2014. okt 01.

Elmeél 33.

írta: Göbölyös N. László
Elmeél 33.

Azt hallottam valakitől, hogy akiről álmodnak, az felébred. Ha mindenki álmodna rólam, akiben életem során valamilyen nyomot hagytam, álmatlanságban szenvednék, mint Szindbád. Lehet, hogy neki is éppen ez volt a baja.

Régen rossz annak, aki rájön, hogy teremtőjének lelkifurdalása volt, mert megteremtette őt.

Miközben rettegünk az atomhaláltól, a túlzott felmelegedéstől, nem vesszük észre, hogy itt az özönvíz. Csak nehogy az új Bárka építője kifelejtse utasai közül a homo sapiensnek nevezett állatot.

Életemben először akarta valaki belém azt táplálni, hogy lassú vagyok, nem tudom felvenni a munkatempót. Eddig ezzel még ellenségeim sem vádoltak és nem érzem úgy, hogy megöregedtem volna. Legfeljebb az agylúgozó robot tempóját nem tudtam és nem is akartam felvenni. És ki tudja, talán úgy védekeztem ellene, hogy kikapcsoltam normális agyműködésemet.

Hét hónap után kihúztak alólam egy széket. És csak akkor éreztem, hogy mennyire kényelmetlen volt.

„Összfogdossuk Magyarországot!”. Lehet-e egy egész nép ellen nemi erőszakot elkövetni? Lehet, ha a nap előbb kihívó, majd pedig engedékeny magatartást tanúsít.

Szólj hozzá