2014. okt 02.

Lehet-e növényeket termelni a Marson és a Holdon?

írta: Göbölyös N. László
Lehet-e növényeket termelni a Marson és a Holdon?

Holland kutatók végeztek egy kísérletet, amelynek célja volt kideríteni, lehet-e a Marson és a Holdon növényeket termelni, tekintettel arra, hogy egy esetleges kolonizáció során a telepeseknek szükségük lesz ellátási autonómiára.

A tanulmányt a Plos One publikálta és a Monde is beszámolt róla. Az Apollo, a műholdak és a robotok által készített felvételek segítségével a kutatók rekonstruálták a marsi és a holdi tájat, amelyet a

tudósok szerint alig lehet annak nevezni, mivel nincs benne élőlények által adott szerves anyag, csak egy vékony réteg, amely a kőzet degradálásából formálódik a meteoritok, a mikrometeoritok és a szelek hatására.

A kutatók a NASA által készített rekonstruált talajt használták fel és abba vetettek különböző magvakat

Véleményük szerint a jövendő Mars-és holdlakóknak a legnagyobb nehézséget az okozza majd, hogy ezek az úgynevezett talajok nagyon szegények nitrogénben, amire a növényeknek szüksége van, de amit a levegőben nagy mértékben találni lehet, azt a növények nem tudják hasznosítani, a hüvelyesek kivételével, amelyeknek ez a baktériumok segítségével sikerül.

A kolonizáció első fázisában ezért, a kutatók szerint, ilyen típusú növényeket kellene termeszteni, majd összekeverni a földdel, hogy az gazdagodhasson nitrogénben és lehessen más növényt is sikerrel ültetni.

A holland kutatók a paradicsom, a rozs, a répa és a borsika mellett tesztelték olyan hüvelyesek magjait is, mint a közönséges bükköny, a csillagfürt, valamint több vadon termőt, köztük a vadmustárt.

A kísérletre a Rajna-vidéken került sor, a magvakat 20-20 cserépbe vetették, összesen 840-be. A növények egy melegházban, ellenőrzött fény és hőmérséklet mellett növekedtek. Rendszeresen öntözték őket ásványi anyagoktól megtisztított vízzel. Ötven nap múlva kivették minden cserép tartalmát, a növényeket megtisztították, 70 fokra beállított kemencében megszárították.

Az eredmény azt mutatja, hogy a telepesek még messze nem tudnák legyőzni nehézségeiket. A marsi talaj bizonyult jobbnak. Ötven nap múlva a növényeknek a 60 %-a volt még életben, ebből a holdi talajba ültettek csak 20 %-ot képviseltek. De egy dolog a túlélés és más dolog a fejlődés. 14 tesztelt fajtából csak 3 jutott el a virágzásig, a rozs, a borsika és a vadmustár, 0de ebből a 3-ból is csak 2 adott magvakat.

A kutatókban felmerült, hogy a holdtalaj rossz teljesítménye nem annak eredménye-e, hogy gyorsabban kiszárad és maga a Ph-ja. Ezért alaposabban akarják tanulmányozni ezeknek a talajoknak a természetét és gondolkodnak azon, hogy miként lehetne a legjobb módon öntözni és táplálni őket.

A Le Monde ezzel kapcsolatban Émile Zola A föld című könyvének egy részletét idézi fel, amelyben arról van szó, hogy termetét és zamatát tekintve ott terem a káposzták királya, ahová egy bizonyos asszony az éjjeli edényét ürítette. Az író szerint a párizsiakéval termővé lehetne tenni 30 ezer hektárt.

A lap felveti, hogy talán az űrhajósok, akik hozzászoktak már reciklált vizeletük fogyasztásához, nem idegenkednének ettől a megoldástól.

Szólj hozzá