Írolvasgondol

A téli otthon illatai valamennyiünkben élnek gyerekkorunk óta. Van, akinek az édes-mézes sütemények, van, akinek egy forró leves, másoknak a gesztenye, vagy a sütőtök illata hívható elő bármikor emlékeiből. Nekem az egyik legfőbb gyönyör máig a hajában sült krumpli.

Még hat éves sem lehettem, amikor először átéltem ezt az élményt. Egy nagy szürke gáztűzhely sütőjében sültek ropogósra a krumplik, és bár akkor Szüleim meghámozták nekem őket, ma már halálos véteknek tartanám kidobni a héját. Arra is emlékszem, ahogy szinte dobálniuk kellett a forró csemegét, én direkt e célra fogtam be egy hosszú kétágú konyhai szúrószerszámot, és persze rögtön betakarom egy puha konyharuhával, hogy ki ne hűljön.

Kisgyermek koromban Nagyanyám faluról hozott pecsenyezsírjával ettük, és ezt jobban szerettem, mint a benne sült húst. Később, a hódmezővásárhelyi középiskolai kollégiumban a legfinomabb téli vacsorák közé tartozott, amikor egy adag sült krumpli mellé kaptunk egy kis tálka kacsazsírt. E finomság később sem hagyott el, már variáltunk belesütött fokhagymával, vagy kettévágtuk, és vékony szalonnát pirítottunk rá, de isteni rákenni különböző túrókrémeket, fűszeres sajtokat, sőt, a minap egy tojásos-mustáros halpástétommal próbáltam ki. E nász is kiállta a próbát, mint ahogy a ruszli orbitális penetrációját is képes megszelídíteni, pláne, ha egy kis vajat kenünk a krumpli és a hal közé. A tőkehalmáj esetén pedig az olajba forgathatjuk bele a krumplidarabokat, de csak óvatosan, ki ne fröccsenjen, mert különben mindent kidobhatunk a terítőtől a ruhánkig, amit ér.

Azért a csúcspontja a hajában sült krumplinak, amikor köretként szolgál – kenyér helyett – a kocsonyának. Ezt a kombinációt Édesanyám hozta a családba, és azóta is őrzöm a hagyományt. A dermedt húslé, a hideg húsok és bőrök csodálatosan harmonizálnak a forró krumplival, és enyhítik is a kocsonya nehézségét. Ez az étek egyike azoknak, amelyek útjába állnak vegetárius törekvéseimnek…