Június 18-21 között ünnepségeket szerveztek a Waterloo-i ütközet 200 éves évfordulója alkalmából. Alain Destexhe, (Figarovox/ Tribune) megvilágítja azt a kevéssé ismert örökséget, amelyet Napóleon hagyott Belgiumra.
Június 18-án a franciák szívesebben emlékeznek de Gaulle tábornok felhívására, mint Napóleon végső vereségére. A belgák számára Waterloo ma mindenek előtt egy gazdag fölterületre emlékeztet Brüsszel elővárosában, amelyet a 60-as évek közepétől fejlesztettek, amikor a középosztályok a villák építése és zöld területek miatt kezdték elhagyni Brüsszelt.
Bár, Napóleon öröksége továbbra is jelen van Belgiumban, ez alig hagyott nyomot a belgák emlékezetében. 15 évvel Waterloo után, amikor felszabadultak az Orániai uralkodóház uralma alól, amelyet a győztesek kényszerítettek rájuk a Bécsi Kongresszuson, a kor egy hazafias regénye egy olyan történelmi változatot írt le, amely inkább kapcsolatot teremtett a gall Ambiorix és a keresztes lovag Godefroid de Bouillon között, mint Franciaországgal, a még friss emlékű brutális francia megszállással. Az addig ismeretlen sorozás a parasztok lázadását robbantotta ki. Úgy becsülik, hogy 70 000 „belga” katona veszett oda a napóleoni háborúk során, több mint az első világháborúban. Ezt követően Franciaországra, különösen III. Napóleonra úgy tekintettek, mint a független kis Belgiumot fenyegető veszélyre, ami hozzájárult ezzel a nagy császár emlékének elhomályosításához.
A francia jelenlét csak 20 évig tartott (1795-1814) de mély nyomot hagyott. 1795-ben a franciák osztrákok fölötti Fleurus-i győzelme után a Francia Konvent elrendelte az Ausztriához tartózó Hollandia területeinek egyesítését a Liege-i Hercegséggel-, amely akkor független volt – és „egyesített megyék” néven Franciaországhoz csatolta. Ekkor 438 francia törvényt hirdettek ki Belgiumban. Franciaország a területet más nevek alatt kilenc megyére, kilenc belga tartományra osztotta, ezek ma is léteznek, Brabant azonban azóta két részre szakadt. A prefektusok kormányzók lettek, a községek vezetői polgármesterek, de az adminisztráció folyamatosságát biztosították.
A Code civil létrehozta a családjogi törvényt, a polgári házasságot, szabályozta a válást és az öröklést, megteremtette a jegyzői hivatást…A jelenlegi belga polgári törvénykönyv cikkelyeinek több mint a fele a napóleoni Code- Civiltől datálódik. 1949-ig kellett várni, hogy az olyan fogalmakat, mint „Franciaország”, „francia területek” és a „császár”, módosítsanak. Még ma is létezik egy idejétmúlt cikkely, amely szerint „a csónakok, a hajók, és a fürdőszobák a hajókon, bútoroknak számítanak”. Ezek a Szajnán úszó fürdőszobás hajók már régen eltűntek Franciaországban és sohasem léteztek Belgiumban.
A belga igazságszolgáltatási szervezet a békebíróval, az elsőfokú bíróságokkal és a feljebbviteli bírósággal a hasonló franciaországi szervezetek mintájára jött létre. Az 1801 évi Concordatum következtében a papság és az egyházi épületek fenntartását az állam támogatta, és ugyanúgy, mint Elszász-Lotharingiában, ez a rendszer ma is érvényben van Belgiumban. A különféle mértékegységek –a láb, a mérföld és az öl- helyett bevezették a tízes számrendszert. Az akkor létrehozott „Ourthe megyei munkás takarékpénztárt” úgy tekintik, mint a mai társadalombiztosítás ősét. Napóleon alatt a független Belgium hivatalos nyelve a francia lett. Ha a francia megszállás folytatódott volna, a flamand nyelv ugyanarra a sorsra jutott volna, mint a baszk, vagy a breton nyelv, és megkímélte volna Belgiumot a több mint évszázados nyelvi veszekedésektől.
Erről az örökségről kevéssé emlékeztek meg az óriási turisztikai eseménnyé vált ünnepségen, amely mintegy 200 000 látogatót vonzott. A június 19-20-i rendezvények kiemelkedő attrakciója volt ütközet, az Európában sohasem látott legnagyobb rekonstruálása, 6 000 résztvevővel, 300 lóval és 100 ágyúval. Mindezt kiegészítette a „Csata panorámája” (egy 1912-ben készült gigantikus, 110 méteres kőrkép), amelyhez felhasználták a legújabb audiovizuális technológiát. A múzeum különlegessége egy 15 perces film, amelyet egy 24 méteres félkörös vászonra vetítenek, s amelyet a belga Gerard Corbieau rendezett, aki a nézőt a háromdimenziós csata kellős közepébe vezeti. A hatás látványos.
Waterloo és Disneyland jelentős turisztikai területté fejleszti a vallon régiót. Waterloo neve az egész világon ismert, és népszerű, 124 „Waterloo” létezik a Földön, még Új-Zélandon is megtalálható. Ezeket gyakran a korszak háborús veteránjai alapították, akiknek néhány leszármazottja is részt vett az ünnepségeken.
A megemlékezések előkészítése idején kisebb háborúcska is kibontakozott az érintett települések között. A csatára ugyanis valójában nem Waterlooban került sor, hanem három szomszédos agglomeráció területén: Braine-l’Alleud, Lasne és Genappes területén. Wellington tábornok azonban Waterlooban állította fel a főhadiszállását, és onnan küldte híres táviratát a győzelemről.
Végül, meglepő módon a vallon régió még nem gondolt arra, hogy felvetesse az UNESCO világörökségei sorába Victor Hugo szomorú síkságát, Waterloot, ezt a gyászos és magányos fennsíkot, ezt a baljós mezőt, amely még mindig remeg attól, hogy látta az óriások menekülését.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
