2014. sze 15.

Köz és élet

írta: Göbölyös N. László
Köz és élet

„Kevesen vagyunk és kész őrültek háza van nálunk” – mondja egy hölgy egy másiknak a metrón. Szavaiból kitűnik, hogy egy nyugdíjintézetnél dolgozik. Egyre kevesebben vagyunk mindenütt, és egyre többet dolgozunk, akik még megtehetik. És egy idő után elfogynak majd azok, akik még jogosultak lennének nyugdíjra.

Rendőrök rohanták meg K. civil szervezet irodáját! – jön lélekszakadva egy kollégám. Gyorshír. Rohanás a helyszínre. Alig negyedóra múlva újabb hír. Egy rendőrautó megállt az iroda előtt, ott álltak vagy félórát és elmentek, anélkül, hogy bármit, bárhol intézkedtek volna. Így terjednek a rémhírek a rémséges kicsiny országában.

Jó arcú idős ember száll fel a villamosra. Hellyel kínálnák, de nem fogadja el. „Nem tragédia, ha nem ülök - mondja – pedig 89 éves vagyok. Nagyfiam 56 éves korában meghalt egy autóbalesetben, lányom pedig inkorrekt velem. Nem mondok róla többet, ebben minden benne van. Ez a tragédia”. A Bosnyák téren leszáll, akkor sem fogad el segítséget.

Papírbolt. Színes lapokat veszek Életem bölcsesség-kártyáihoz. Ugyanaz a fajta mindegyik, egy árban vannak, de különböző színűek. Mégis mindegyik színhez más vonalkód tartozik. És akkor csodálkozunk a faji diszkrimináción?

Láttam egy középkorú, elhanyagolt külsejű, beteges mosolyú férfit homlokára húzott fekete kötött sapkában a HÉV-en. Így ábrázolják a szatírokat. Figyelmeztette a neki háttal ülő nőt, hogy beakadt a hajfonata az ülésbe. A nő megköszönte, hogy szólt neki, majd leszállt. Láttam egy ijedt szemű, sovány lányt is. Így szokták ábrázolni az áldozatokat. A férfi és a nő összenézett, de jött a végállomás és történetük abbamaradt.

Két öreg cigány, egy hegedűs és egy cimbalmos játszik az Őrsön. A Moon Rivert adják, cigányos-jazz-es felfogásban, aprópénz-záporban. Majd átváltanak minden átmenet nélkül a Ha én gazdag lennék-re. Álom luxuskivitelben.

Szólj hozzá