2014. okt 06.

Szűrtreáll 60.

írta: Göbölyös N. László
Szűrtreáll 60.

Kora reggel két mesés hajzuhatagra eszméltem a villamoson. Az egyik őszi falomb vörös lobonc volt, viselőjét nem is volt érdemes tovább végigmérni, így is megérte. A másik ébenfeketén hullott alá egy kicsiny, de formás csípőig. Mennyi előnye van annak, ha az embernek munkahelye van és minden nap bejár dolgozni.

Nemrégiben két különböző megközelítésben próbáltam riportalanyokat toborozni munkavállalásokkal kapcsolatban. Az egyiknél csak folyamatosan ígérgettek, míg a másikra nem is reagáltak. Nem lehet, hogy mindenki ennyire rettegjen!

Játékfegyverrel akart kirabolni egy élelmiszerboltot egy németül ordítozó férfi. Mivel azonban az alkalmazottak nem értettek németül, hívták a rendőrséget és a férfit rövid idő alatt elfogták.

Későn végzek a szerkesztőségben, odakint zuhog az eső, taxit hívok. Egy nevetős, életvidám, szemüveges, jó harmincas nő érkezik, hozzá nem illő nagy kocsival. Úgy poénkodunk közös szűk negyedóránk alatt, mintha ismernénk egymást. Tizenöt évig vendéglátós volt, neki az éjszaka az igazi közege – mondja. Talán ezért ilyen játékos, mert sokféle pultot támasztó fazont láthatott. Nekem mégis inkább egy húsz évvel ezelőtti taxis hölgy jutott eszembe, aki ugyanilyen vidám volt, és ugyanúgy értett az emberek felvidításához, mintha itallal szolgálta volna ki őket. Egyszer még haza is vitt magához, amikor öntudatlanra ittam magamat. Ez a veszély most már nem fenyeget, de azért jó látni ennyi örömöt a nappalt is lassan elnyelő magyar éjszakában.

Mályi Gerőt még sosem láttam ilyen szomorúnak, mint amikor egy tolókocsiban ülve kérte, hogy segítsem ki pár forinttal. Pedig Pepi szép fiú, Pei jó fiú, Pepi okos fiú.

Láttunk egy filmet, amelyben egy koreai veterán, mielőtt szitává löveti magát egy ázsiai bandával, meggyónja életét, holott addig csak azért járt katolikus templomba, hogy elkísérje vallásos feleségét. Pedig maga is rájön, hogy a szomszéd vágott szeműek, akikkel először kölcsönösen megvetik egymást, jobban megértik őt, mint álszent családja. Aligha vetemednék ilyesmire, még ha tudom, hogy követtem el bűnöket, de ezek csakis rám tartoznak, nem egy képzelt bosszúálló-megbocsátó istenre.

Egy fogadáson 15 szelet rántott húst kellene megennem. Nagyközönség előtt kellene bebizonyítanom, hogy tudok gitározni, de ahogyan a húrokra teszem a kezemet, leeresztenek és semmilyen hangot sem adnak ki. Ez utóbbi álom volt a rosszabb.

Nagy szabású hadgyakorlatra hívnak be sokunkat. Magáról a manőverek lezajlásáról semmit sem tudunk. Ezért egyik bajtársammal ablakmosónak álcázzuk magunkat, hogy kifürkésszük a vezérkar terveit. Két tábornok csap össze. Az egyik szerint a megengedett halálos áldozatok száma 5000, míg a másik szerint akár 180 ezer is elképzelhető. Riasztjuk a többieket: lehet, hogy valójában az atomháborús éles gyakorlat közepére csöppentünk? Menekülni azonban nem lehet, csupán arra törekedhetünk, hogy minél távolabb kerüljünk a robbanás középpontjától.

Egy közkonyhán kelkáposzta-főzeléket veszek, de egyetlen asztalnál sem fogadnak a szaga miatt. Végül tálcámmal egy előkelő kertben telepszem le, de itt is csak olyan padra ülhetek le, ami vízben áll.

Vajon képes lennél-e olyan próbatételre, mint az El Camino? – kérdezte tőlem Életem egy film kapcsán, amelynek hiányzott a vége. Arra biztosan nem – vágtam rá. Mert oda egyedül indul az ember, egy hittől vezérelve, ami nekem idegen. És elindulnánk-e egymás nélkül valahová is?

Egy méhhel virrasztottam át egy álmatlan hajnalt. Én írtam, ő a lámpa körül keringett, majd békésen elaludt a nyomtatót fedő terítő okkersárga mezején.

Egy új közösségi oldalról ostromolnak naponta tucatnyian. Egyikre sem felelek, mert különben regisztrálnom kellene az oldalra, így nem is tudom megakadályozni a felkéréseket. Ez az új 22-es csapdája.

Misének álcázott, állománygyűléssel egybekötött hadbírósági tárgyalás következik, majdnem Szent Péter görög-keleti ikonját ölti magára a vádló és Szent Pálét a védő. A bíró talán Savonarola lesz.

Itt az új jogtár. Ujjongtál?

Egy ruhaboltot konkurenciának hívnak. De vajon kié? Retteghet az összes rivális.

Egy kanadai kamaszlány 42 lakásba és üzletbe tört be társaival. Hamarosan bíróság elé állítják. Ő azonban közzétette szexi fotóit a Facebookon és más közösségi portálokon, amelynek nyomán valóságos nemzetközi mozgalom indult meg, hogy egy ilyen gyönyörű lány ne menjen börtönbe. Új emberi jogi kategória megszületésének vagyunk tanúi: a szépség ártatlansága.

Az almafogyasztást is égbe dobott édes kis talpacskákkal reklámozzák. Pedig tudhatnák, hogy az almácskák többnyire más testrészen foglalnak helyek.

Ros Hásánakor tudtam meg, hogy már csaknem két éve meghalt Max Sch. amerikai költő, aki egy napon született József Attilával és kollégiumi szobatársa volt Jimnek. Két nappal Jim 69. születésnapja után halt meg. Még óbudai otthonomban is járt, közös fotónk is készült. A legjobban rögtönözni szerette verseit. Egyet a Lánchídnál, a pesti körforgalomban kiáltott bele a város zajába, de már nem emlékszem, hogy Attiláról vagy Jimről szólt-e. Alzheimer-kór lett a sorsa.

Jó lenne hosszabb időre megállni az Őrs-aluljáró két öreg cigányzenésze előtt. Így, hogy mindig valamerre sietek, csak foszlányokat hallok a hegedű-cimbalom duójukból. A minap Smetana Moldváját játszották, és rádöbbentem, hogy a főmotívum mennyire hasonlít az izraeli Hatikvára. És el tudjátok képzelni, milyen szenzációsan szólal meg ezen a két hangszeren A Profi Morricone-zenéje?

Beírtam a keresőprogramba, hogy időjárás, kiadta, hogy fidesz. A francia mondja, hogy „il fait la pluie et le beau temps”, azaz ő csinálja az esőt és a szép időt a „mindenhatókra”. Lehet, hogy már az időjárást is ők irányítják?

Közmondásosan botfülű barátom közeledik, eszméletlenül elhízva. Elképedésemre elárulja, hogy felcsapott menedzsernek, most a fő műsorszáma egy lakodalmas zenekar, amelyet vonaton visz körbe az országban és mindenhol zabálják őket. Hogy miért lett ilyen dagadt? Mert Magyarországon egy jól menő menedzsernek dagadtnak kell lennie – válaszolja magától értetődően.

 

Szólj hozzá