2014. dec 06.

Simon Boglárka: A Jehova tanúi nyomában

írta: Göbölyös N. László
Simon Boglárka: A Jehova tanúi nyomában

Rengeteg panaszt hallani manapság, melyek szerint ártatlan, utcán sétáló emberek estek egy-egy Jehova tanújának áldozatául, s az aluljáró közepén próbálták őket megtéríteni. Riportomban a vallás nyomába eredtem és a teljesség igénye nélkül, utánajártam az egyház működésének és előírásainak.

Képzeljük el a következő helyzetet! Gyanútlanul gyors- sétálunk reggel az utcán, forró kávé a kezünkben, amit a munkahelyünkre beérve kívánunk elfogyasztani (annak ellenére, hogy otthon már ittunk kettőt), lelki szemeinkkel pedig már az aznapi feladatunkat látjuk, és alig bírunk arra koncentrálni, hogy kikerülgessük a szintén rohanó embereket előttünk. Amikor, hirtelen elénk ugrik egy ismerős arc, akit mintha már láttunk volna ezen a helyen valahol. Nem az iskolából, nem a munkából, de nem is a régi emlékeket őrző tanegységekből, esetleg az óvodából; egyszerűen csak ismerős. Mivel feltételezhetően már láttuk, ezért a belső késztetés kevésbé erős a tovább rohanásra, még akkor is, ha a kávé már elkezdte szétégetni a jobb kezünket, de a balba meg nem lehet olyan egyszerűen átrakni, mert, akkor meg az abban lévő mappát kéne átvenni, de ahhoz meg kell állni – amikor megszólít. Oké, legalább a mappa és kávé csere végbe tud menni, aztán gyorsan megmondjuk, hogy nem tudunk segíteni és megyünk tovább. Igen, persze. Amikor már Jehova prófétájaként mutatkozik be, kezdünk gyanúsan nézni és gondolkozni, hogy inkább a földre tesszük a kávét, mert ha így folytatja a hittérítést, amit valójában csak a tanai közvetítéseként és tájékoztatásként konferált fel, amikor megkérdezte, hogy van-e néhány percünk, akkor bizony a bal kezünket is megégetjük, holott a munkahelyünkig már simán kibírtuk volna. Miközben beszél, csak arra tudunk gondolni, hogy miért nem a másik útvonalon mentünk és egyébként is, mi alapján szúrhatott ki pont minket, amikor semmiféle figyelemfelkeltő ruhadarab nincs rajtunk, ami megkülönböztetne a többi embertől. Egyszer csak, körülbelül akkor, amikor a tanok ismertetésének felénél tart és már a Bibliát próbálja az amúgy is elfáradt kezünkbe tuszkolni, rájövünk, hogy túlságosan kedvesek vagyunk és ennek azon nyomban véget kell vetni. Hirtelen és gyorsan közöljük vele, hogy minket nem lehet csak úgy megtéríteni, amikor egyébként is tartozunk már egy felekezethez és nem, nem lehet meggyőzni arról, hogy az övé sokkal jobb. És különben is, hallott-e már a vallási önrendelkezésről? Igen? Akkor jó, és tartsa is tiszteletben, mert ez így abszolút nem fair, hogy rohanás közben megállít, aztán megpróbál új vallási normákat ránk erőltetni. Annak ellenére, hogy halljuk miket mond még nekünk, attól függetlenül, hogy milyen kedvesnek tűnt, amikor megállított, rohanunk tovább és még egy darabig hitetlenkedünk, hogy így fel tud idegesíteni valaki reggel nyolc előtt. Mindegy, legalább lesz mit mesélni a többieknek.

Ez az eset mondhatni teljesen átlagos napjainkban. Megállítják az embert, megpróbálják meggyőzni arról, hogy miért csatlakozzon Jehova tanúi közé, azt figyelembe sem véve, hogy előtte már elmondták, hogy milyen vallást követnek. Kik is ők? Kik a Jehova tanúi?

A Jehova tanúi egy resztoránus szervezet. Hogy mi is az a resztoránizmus? Olyan keresztény mozgalmakból álló vallási irányzatok összessége, amelyek túlmutatnak a protestáns, katolikus és ortodox keresztény felekezeteken és az eredeti, korábbi vagy ősi vallási gyakorlatokhoz való visszatérést hirdetik. Tehát, akik ehhez a vallási felekezethez tartoznak, azok mind Jehova Istenről és az emberiséget érintő szándékáról tanúskodnak – természetesen a Biblia szerint. Céljuk egységes; tiszteletet szeretnének szerezni Jehovának, aki a szentírás Istene és mindennek a teremtője.

