2014. aug 28.

Orrszarvunk hegye

írta: Göbölyös N. László
Orrszarvunk hegye

Olvastam egy régi abszurd novellát, amelyben egy kisvárosban egy orrszarvú eltipor egy macskát. Bár az orrszarvú nem éppen őshonos a városban, nem a jelenléte izgatja fel a kedélyeket, hanem csupán otromba tette.

Az emberek hosszasan vitáznak arról, hogy egyszarvú vagy kétszarvú rinocérosz volt-e az illető. Még akkor is ezen megy a huzakodás, mindenféle logikai és tudományos-áltudományos érvekkel, amikor két, három, tíz rinocéroszt látnak a városban, amikor az egyik megpróbál feljutni egy emeletre és a lépcső összeroppan alatta.

A város lakói csak akkor kapnak észbe, amikor már a rinocéroszok száma megfelel polgárai számának egynegyedével. És ez az egynegyed nem más, mint az orrszarvúvá vált polgárok hada. És bár elismerik, hogy célratörőbbek, mint ők, még mindig ott tartanak, hogy egyelőre a rinók kisebbségben vannak.

Nem sokáig.

A metamorfózis megállíthatatlan. Egyre többen vannak, mindenhol ők vannak, a novella főhőse lassan egyedül marad, kedvese is elhagyja, valószínűleg belőle is vastagbőrű lesz.

A novella úgy végződik, hogy a főhős nagy magányában azon kesereg, hogy neki nem nő ki az orrszarva, nem vastagodik a bőre, pedig annyira szeretne olyan lenni, mint ők. De bármit is tesz, hiába és kezdi magát szörnyetegnek érezni. Pedig már a rinocérosz-bőgést is próbálja megtanulni saját nyelve helyett, de abban sem jár sikerrel. „Nem mertem magamra nézni. Szégyelltem magam. És mégis: nem tudtam megtenni, nem tudtam” – ezek az utolsó szavai.

Mire befejeztem az írást, a könyv lapjaira hullott szét.

Évtizedekkel ezelőtt olvastam e novella dráma-változatát, az egyetemen még lemezről is meghallgattuk a zárómonológot, a nagy francia színész, Jean-Louis Barrault előadásában. Most előkerestem ennek a szövegét. A főhős, Bérenger, a fent idézett mondatok után így zárja a darabot:

„Mily csúf vagyok. Jaj annak, aki meg akarja őrizni eredetiségét. (Hirtelen felugrik). Annyi baj legyen! Megvédem magam az egész világgal szemben. A puskámat, a puskámat! (A hátsó fal felé fordul, ahová rinocérosz-fejeket tűztek ki). Az egész világ ellen megvédem magamat! Én vagyok az utolsó ember, és az maradok mindvégig! Nem kapitulálok” !

Te melyik változat Bérenger-je vagy?

Szólj hozzá