekért dolgozni. De ez csak olaj a tűzre.

„Annyiért kell dolgozni, amennyit adnak! És mindenki meg tud élni, aki akar. Az én lányom 30 éve fodrász és megél belőle. És vannak fodrászok, akik nem élnek meg. Mert nem akarnak” – hangzik a megfellebbezhetetlen ítélet.

Már éppen nyelvemen lenne a kérdés, hogy „hölgyem, Ön miből és mennyiből él?”, de Csaba, a köpcös, ám villámkezű hírében álló biztonsági őr beenged minket. A fiatalok szenvedélyes bírálója a sorszámkérő automatánál az „500 ezer forintnál nagyobb befizetés” gombját nyomta meg.

Szólj hozzá