Hívei nem hisznek az evolúcióban, szerintük az embernek nincs olyan értelemben vett lelke, amely túlélhetné a test halálát, ezért amikor az ember teste meghal, akkor az a személy megsemmisül, megszűnik létezni. Ebből következően tagadják a túlvilági jutalom, vagy büntetés lehetőségét. A testi halált követően az adott személy már csak abban reménykedhet, hogy Isten újjáteremti. A halottak a „feltámadásig” öntudatlan, álom nélküli alváshoz hasonló állapotban vannak. A céljuk nem más, mint azt a tudást, amit ők szereztek a Bibliából, továbbadni és ismertetni az emberekkel. Hiszen a szívből jövő, önként vállalt prédikálás a vallás egyik alapkövetelménye. Egyébként, nem is kedvelik, ha térítésnek nevezik tevékenységüket, hiszen ilyesmiről szó sincs; ők csak azt szeretnék elérni, hogy mindenki győződjön meg a saját bibliájából (valószínűleg ezért adnak az ember kezébe egyből egy Bibliát) a tanításaik igazságáról. Ezt a prédikálást rendszerint előre szervezetten végzik, ezért találkozhatunk bizonyos helyeken mindig ugyanazokkal a képviselőikkel. Előfordulhat az is, hogy a kapunkban találjuk őket – ez arra enged következtetni, hogy ajtóról ajtóra, házról házra járnak, hogy az érdeklődőkkel bibliai tanításokat oszthassanak meg. Ezzel kapcsolatban hallhatunk panaszos hangvételű véleményeket, amikor is a lakók arra panaszkodnak, hogy hiába szólnak ki a kaputelefonba, hogy nem érdekli őket – Jehova tanúi nem távoznak, és megvető pillantásokat vetnek házukra. Ha pedig kimennek, például főzés közben, megesik, hogy odaég a krumplifőzelék mire visszaérnek, olyan hosszasra nyúlik a néhány perces prédikáció. Megkérdezetteim arról tanúskodtak, hogy annak ellenére, hogy maguktól soha sem tanulmányozták még ebben a tekintetben a Bibliát, rengeteg információt tudtak már meg erről az egyházról. Szerencséjük volt már találkozni Jehova tanúival az utcán, a házuk előtt, az aluljáróban, a kedvenc boltjuk előtt és a buszon is.

„Egyszer régen, mikor még gimnáziumba jártam, összehaverkodtam egy pasassal a buszon, aztán négy évig nyomon követtem a Jehova életét. Ez egy rendes szervezet, ami emberek bevonzásával foglalkozik. Rendesen szabályok vannak, hogy hívei nem lehetnek párkapcsolatban egy másik taggal, nem lehet inni és mindenkit be akarnak gyűjteni. Volt valami a véradással is… hogy nem szabad vért adniuk, mert a vallásuk szerint az valami sértés.” – nyilatkozta egy ismerősöm. Nos, a véradás, sőt sokkal inkább a vér „kapás”, tehát a vérátömlesztés, valóban kritikus pontja a vallásnak; hiszen az idegen vér mindennemű bejuttatása a testbe akár szájon – étkezés céljából -, akár vénán – transzfúzión - keresztül egyértelműen sérti Isten erre vonatkozó törvényeit. A teljes tilalmat 2000-ben feloldották, ettől fogva már nem zárják ki soraikból a vérátömlesztésen átesetteket, de az eljárást ezután is bűnnek tekintik.

„Aztán mindenkivel végig csinálnak egy agymosást és egy embernek két éne lesz. Amikor a vallásról van szó, akkor átváltanak egy hipnotizált tudóssá, akinek egy célja van: hogy meggyőzzön téged a csatlakozásról. Általában sérült embereket céloznak meg; legyen hátrányos helyzetű, szegény, kábítószer fogyasztó, akik ezt az egészet kiútként láthatják. Állítólag van valami tagsági díj is, és vizsgáztatják az embereket, akiknek ha sikerül a vizsgájuk, mehetnek prédikálni és új tagokat gyűjteni. Engem egy kicsit a piramis játékokra emlékeztet ez.”

