2014. aug 25.

Sorok a Nagy Kékségből (Meditációk LVII)

írta: Göbölyös N. László
Sorok a Nagy Kékségből  (Meditációk LVII)

Engedd közel hozzánk

a szabadság

sirály-akaratát

míg alámerülve

a határtalan örök-vízébe

az élet ékes só-szemei

pörgetnek értünk

pogány litániát

 

tökéletes órák

alfa-násztáncot jár

szélízű visszfényben

a szégyentelen nap

 

boríts be magaddal

s vezess lélek

tükör-mélységére

hűs talpad

édes selyemútján

 

milliárdnyi mozgás-memórián

nyugtatom gyorshajtó szemem

ott ahol a vándor szellemek

mint áramlatok

jönnek-mennek

és vibráló íriszükkel

megérintenek

 

ezüst délután

meghitt csendünk mézes

gyümölcskelyhe

 

gondolat szótlan ösvénye

vidd lépteimet

elhallgatott énemhez

 

6.

ússzunk be egy szikla

gyémánt-szívébe

írjuk fel utolsó félelmünket

a feledés barlangfalára

járja át boldog sodrásával bőrünket

a szerelem őseleme

ég-távolban gördül

a mennydörgés

ha asztrál-húsunk

egymásba villámlik

 

És a Fent hirtelen lámpásai

fellapozzák a Jelenések Könyvét

hogy az Igazak

színről színre lássanak

és összebújjanak

 

asszony-öböl

hol meghunyászkodnak

a tarajos fenevadak

hol a földgyűrődéseket

őrző távoli tengerfenék

kezed ügyébe ér

hol az átmenő árnyalatok

olykor egy percet sem időznek

hol a metsző kövek is

jósággá gömbölyödnek

hol az égtájak kibillennek

és egymással nem feleselnek

ott vár engem

nyugvó élethelyem

2014. augusztus 17-21 Rabac, Horvátország

Szólj hozzá