2014. nov 04.

A moziszerelmes Mussolini

írta: Göbölyös N. László
A moziszerelmes Mussolini

A New Yorki Modern Művészetek Múzeumában találtak két filmtekercset, amelyet digitalizálás után bemutattak a nemrég lezajlott pordenonei Néma Filmnapokon.

A tekercsek azt a filmet tartalmazzák, amelyeket 1923-ban Samuel Goldwyn készíttetett olaszországi új társasága számára. Alapja Hall Caine The Eternel City című regénye volt, amelyből már korábban is készítettek színdarabot és több filmváltozatot.

A forgatókönyv írója, Ouida Bergere / George ltzmaurice rendező felesége/a régi történetet áthelyezte a múlt század első évtizedeire, amikor a fasizmus megjelent és amelyet az amerikaiak érdeklődéssel kísértek figyelemmel. A fiatal vezetőre - Mussolini akkor 39 éves volt - némi szimpátiával úgy tekintettek, mint a kommunista veszély előtti gátra.

Az elveszettnek hitt film történelmi érdekessége, hogy szövege kifejezetten rezsim-barát. Mussolini “a Gondviselés embereként szerepel benne, afféle deus ex machina, aki biztosíthatja a történelem szerencsés végkifejletét.”

A jelenetben, amelyben Mussolini megjelenik, világosan látható, hogy tetszik neki a helyzet, jól érzi magát a szerepben. Nem csoda, hiszen köztudott róla, hogy imádott szerepelni, pózolni.

Itt kezdődött a Duce hosszú ideig tartó szerelme a mozi iránt, amelynek azonnal megérezte propagandisztikus hatalmát. Lionel Barrymore, aki a filmben egy gonosz kommunistát játszott, úgy emlékezett, hogy Mussolini “egész idő alatt a forgatás helyszínén tartózkodott és 1941-ben egy neves pletykalapnak is nyilatkozott róla:” Megismerkedtem vele, nem volt rossz ember. Sohasem kellett volna beleesnie a Tengelyhatalmak csapdájába.”

Szólj hozzá