Agymosásról nem beszélhetünk, bár tény, hogy a Biblia ismerete után a tagok nem térhetnek vissza korábbi életükhöz, hiszen, akik nem követik a vallási normákat, már nem tekinthetők tagnak és kiközösíthetik őket.
Valóban kiutat nyújtanak a depressziósok vagy kábítószer fogyasztók, esetleg alkoholisták számára, de fontos feltétel, hogy a hívek már nem fogyaszthatnak se alkoholt, se semmilyen tudatmódosító szert. Párválasztás és ismerkedés csak házasság céljából történhet a férfiak és nők között, nem randizhatnak csak úgy „feleslegesen”, ráadásul a szülőknek is nagy szerepük van az ismerkedés folyamatában – hiszen ki más mondhatná meg, ha nem egy anya, hogy ki illik a gyereke mellé? Ezek után senki nem lepődhet meg azon, hogy a szexuális erkölcs betartása szintén alapkövetelmény. Ehhez kapcsolódó előírás még a terhesség megszakítás tiltása és a születésszabályozás is, mivel az életet a fogantatás pillanatától szentnek tekintik, és minden élő Isten tulajdona. Gondolom, említenem sem kell a véleményüket a homoszexualitásról vagy a pornófilmekről, az viszont, hogy ki-kivel barátkozik (esetleg nem Jehova tanúival is), az mindenkinek a lelkiismeretére van bízva.
Valójában, a vallási előírásukat, személy szerint órákig tudnám tanulmányozni, de mivel a riportom célja nem csak a vallás bemutatása volt, hanem a megkérdezettek véleményeire alapozva egy igazságos konklúzió feltevése is, ezért interjút készítettem egy Jehova tanújával is, aki készségesen válaszolt a kérdéseimre.

„Mikor kezdtél a Jehova tanúi felé orientálódni?
Körülbelül 1990-ben.

Minek a hatására? Egy beszélgetésnek köszönhetően. Beszélgettem egy érdeklődő hölggyel, mert voltak kérdéseim; például, hogy miért halunk meg? Miért öregedünk meg? Miért van az, hogy jót akarunk, de mégis falakba ütközünk? Tőle választ kaptam minderre.

Először könyveket olvastál róla?
Igen, először a könyveket és a Bibliát tanulmányoztam. Majd utána néztem, hogy a tanításokra milyen bizonyítékok vannak és így kezdtem el ezzel foglalkozni.

Akkor ez most már teljes mértékben meghatározza a mindennapjaidat?
Igen, pontosan.

Mi a véleményed arról, hogy ti, az egyház tagjai a közhiedelem szerint, megpróbáljátok meggyőzni az embereket arról, hogy csatlakozzanak az egyházhoz?
A mi munkánk az azon a bibliai tanításon alapszik, hogy megismerjék az emberek azokat az eseményeket, amelyek be fognak következni. Ha magáról az egyházról szeretnél amúgy tudni, a legjobb a www.jw.org honlap és ott minden kérdésedre megtalálod a választ. Mi igyekszünk megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeknek nekünk íródtak. Természetesen mi sem vagyunk tökéletesek… De semmi olyat nem kér tőlünk Jehova, amit mi nem tudnánk megtenni.

Akkor ezt nem erőszakosan próbáljátok elérni?
Nem, egyáltalán nem. Sokan úgy ismernek minket, hogy csak prédikálunk, de mi csak szeretnénk, ha mások is megismernék, amit tudunk. Nincs ilyen, hogy jobbra kell lépni, vagy balra, vagy kettőt előre, kettőt hátra. Mindenki maga döntheti el, hogy mit gondol.”

Azt hiszem, leszögezhetjük, hogy a vallás tanai tulajdonképpen nem erőszakos jellegűek és belső indíttatásból fakadnak, nincs mögöttük rossz szándék. Szerintem minden vallásban van valami szép; mindenkinek azt kell követnie, ami számára a megfelelő és, aminek az előírásaival is tud azonosulni. A Jehova tanúi eszméje szerint pedig, meg kell adni azt a lehetőséget mindenkinek, hogy ismerje az ő vallásukat. Az pedig már teljesen más kérdés, hogy ezt hogyan érik el és a valóságban hogyan valósul meg.

Szólj hozzá